Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
Miután Brankoviccsal az egyesség létrejött, Mohamed most már egy újabb lépéssel előretolhatta hadműveleti céltárgyainak színhelyét. A főcél, amely szeme előtt lebegett, Magyarország meghódítása volt, addig azonban Magyarország területére nem tehette a lábát, amíg Nándorfehérvárt hatalmába nem kerítette. Ennek a felismerése adta meg úgy Mohamednek, mint Hunyadinak a vörös fonalat hadjárati, illetve hadműveleti terveik megalkotásához.
Hogy a szultán Belrád meghódítását nem tekintette túlkönnyű feladatnak, arról az általa tett óriási előkészületek tesznek tanuságot, de másrészt Konstantinápoly meghódítása után ezt a sikerét is feltétlenül biztosra vehette, amint az, atyját belgrádi kudarcai miatt szinte becsmérlő nagyhangú fogadkozásaiból is kitűnik. Különös figyelmet érdemel Mohamednek amaz intézkedése, hogy monstruózus ágyúit nem saját orságában, hanem az újabban teljesen meghódolt szerb deszpota területén, a megvívandó várhoz aránylag elég közel öntötte és szereltette fel. Ez amily praktikus, époly célszerű rendelkezés volt. Nagy előrelátásra és gondoskodásra vall továbbá a felette bőséges seregszükségletekkel való ellátás is, ami akkori időben még nem nagyon volt általánosan szokásos.
Hogy Mohamed nemcsak nagyszámú szárazföldi, hanem a kellő számú vízi erők készenlétbe helyezéséről is gondoskodott, azt szintén helyeslőleg kell kiemelnünk. Hogy az ő vízi járművei utóbb a magyarok fürge hajóival szemben túlnehezeknek bizonyultak, azt nem neki, hanem a konstruktőröknek róhatjuk fel hibául.
Viszont nem tudjuk eléggé méltányolni és dícsérőleg kiemelni Hunyadi éleslátását, amellyel a beérkezett hírekből a szultán szándékait kitalálva, a lehető legügyesebb és legcélszerűbb módon tudta erre vonatkozólag ellenintézkedéseit megtenni.
A folyamzár alkalmazására a helyet, Zimonyon fölül, a szultán igen jól választotta meg; itt az ő hajói már a belgrádi várágyúk hatáskörletén kívül állottak és a legcélszerűbb és legegyszerűbb módon itt zárhatták el a Dunát s vele együtt a várat is a Magyarországgal való közvetlen összeköttetéstől; hogy kiegészítésképpen néhány hajót Belgrád, illetve kiválasztott táborhelye közvetlen közelében tartott vissza, ez már abból a szempontból is helyes volt, mert hiszen Hunyadinak egyik tábora Kevevárán volt s így könnyen megeshetett, hogy keleti irányból Pancsován át is fognak Hunyadi által esetleg vízi hadműveletekkel kapcsolatos felmentő kísérletek tétetni. Azt azonban határozottan hibának deklarálhatjuk, hogy a Szávának, a hajóhad egy részének ottani visszatartása által, a víz mentén való elzárása iránt Mohamed egyáltalában nem intézkedett.
Ezzel szemben Hunyadinak összes intézkedéseit, amelyeket a dunai zár szétrobbantása és a vízi küzdelem sikerének biztosítása érdekében tett, határozottan mintaszerűeknek kell odaállítanunk. Az együttműködés szabályozása a vízi és szárazföldi haderők s kivált a hajók és a Dunaparton felvonultatott tűzérség között; a szárazföldi csapatok oly elhelyezése, hogy a vízi küzdelem tartama alatt a török szárazföldi hadsereg részei támogatólag közre ne működhessenek, – mind oly praktikus és célszerű részletei a magasabb vezetésnek, amelyek nagynevű szerzőiknek dícséretére válnak. Bennünket magyarokat ez a hatalmas vízi siker különösen boldog tudattal tölthet el s csak azt sajnálhatjuk, hogy királyaink boldog Nagymagyarországunk korában nem fektettek több súlyt arra, hogy maguknak és nemzetünknek kellő tengerpartot szerezve és a hozzávaló kereskedelmi és hadiflottát megalkotva, elődeinknek alkalmat adtak volna arra, hogy a tengeren való harcratermettségüket többször is bebizonyítsák.
A kivívott fényes vízi győzelemmel Hunyadi feladatának első, kiválóan fontos részét remekül oldotta meg és nem kevésbé célszerűek voltak ezután kiadott intézkedései sem. Jó és szerencsés gondolat volt, hogy a kereszteseknek csak jobban kiképzett, felszerelt és fegyelmezett részét vitte be a várba, ahol különben a kinthagyott selejtes elem el sem fért volna s amellett a nehéz ostrom tartama alatt rossz befolyást is gyakorolhatott volna a többi rendes csapatokra. Hunyadi és Kapisztrán lelkesítő és buzdító hatása a már-már önbizalmát vesztett harcosokra remek példája annak, hogy miképpen lehetett és kellett akkori időben az alárendeltek szívét és bizalmát megnyerni és hogyan kellett őket még a legnehezebb viszonyok között is feltétlen engedelmességre szoktatni. A Hunyadi által július 21-én este és másnap reggel ép a kellő pillanatban elrendelt ellentámadás, a janicsárok állítólagos szándékos beeresztése a Felső várba és az égő szurkos, kénes rőzsekötegek alkalmazása újból az ő kipróbált hadvezéri tehetségét és leleményességét dícséri. Én a magam részéről a Zinkeisen által leírt július 21-iki éjjeli és a rákövetkező hajnali eseményeket túlzottaknak tartom s azért nem vettem fel a küzdelmet tárgyaló magyar szöveg közé. Ha úgy történt, amint Zinkeisen leírja, az annál szebb, annál dicsőbb fényt vet a mi nagy Hunyadink és Kapisztránunk vezéri és vezetői tehetségére. Azonban rajtuk kívül legnagyobb hálánkra és elismerésünkre tarthatnak számot a várban volt összes magyar tisztek és rangnélküli vitézek is, amiért a példátlanul nehéz küzdelmet az óriási túlerővel szemben oly hosszú ideig oly derekasan, sőt mondhatni heroikus módon állották. Dugovics Titusz önfeláldozó, hősies és bravúros tette pedig örök dísze és legszebb jelképe marad az igazi magyar virtusnak.
A törökök részén a szultánon kívül a hősi halált halt Karadsa bég is feltétlen elismerésünkre tarthat számot; az általa elrendelt és a X/9. számú mellékleten sematikusan feltüntetett sáncmunkálatok, párhuzamok, ütegállások létesítése messze felülmúlja az akkori idők magasabbrangú katonatiszteinek nívóját. Hogy a kiadott és elég lelkiismeretesen foganatosított célszerű intézkedések ellenére a törökök részén itt működésbe hozott óriási túlerő még sem tudott eredményt elérni, az legfényesebb bizonyítékát szolgáltatja nnak, hogy a magyarok részén a vezetés és a csapatok magatartása e felette nehéz időben minden dícséreten felül állt.
Csak az volt a kár, hogy a kiváló magyar harcosok legtöbbje otthon maradt, s így Hunyadi és lelkes társai, amint azt a következő fejezetben még bővebben kifejtjük majd, ezúttal is, ha még oly szép, de azért nagyjában véve mégis csak negatív sikert érhettek el.
){kind=link}