30. GALLÉROS KÖPÖNYEG

Teljes szövegű keresés

30. GALLÉROS KÖPÖNYEG
Mély fájdalommal tudatom minden nemes szívű emberbaráttal, hogy galléros felöltőm hosszas, kéthónapi kifizetetlenség után egy ismeretlen, jobb hazába költözött.
Semmi sem képes bánatomat enyhíteni.
Hitelem ki van merítve, télikabátom nincs.
Éppen aznap költözött el szegény felöltőm, mikor már elhatároztam télikabáttá leendő előléptetését.
És a néhai, íme, nem érhette el a dicsőséget.
Eltűnt, mint egy megbabonázott hatos.
Elköltözött, mint ősszel a gólyamadár.
Mi bírta rá, hogy itt hagyjon? Alighanem a rossz példa, a csapodár Erzsike példája… Ő is itt hagyott. Most már se ideál, se felöltő!
Még nem olyan régen ékes felöltőben kísérgettem Erzsikét…
Boldog felöltős idők! Már vége a boldogságnak!
A boldogság rövid, a felöltő hosszú…
Csak megtermett emberrel indulhatott el vándorútra.
De meg sokkal ambiciózusabb köpönyeg is volt, hogy mindenféle ember nyakába boruljon.
Kutatni kell!
Mikor Erzsike elhagyott, akkor is ez volt kutatásom kiindulópontja.
„Ha Erzsike hűtlen, nem ok nélkül lett azzá.
Bizonyosan olyan lelket talált, aki az ő lelke szárnyalását követni tudja; gyöngéd, mély érzésű szívét megérti; művészi vágyait be tudja tölteni.”
Ilyen tettest kerestem akkor, s tényleg helyesen gyanítottam.
Erzsikének finom érzéke volt az ideálok megválasztásához.
Erős jellemet, művészi foglalkozást, erős tüdőt, díszes külsőt keresett és talált. Elhagyott egy bandistáért, kinek a katonazenekarban legkisebb szeme és legnagyobb trombitája volt…
De a felöltőm?
Ez csak nem volt olyan szerencsétlen flótás, hogy trombitáshoz szegődjék.
Vagy olyan nagy ellenségem lett a trombita?
Nem! Nem! Lehetetlen.
Ha vannak a logikának örök törvényei, akkor az én felöltőm eltűnésének összefüggésben kell lenni a lakótársam megszökésével.
Mert – jó, hogy eszembe jutott – a lakótársam is megszökött.
Őt nem ismertem személyesen. Éjfél után teljesen berúgott állapotban hazahozták, akkor reám támadt, meggyomrozott, mindent összetört, s délig aludt mozdulatlan, mint egy fatuskó.
Akkor – úgy sejtem – felöltözött, elment, késő éjszaka hozták ismét haza. Máskor sohasem láttam.
És most 5 nap óta minden éjjel várom, de nem hozzák.
Ugyancsak 5 napja tűnt el a felöltőm is.
Hát nem gyanús ez?
Gyanús, nagyon gyanús!
És ha gyanúm jogos?!…
Elgondolni az én szolid, jámbor felöltőmet a kávéházak dohos, füstös, borszaggal telt levegőjében. – Bor és tivornya mellett. Rémítő!
Szegény felöltőm!
Ki mondja meg néked, hogy reggel van, ki fog már most téged felölteni?…
„A sors… irigy zsarnokunk”, elrabolja reményeink színes leplét és drapp színű köpönyegemet.
Már most jól indulok a télnek.
Erzsike elhagyott egy trombitásért, a lakótársam egy felöltőért, a felöltőm egy „boros kancsó”-ért – aztán tessék kitelelni.
Semmi sem képes bánatomat enyhíteni, pedig tudom, hogy ez a bánat semmit sem használ, olyan, mint eső után galléros köpenyeg.
Debreczeni Reggeli Ujság 1898. december 7.
Adieu Bandi

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages