74. GYURKOVICS LEÁNYOK
74. GYURKOVICS LEÁNYOK
(Életkép 4 szakaszban. Írta Herczeg Ferenc.
A debreceni színház premierje 1899. február 14-én)
A híres Gyurkovics leányok diadalmasan vonultak be a mi színpadunkra is. Nem nehéz megjósolni, hogy nemsokára nálunk is jubilálna, mint holnap a Magyar Színházban; és ezt a sikert határozottan jobban megérdemli a Herczeg darabja, mint a szezon összes francia víg darabja együttvéve.
Herczeg Ferenc nemcsak a legszellemesebb, de a legpraktikusabb magyar író is. Nem szándéka a halhatatlanságnak – csak a közönségnek dolgozni, komoly problémákat bolygatni nem célja, az ördög csináljon rossz étvágyat másnak, hiszen sok igazságot lehet, sőt jobb is megmondani – kacagva. És kacagtatva. – Mert ez a legelső érdeme Herczegnek. Egy jól ismert világ éles szemű megfigyelését eláruló ötleteivel folytonos derültségben képes tartani hallgatóságát. Bohózat-alakokat, lehetetlen helyzeteket annyi valószínű vonással rajzol meg, hogy azok reánk az élet látszatával hatnak. És ez az egy tulajdonság már elég ahhoz, hogy Herczeget az összes divatos francia bohózatírók fölé emelje, annyival inkább, mert neki nincs szüksége a hatás olyan eszközeire, melyek nélkül ezek az urak már nem boldogulnak.
Az azután más kérdés, hogy Gyurkovics leányok vannak-e? Vannak-e olyan leányok, kik mélyebb érzésre nem képesek; kiknek egyedüli céljuk férjhez menni, s az életet végigvalcerozni; kik valóságos félszüzek magyar kiadásban?
Lehet, hogy vannak, de ezek – szeretjük hinni – még csak kivételek.
Szeretjük hinni, hogy a magyar dzsentri csak külsőségekben volt modellje Herczegnek, valójában azonban nem ilyen sekélyes, nem ilyen léha.
Vagy ilyen?…
Ez alkalommal ez se szomorítson bennünket! Így, a színpadon nagyon mulatságosak…
Az életképnek nevezett bohózat különben négy Gyurkovics leány sikeres férjvadászatát meséli el. A házasságok önkéntes intézője, Horkay Feri (Tanay), aki fogad a legnagyobb diplomata Gyurkovics leánnyal, Micivel (Szabó Irma), hogy a házasságra megérett Gyurkovics kisasszonyokat rövid időn férjhez segíti. A fogadás tárgya annyi csók, ahány lány házassága sikerül.
Horkay azután csellel, tőrrel, pisztollyal, karddal férjhez segíti a leányokat, akik különben elég ravaszak az ő munkáját megkönnyíteni.
Először Katinkának (T. Halmy Margit) szerzi meg Radványi ezredest, aki a leányt gyámfia, Gida (Rubos) elől kaparintja el.
A következő házasságok lebonyolításánál már az ezredes is segédkezik.
Sárikának, a második leánynak a legravaszabb módon fogják meg Sándorfy képviselőt (Ódry Árpád), míg Ellát (Cserényi Adél) Gida kapja meg, kit az ezredes fel nem ismerve kényszerít a leány elvételére.
A negyedik házasság – szinte tudnivaló – a két diplomata, Mici és Horkayé, kik a fogadás beváltásánál egymás karjaiba esnek, s bebizonyul a régi igazság, hogy a diplomáciához mégiscsak a nők értenek legjobban.
A vég mind a 4 képnél egyforma, de a képek maguk ötletesség és változatosság tekintetében csaknem páratlanok. Az egész darabon annyi báj és könnyed poézis ömlik át, hogy megbotránkozni ott se jut eszünkbe, ahol egyes alakok még bohózatban is szörnyű léhasággal beszélnek azokról a dolgokról, melyeket elvégre is komolyaknak tartunk.
A Gyurkovics leányok a maga szezonhalhatatlanságával Herczeget még kedvesebbé tette a közönség előtt, s csak nagyobb népszerűséget szerzett a jól ismert bunyevác kisasszonyoknak.
Halhatatlanságot nem vár tőlük a szerző, de zajos sikert, zsíros tantiémet bizonyára szerzett, s különben is ma már a pénz mozgatja az egész – s a tantiém az íróvilágot!…
Az előadás a legjobbak közül való volt. A szereplők csaknem mindnyájan kitettek magukért.
Elsősorban Komjáthyt kell megemlítenünk. Az ő tehetsége a Radványi-féle szerepekben érvényesül legjobban. Itt csaknem utolérhetetlen. Minden szava, minden mozdulata kifejező és nagy hatást keltő; az utolsó képben olyan kitűnő volt, hogy a zombori kaszinótól megérdemelné, hogy dísztagul válassza meg.
Mici szerepében Szabó Irma excellált. Édesebb, elragadóbb, pajkosabb Micit képzelni sem lehet.
T. Halmy Margit Katinka szerepét szokott művészetével játszotta meg; Kiss Irén félelmetesen igaz Gyurkovics mama volt.
Tanay mint Horkay tegnap ismét elemében volt. Ügyesen, szépen játszott. Ugyancsak ezt mondhatjuk Ódryról és Rubosról is.
De hogy Cserényi Adélnak miért kellett játszani, igazán nem értjük. Amennyiben a darab valószínűleg még sokszor fog színre kerülni, jó volna Ella szerepét másra bízni. Úgy hisszük, alkalmasabb is akadna.
Sziklay és Szacsvay kis szerepeikben a legjobbat nyújtották.
A darabot ma és holnap megismétlik.
Debreczeni Hírlap 1899. február 14.
