i) Bercsényi és Heister hadműveletei a fegyverszünet megkötéséig.
i) Bercsényi és Heister hadműveletei a fegyverszünet megkötéséig.
Amikor Bercsényi Károlyi hadtestét Forgách megsegítésére a Dunántúlra küldte, az északnyugati hadszínhelyen még mindig mintegy 12–15.000 főnyi gyalog és valami 5000 főnyi lovas csapata maradt s a szerencsétlenül végződött koroncói csata után, attól tartván, hogy Heister mélyebben találna benyomulni a Dunántúlra, ennek ellensúlyozására erős portyázó hadakat küldött a morva határon túlra. Igy többek között Ocskay megtámadta, bevette és széthányatta a Marchegg melletti sáncokat, Winkler kuruc ezredes június 18.-án Angern mellett szétverte Königsegg táborát, Ottlyk pedig portyázva Strassnitzig jutott, melyet szintén feldúlt. Bercsényi maga főleg a július 19.-ike óta erősebben körülzárt Trencsén megvételén fáradozott, ahova Bajmócz meghódolása után Czelder Orbánt is kirendelte. Augusztus 4.-én Bercsényi is a vár alá érkezett s néhány napi bombázás után a vár parancsnoka, Pfeffershofen ezredes augusztus 10-én már alá is írta a megadási szerződést, melynek értelmében a várat 14 nap mulva át kellett volna adnia. Ebből kifolyólag Bercsényi már el is indította ostromlövegeit Nyitra felé, amikor a dolog váratlanul más fordulatot vett.
A bécsi udvari haditanács, hogy Trencsént megmentse, Breuner tábornok és Grumpach ezredes alatt 1600 gyalogosból, 600 lovasból és 8000 morva népfelkelőből álló hadat küldött a vár fölmentésére, mely augusztus 10-én az ó-hrozsinkói szoroson átkelvén, másnap a szoros kijáratánál fekvő Drietoma-ig jutott. Egyidejűleg egy mellékoszlop a Javorinai hágón át Vág-Újhelynek irányíttatott. Bercsényi, a császáriak előnyomulásáról hírt véve, állítólag 1000 gyalogossal és 3000 lovassal nyomban eléje ment a császári főoszlopnak és annak elővédét nagy hevességgel megtámadván, azt vissza is vetette, de amikor a császáriak főcsapata is a harc színhelyére érkezett, Bercsényi hosszabb küzdelem után kénytelen volt a Vág völgyébe visszavonulni. Ezt a kedvező helyzetet felhasználva, Breuner tábornok Bercsényi nyomonkövetésére Grumpach ezredes alatt mindössze 5000 embert rendelt ki, míg ő hadának többi részével Trencsénig előnyomulva, annak várába kellő mennyiségű lőszert és élelmiszert bevetvén, a megbízhatlan várparancsnokot Karly alezredessel felváltatta s aztán nyugodtan visszatért Morvaországba. Bercsényi közben a javorinai császári oszlop előnyomulásáról is hírt vévén, csapatjait Vág-Újhelyig vezette vissza. Innen a trencséni kudarcot megbosszulandó, augusztus 24.-én egy 7–8000 főből álló hadat küldött be Magyar-Bródon át a Morva mentének feldúlására.*
Feldzüge… (Ratzenhofer, id. m.167–168.).
Ez a nyugati helyzet miatt is még mindig aggódó bécsi körüket újból a legnagyobb kétségbe ejtette, akik fűhöz-fához kapkodtak, de a dolgok szomorú állapotán segíteni nem tudtak, a félig-meddig kegyvesztett Heister pedig, aki augusztus 9.-én Magyaróvárról Somorjára tette át főhadiszállását, tetemesebb erősbítések beérkezte előtt szintén nem tudott és nem is akart nagyobbszabású dologba belefogni.*
Feldzüge… (Ratzenhofer, id. m. 169.) „Heister war reich an Operations-Projecten, wozu aber viele Truppen nöthig waren, sollten nicht die Erbländer, wie bei Heister's früheren Zügen, allen Gräueln ausgesetzt sein. Aus diesem Grunde herrschten grosse Besorgnisse, dass Wien bei einer weiteren Operation abermals den Ueberfällen der Rebellen ausgesetzt sei. Heister erhielt daher die widersprechendsten Anordnungen; er sollte die Rebellen schlagen, aber sich von der Schütt nicht entfernen; er sollte ferner 800 Reiter nächst Hainburg stehen lassen, wodurch er aber zu sehr geschwächt wurde. Kurz, in Wien trat nun eine momentane Rathlosigkeit ein; von allen Seiten stieg die Noth und die Hofkanzleien machten dem Kaiser „die haarsträubendsten Referate” ohne Resultat. Die Hoffnungen, welche man auf die Erfolge in Deutschland setzte, hatten sich zunächst nich bewährt, und mit Bangen sah man der neuen Operation in Ungarn entgegen.”
Heister támogatása céljából a bécsi udvari haditanács még augusztus elején Pálffy János altábornagyot Zágrábba küldte, hogy a horvát határőröket fegyver alá szólítsa. Ez megtörténvén, nevezett altábornagy augusztus közepén mintegy 2000 emberrel a stájerországi Fehringre nyomúlt előre, hogy Károlyinak ott portyázó hadát elűzze. De ez nem várta meg a horvátok megérkezését, hanem már korábban visszahúzódott Magyarországba.
Heister tudomást szerezvén arról, hogy Károlyi és Forgách a stájer határ illetve a Mura mellől a Duna felé visszahúzódtak, augusztus 16.-án 600 főnyi gyalogosból, 2000 lovasból és 14 ágyúból álló hadával útrakelt Somorjáról Sárvár irányában, remélve, hogy útközben Károlyira bukkanva, annak további visszavonúlási útját elvágja. Ámde Károlyi, akinek Rákóczi augusztus 17-én kelt levelével a küszöbön álló fegyverszüneti tárgyalásokra való tekintettel a dunántúli hadműveletek felfüggesztését hagyta meg,* közben már elérte Pápát, míg Heister augusztus 20-án Sárvárig jutott előre. A bécsi haditanács nem szívesen egyezett bele a Heister által proponált fenti támadó hadműveletbe, de végre mégis engedett, de ellenőrzőül gróf Herberstein lovassági tábornokot rendelte melléje.*
Miller id. m. 85–88.
Feldzüge… (Ratzenhofer, id. m. 169.) „Man musste sich in Wien erneuert zu einer ausgreifenden Operation entschliessen. Da aber das Vertrauen zu Feldmarschall Heister erschüttert war, gab man ihm den G. d. C. Graf Herberstein zur Seite.”
Sárvárott Heister néhány napig megállapodott s közben kidolgozta az egész Dunántúl újbóli megszállásának tervét, a Stájerországban levő Pálffy és a Dráva mentén parancsnokló Heister Hannibal tábornak segítségével. A tábornagy gyalogságának legnagyobb és tűzérségének is egy részét Herbstein lovassági tábornok alatt Sárvárott visszahagyván, ő maga hadának többi részével szeptember 2.-án megkezdte előnyomulását Pápán, Székesfehérváron át Duna-Földvár felé. A vele szemben álló kuruc osztagok, majd Károlyi a maga zömével is, kitértek előle és valamennyien a Duna balpartjára húzódtak vissza. Erre Heister Földvárnál sáncokat emeltetett s azok megszállására 2000 gyalogost, 3000 dragonyost és 2 löveget visszahagyván, a többi csapatokkal Lovasberénybe vonult vissza.
Közben Pálffy altábornagy, a Heistertől vett felszólítás folytán Szentgotthárdon át előnyomulva, szeptember elején Sümeget érte el. Heister Hannibal tábornok augusztus végén 2000 határőrrel az országba betörve, egyik hada Siklóst ejtette birtokába, egy másik pedig Kanizsánál Eszterházy Antal ottani előretört csoportját* támadta meg és verte széjjel, mely alkalommal állítólag 400 kuruc életét vesztette, 60 pedig fogságba került. Utját kegyetlen dúlás és fosztogatás közepette tovább folytatván, Heister tábornok már Simontornyát is elhagyatva találta, mert közben a kurucok mind a Duna balpartjára húzódtak vissza.
Lásd a 153. oldalon.
A dunántúli kedvezőtlen fordulatot ellensúlyozandó és azt megbosszulandó Bercsényi, Ocskayt 6000 emberrel újból Alsó-Ausztriába rendelte, ahol az Dürnkrut megvétele után számos portyázó hadat küldött a tartomány belsejébe dúlás és fosztogatás céljából. Ezzel egyidejűleg Bercsényi közhírré tétette, hogy addig nem lesz vége a kurucok tűzzel-vassal való pusztítgatásának, amíg Heister ismét a Rába mögé vissza nem tér. És a tábornagy ennek az óhajnak eleget tett, amennyiben előbb Komáromnak vett irányt, hanem aztán Nagy Igmándon át Győrnek fordult s itt a Rábán átkelve, Magyar-Óváron át Pozsony felé folytatta útját, de nem itt, hanem Hainburgnál a Duna balpartjára átkelve, Bécs fedezése céljából a Morva mögé, Dürnkrut tájékára vezette vissza csapatjait.
Ezek a végeredményben kilátástalan és eredménytelen hadműveletek végre arra birták a bécsi udvart, hogy szeptember 12.-én a Gyöngyösön tárgyalás alatt álló fegyverszünetet tető alá hozza. Ennek eredetileg szeptember végéig kellett volna tartania, de utóbb október végéig meghosszabbították.
){kind=link}