A jugoszláv légierő helyzete

Teljes szövegű keresés

A jugoszláv légierő helyzete
Az OKW-nak a jugoszlávokról részletes felderítési adatai voltak (megkönnyítette a helyzetét, hogy a jugoszláv légierő korszerű repülőgépei nagyrészt német–olasz vásárlásokból származtak).
A háború utáni angol szakirodalom szerint a Jugoszláv Királyi Légierők (JKL) állománya 1941. április elejéig a következőképpen változott.
A Messerschmitt Bf–109E–3-as gépekből 1938 után két részletben százat rendeltek Németországból. Ezekből 1941. március 25-ig 73 érkezett meg. A repülőgépeket a 6. és 2. vadászezred közt osztották el, a hiányzókat 8 db IK–2-es és 9 db IK–3-as jugoszláv építésű vadászrepülőgépekkel pótolták.94
94 Air Enthusiast 1971/9. sz. 209–211. old. Emil Versus the Luftwaffe.
A két részletben (12-12) vásárolt Hurricane–I vadászrepülőgépek beérkeztek Nagy-Britanniából, s licencben 16 hasonló gépet szereltek össze. 1941. április 6-án 46 db Bf–109E–3-as gép volt bevethető (három időközben lezuhant), 24 gép javítás alatt állt.95
95 Uo.
1937. októberben húsz Dornier Do–17K Ca–1-es bombázót, valamint a licenc gyártását is megvásárolták Németországtól. 1939–1941 között 50 db Do–17Ka típusú gép készült el. 1941. április 1-jén a 3. bombázóezredben 70 repülőgépet vontak össze. Közülük a háború első napjainak légitámadásai alatt 26 a felszállás előtt elpusztult. A megmaradt repülőerőkkel néhány támadást intéztek a Szófiából, illetve Bulgáriából felvonuló németek ellen. (A Do–17Kb–1 típusok sorsát illetően kicsit az események elé kell vágni, ugyanis 1941. április 19-én két jugoszláv Do–17Kb–1-es típusú repülőgép 13 fő legénységgel az állami bank aranykészletével az egyiptomi Heliopolisba repült. A továbbiakban Egyiptomban AX–706 és 707 számmal a RAF keretében tevékenykedtek. Néhány kijavított Do–17Kb–1 1942-től a Horvát Köztársaság és a Bolgár Királyság légierejében repült.)96
96 W. Green: Bombers and Reconnaissance Aircraft Vol. 8. McDonald, London, 1967. 150–152. old.
1938 közepén a jugoszláv légierő részére Olaszországból 45 db Savoia SM–79B bombázógépet rendeltek. Ezeket sürgősség miatt úgy szállították 44le, hogy az olasz tizedik Stormo (bombázóezred) 30 gépét egyszerűen átfestették, s nyomban átadták. A többi 15 gép 1939. szeptember–októberben érkezett meg. A repülőgépeket a 7. bombázóezred, a 4. bombázóosztály (brigád) és a 81. önálló bombázócsoport között osztották szét. 1941. április 6-án a Luftwaffe első csapásai nyomán csak néhány példány maradt repülőképes állapotban. A bevonuló olasz erők egy repülőgépet helyreállítottak, tíz kijavított repülőgép pedig a Horvát Köztársaság légierejéhez került.97 Az 1980-as évekből származó nyugati adatok szerint 1941. április 10-én egy Do–17K típusú bombázógép lezuhant a Kárpátokban, a Szovjetunióba való menekülési kísérlet közben. Egy SM–79B típusú bombázó repülőgép pedig a romániai Mamaiában zuhant. le leszállás előtt. Április 11-én nyolc SM–79B bombázógép próbált a Szovjetunióba menekülni. Miloš Jelić főhadnagy gépe nyolc repülőtiszttel sikeresen leszállt Kisinyovban, egy másik hét fővel Sztaraja Farmosikán, a harmadik öt fővel Pervomajszkban, a negyedik Savata-n ért földet. Az ötödik gép eltűnt (nincs róla adat), a hatodik és hetedik túlterhelés miatt a felszállás után még Jugoszláviában lezuhant. A nyolcadik repülőgépet Magyarországon kényszerleszállás után Nagyberezna mellett elfogták.98
97 Air International 1984/8. sz. 76–82. old. Hunchbacked Sparrowhawk.
98 Air War for Yugoslavia.
A Bristol Blenheim típusú gyorsbombázókból 1941. április 6-áig Jugoszlávia húszat vásárolt, negyven darabbal pedig licencgyártás alapján rendelkezett. Ezeket 5 osztály között osztották el:99
99 Air Enthusiast 1981/No. 16. 55–63. old. The Blenheim in Yugoslavia.
A JKL bevethető vadászerői
A 6. ezred
32. vadászosztálya 22 Bf–109E–3-as gépet kapott 2 szd. részére
 
51. vadászosztálya 10 Bf–109E–3-as + 6 IK–2 gépet kapott 2 szd. részére
A 2. ezred
31. vadászosztálya 11 Bf–109E–3-as
 
52. vadászosztálya 18 Hurricane–I-es géppel volt felszerelve.
A JKL bevethető bombázóerői
Bijelnai 1. bombázóezred:
– 61. osztály
– 201. század 6 db Blenheim
 
– 202. század 5 db + 2 Breguet–19 + 1 Bü–131
– 62. osztály
– 203. század 6 db Blenheim
 
– 204. század 6 db+? Breguet–19 + 1 Bü–131
3. bombázóezred:
– 70 db Do–17 Ka–1 és Ka–2
7. bombázóezred:
}
 
– 4. osztály
45 db SM–79B
– 81. ö.á. bomb. csop.
 
8. bombázóezred:
– 68. osztály:
(Rovine) Ny.-Bosznia
 
– 215. század 6 db Blenheim
 
– 216. század 6 db + 1 futárgép
– 69. osztály:
(Banja Luka)
 
– 217. század 6 db Blenheim
 
– 218. század 6 db + 1 futárgép
– 11. osztály:
(Veliki Radici)
 
– 21. század 9 db Blenheim + 2 db Hind gép
 
– 22. század 4 db Blenheim a zimonyi gyárból.
 
A Jugoszláv Királyi Légierőhöz viszonylag nagy mennyiségű, közötte 288 korszerű, első vonalbeli repülőgép tartozott, amelyek az ország védelmi szempontjából megfelelő csoportosításban helyezkedtek el. Ez a tény a Luftwaffe főparancsnokságát (OBL) gyors és határozott meglepetésszerű támadásra ösztönözte. A 73 db Bf–109E–3-as 40 db Hurricane–I-es, 70 db Do–17 Ka, 45 db SM–79B és 60 db Blenheim (az összes légierő-állomány 700 gép volt) semlegesítésére erőit három irányból vonultatta fel.
A Luftwaffe bombázó- és rombolóerői Ostmark (Ausztria) térségéből, Ljubljana irányából nyugatról, valamint Románia és Bulgária repülőtereiről keletről támadtak. Az olasz légierő a főirányként Trieszt és Isonzó völgyét, másodrendű irányként a délről Albániából elérhető övezeteket kapta meg.
Jugoszlávia északi határának lezárására csak kisebb erőket vezényeltek Magyarországra, ezek elsősorban a Dunántúlra felvonuló német erők légi biztosítását végezték.100 A JG–54 vadászezred II. osztálya (II/JG–54) 48 db Bf–109F (E)? géppel Szeged; 51ZG–76-os rombolóezred II. (II/ZG–76) osztálya Kecskemét repülőterén települt 48 db Bf–110 típusú repülőgéppel. Korabeli fényképfelvételeken, a kecskeméti repülőtéren még egy német közelfelderítő század Focke-Wulf Fw–189-es, egy távolfelderítő egység Do–17-es és Do–215-ös repülőgépei is felismerhetők. Pécs és Siklós kisebb repülőterein Henschel He–126-osokkal ellátott közelfelderítő alegység települt. A Kecskemétről induló repülőgépek repüléseiket befejezve, üzemanyaguk fogytán Szegedre tértek vissza.101
100 V. Tippelskirch: Geschichte des Zweiten Weltkrieges. Athenäum Verlag, Bonn, 1959. 139–150. old.
101 Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918–1945. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983. 216–217. old. (Tévesen ezrednek írja a rombolóosztályt); 92. és 96. jelz.; valamint Szabó Márton százados által készített fényképek az ellátott repülőgépekről.

45Az 1940 augusztusában Szolnokra elsőként érkező három Héja vadászgép a V–401, 402 és 403.
Elöl egy Fw–58C szárnya, hátul egy Bü–131-es gép látható (Lansztóczi szds. felvételei – NTF)

46Az Érd mellett kényszerleszállt jugoszláv Bristol Blenheim típusú repülőgép 1941. április 12-én

Ugyanaz a Blenheim repülőgép oldalról, eredeti jele nem ismerhető fel

47Német Do–215B–2 távolfelderítőgép a kecskeméti repülőtéren 1941 áprilisában (Szabó Márton szds. felvétele)

A Szeged határában lezuhant Blenheim bombázó roncsai 1941. április 7-én

48A szegedi teherpályaudvaron megsérült vasúti kocsik 1941. április 7-én

Jugoszláv bombázóról ledobott, fel nem robbant száz kilogrammos olasz bombák maradványai, elöl egy lelőtt repülőgép sűrítettlevegő-tartálya látható

49Pécs mellett lelőtt jugoszláv Blenheim roncsai a pécsi repülőtéren

Német Ju–88A–4 bombázógép a kecskeméti repülőtéren 1941 áprilisában, a Jugoszlávia elleni bevetések idején (Szabó Márton felvétele)
Mivel az ország déli részében több repülőtér nem volt, a magyar légierők csak a bácskai irányban támadó 3. magyar hadsereg közvetlen légi támogatását, valamint a kiemelten fontos budapesti irány lezárását kapták feladatul. Ehhez a budaörsi, várpalotai, veszprémi és tapolcai repülőterek álltak rendelkezésre, egy-egy védővadász CR–42-es század pedig Kecskeméten, illetve Mátyásföldön állomásozott. A szűkös gépanyag és elégtelen repülőbázis miatt a magyar légierő offenzív felhasználását nem tervezték.
Mivel a Jugoszláv Királyi Légierő többségében német és olasz gyártmányú repülőgépeket használt, az azonos típusok alkalmazása sok zavart keltett. Az OBL április elején ezért elrendelte, hogy a balkáni hadműveletekben részt vevő német, olasz, magyar, bolgár repülőgépekre további megkülönböztető jeleket kell festeni. A sárga gyűrű mellett a repülőgépek motorburkolata, vezérsíkja és szárnyvégének alsó felülete is sárga színt kapott. Az olasz gépeken lévő fehér csíkozást is újrafestették. A kijelölt magyar gépekre (nem a légierő egészére) április 3–4-e között került a német jelzéssel azonos sárga festés. A légvédelmi és repülőerők megkapták a parancsot, hogy minden, nem sárgára festett orrú repülőgépre azonnal tüzelni kell. A Jugoszláv Királyi Légierő parancsnoksága ugyanakkor kiadta a parancsot, hogy minden sárgára festett orrú Bf–109-es és Do–17-es repülőgépet le kell lőni. A megkülönböztető jelzések ellenére mindkét oldalról több saját gépet lőttek le.102
102 Lásd 94. és 99.
A jugoszláv repülőgépek ellátásában az első napok harcai után zavarok keletkeztek. Jelentős problémát okozott, hogy a Do–17Ka típusokról német 10, 50; 250 kg-os, az SM–79B gépekről olasz 10, 50; 250 kg-os a Blenheim repülőgépekről pedig csak angol 100 és 250 fontos (45,3; 127,5 kg) gyártmányú bombákat használhattak. Jugoszláviának pedig nem volt saját bombagyártása. Repülőgépeik korszerűek voltak, de a bombáik elfogytak. A géppuskalőszereknél is hasonló volt a helyzet. A Messerschmitt Bf–109E vadászgépekhez már az első naptól kezdve a hiányzó géppuska- és gépágyúlőszert a lelőtt német repülőgépekből kiszedett lőszerrel igyekeztek pótolni.103
103 Lásd 94.
1941. április 4-én nulla órától a magyar vezérkari főnök részleges mozgósítást rendelt el a IV. és V. hadtest; a határvadász- és gépkocsizóalakulatok, az I–VI. hadtest területén lévő összes légvédelem, a folyamerők és légierőkhöz tartozó összes alakulat részére.104 Még aznap megérkezett Szeged repülőterére a német II/ZG–76 rombolóosztály 48 db Bf–110D3 és F repülőgépe, néhány felderítő és ellátó repülőgép kíséretében.105 Kecskemétre pedig a II/ JG–54 osztály diszlokált Bf–109E és F vadászgépeivel.
104 HLT 59 417/eln. 4. Vkf. 1942. 279. doboz.
105 Me–110 Zerstörer; Squadron/Signal Publ. No. 40. Podzun-Pallas. Az anyag határozottan leszögezi, hogy a II/ZG–76 rombolóosztályról lehet szó, a hadműveletben az I/ és II/ZG–26 is részt vett.
A magyar légierőből mozgósították az 1. repülődandár-parancsnokságot, az 1. vadászezredet – az 1/I. és 1/II. vadászosztállyal – a 2. vadászezredet – a 2/I. és 2/II. vadászosztállyal –; a 4/II. bombázóosztályt, a 101. önálló távolfelderítő osztályt, 3/5. bombázószázadot, a harckiképző századot, az 1. repülő-híradószázadot és az 1. repülődandárt.106
106 Lásd 104. jegyzet és HLT 53. fólio ugyanott.
Április 4-én előzetes készültséget, 5-én légvédelmi készültséget és határzárat rendeltek el. Ekkor szükségessé vált, hogy az Országos Légvédelmi Parancsnokságnak (OLP) alárendelt vadászerőkön kívül a 2. vadászezredet még a mozgósítás befejezése előtt áthelyezzék felvonulási helyére, és ideiglenesen az OLP-nek rendeljék alá.107
107 HLT 59417/eln. 4. Vkf. 1942. 587. fólio „D”.
A német csapatok Jugoszlávia elleni támadása 1941. április 6-án hajnalban indult. A Luftwaffe erői három irányból mértek csapást a jugoszláv repülőterekre, és koncentrált légitámadást intéztek Belgrád ellen. A szegedi, pécsi és villányi német erők is felszálltak. Mivel Magyarország még nem állt hadiállapotban Jugoszláviával, magyar részről csak a felderítőegység kezdte meg tevékenységét Budaörsről (a két század He–70K – és két He–111P típusú géppel) Bácska és Bánát felett. A felhős, kedvezőtlen időjárás miatt ez nem sok eredménnyel járt.
A jugoszláv légierő 11. bombázóosztályának négy Blenheim gépe vadászkíséret nélkül bombázta a romániai Temesvár és Arad repülőterét. A légvédelem közülük lelőtt hármat, a negyediket visszatérőben a saját (jugoszláv) 6. vadászezred 32. osztály egy Bf–109E–3 vadásza lőtte le, mert Ju–88-asnak vélte.108 A 8. bombázóezred, három Blenheim géppel magyar területen átrepülve, támadta Graz térségét. Az átrepüléskor Budapesten 18 óra 01 perctől 18 óra 40 percig légiriadó volt, ez volt az első légiriadó a fővárosban. Ekkor hallott a főváros lakossága először „éles” légiriadót. A háború elérhető közelségbe került. A magyar légoltalom nyilvántartásában ez az esemény 1. sorszámot kapott. Az 1941–1944 közötti évek minden további légiriadóját a fővárosban az 1941. április 6-itól számítottak. A fővárost védő készültségi 1/3. vadászszázad CR–42-es (pk. Tomor százados) vadászrepülőgépei felszálltak Mátyásföldről, de nem láttak ellenséges gépet. A három bombázóból egy Graz környékén hegynek repült és megsemmisült.
108 Lásd 99. jegyzet.
54Április 7-én hármas csoportokban a Jugoszláv Királyi Légierő 8. bombázóezredéhez tartozó 12 db Blenheim támadott magyarországi célokat (vasúti szerelvényeket, Pécs és Szeged repülőterét, német felvonuló menetoszlopokat stb.).109 Egy német területről visszatérőben lévő hárommotoros SM–79B bombázógép Alsóromok község mellett két bombát dobott le egy magyar tehervonatra. Ezek a pályatesttől 50 méterre estek le, egyik nem robbant, a másik sem okozott kárt. Kolozsváron délben légiriadó volt, de repülőgép nem hatolt be a légtérbe, valószínűleg visszafelé repülő gépeket észleltek. Légvédelmi tűzzel Villánynál és Rózsafánál egy-egy nem jelölt típusú jugoszláv bombázógépet lelőttek.110
109 Uo.
110 Lásd 96. és 107. jegyzet.
Szegedet április 7-én hat légitámadás érte. Az első 11 óra 11 perckor, hat Blenheim gép a Boszorkány-sziget fáinak védelmében dél felől támadva a teher- és személypályaudvart bombázta (az előbbi két, az utóbbi hat bombatalálatot kapott). A károk közepesek voltak.
A második támadásnál 12 óra 45 perckor, szintén déli irányból, a rendező pályaudvarra kilenc repülőgépről kilenc bombát dobtak le, amelyek nem okoztak súlyosabb károkat. Ezután a kötelék a repülőteret támadta meg. Az ott még meleg motorral álló német II/ZG–76 Messerschmitt Bf–110D típusú rombolói azonnal felszálltak, és négy jugoszláv bombázót a város közelében lelőttek, két további súlyos sérüléssel szerbiai területen végzett kényszerleszállást. A támadókötelék 66%-os veszteséget szenvedett, kilencből hat gépe elpusztult. A városra összesen tizenhét bomba hullott, ebből három nem robbant föl. Haláleset nem volt, hat fő sérült meg.111
111 Lásd 99. jegyzet és Riadó 1941. sz. Szeged bombázását nevek nélkül közli, Szilas-Steff Tibor: Repülők felszállni. Révai, Budapest, 1942. 131–143. old.
A leírásból egyértelműen kitűnik, hogy a Bf–110-es rombolókról van szó, és nem a II/JG–54 vadászosztály Bf–109E3 vadászairól.
A HLT 4940/eln. 1. Vkf. 1941. (IV. 16.) jelentésben is 11 órakor német rombolók által lelőtt négy Blenheim gép szerepel. Saját légvédelem eszerint 13 óra 30 perckor a második támadáskor lőtt le két Blenheim gépet Szegedtől délnyugatra.
A negyedik támadás célja ismét a repülőtér volt, de a repülőgépek nem jutottak el a célig, visszafordultak. Az ötödik és hatodik alkalommal fedélzeti fegyverekkel támadták a repülőteret. A hatodik támadásban már csak két jugoszláv gép vett részt. A magyar légvédelem gépágyúi – az egyik tüzelőállása a Tisza-hídon volt – mindkettőt lelőtték. A nap folyamán további három jugoszláv repülőgép sérülten, harcképtelenné válva tért vissza bázisára. A Szeged elleni összes aznapi jugoszláv támadás végeredményben nem érte el célját; a jugoszláv légierő nagy árat fizetett a sikertelen támadásokért. A 68. és 69. bombázóosztály és 215., valamint 216. század parancsnokai hősi halált haltak.
Pécset 10 óra 20 perckor két Blenheim bombázógép támadta meg. A repülőtér északkeleti sarkára egy, a hangártól nyugatra 200 m-re öt bomba hullott. Anyagi vagy személyi veszteség nem volt. Ugyanez a két gép 10 óra 30 perckor Siklóst is megtámadta. A riasztás időben történt. Az egyik repülőgép négy bombát dobott le. A Batthyány u. 11. számú ház romba dőlt, személyi sérülés nem történt. A német vadászrepülőgépek mindkét támadó gépet lelőtték, egyiket Szentlőrinc, a másikat Siklós felett. Aznap egy Blenheim és egy német Bf–109E-es lelőtte egymást, mindkettő lezuhant. Ezen a napon Körmendet is támadás érte. Egy bombázógép a pályaudvaron álló vonatra két darab 50 kg-os bombát dobott le. Egy nő és egy gyermek súlyosan, több személy könnyen megsebesült (a gyermek később belehalt sérüléseibe).112
112 Légoltalmi Közlemények. 1941. május 15. 165–167. old.
Április 7-én Kelebiát 16 óra 40 perckor hat repülőgép támadta meg, az állomáson veszteglő mozdonyt és vonatot géppuskatűz alá vette. Két civil nő és két férfi súlyosan megsebesült, két mozdony üzemképtelenné vált. Ugyanaznap légitámadás érte Zalaegerszeget, és egy Körmend felé haladó vonatot.113
113 Légoltalmi Közlemények. 1941. október 1.
III. évfolyam 19. sz. 309–311. old.
A jugoszláv légierő bombázótevékenységét ezekután nem nagyon tudta folytatni, a Blenheim egységek elvesztették állományuk jelentős részét, az SM–79/B és Do–17K egységek pedig szinte teljesen megsemmisültek. A Luftwaffe kivívta a légi fölényt, a jugoszláv vadászerők 80%-a elveszett. Aközben a demoralizált jugoszláv légvédelem több saját Bf–109E3-as repülőgépet lelőtt.114 Ennek ellenére a megmaradt állománnyal tovább folytatták az ellenállást.
114 Lásd 94. jegyzet.
Április 8-án Újpeterdnél a magyar légvédelem gépágyús félszakasza egy sorozattal lelőtt egy ismeretlen típusú – feltehetően Blenheim – jugoszláv bombázó repülőgépet. 7-én a 8. jugoszláv bombázóezred még üzemképes Blenheim gépei több bevetést végeztek harci veszteség nélkül. Az 1. bombázóezred 62. osztályának nyolc gépéből egy német páncélososzlop elleni támadásnál kettőt lelőttek, egy pedig a leszállásnál összetörve megsemmisült.
Április 9-én a német páncéloserők a Barcs környékén kiépített hídfő fölé légibiztosításul vadászerőt kértek. E feladattal egymást váltva a magyar légierők 1/1., 1/3. és 1/4. vadászszázadát (CR–32-es gépek) bízták meg. Reggel 8 óra 09 percig az 1/3. vadászszázad repült, a rossz idő miatt az 1/4. vadászszázadot nem vetették be. Az 1/1. vadászszázad Várpalotáról műszaki okokból csak hat CR–32-es géppel szállt fel. Közülük három meghibásodás miatt visszafordult, három pedig Veszprémben kényszerleszállást végzett. Aznap délben Budapesten egymást követően két légiriadó volt. Baja északi térségében egyszer, Szegeden háromszor, Baranya és Zala megyékben pedig egyszer rendeltek el légiriadót. Légitámadásra nem került sor.
Hadműveleti felderítéssel a 101. önálló távolfelderítő osztályt bízták meg (a jelentések szerint kiválóan tevékenykedtek).115
115 HLT 59 417/eln. 4. Vkf. 1942. 466–587. fólio/279. doboz.
Április 10-én az időjárás rosszabbra fordult, alacsony felhőzet alakult ki, gyakran esett az eső. Még tartott a rossz idő, amikor a magyar 1/4. vadászszázad parancsot kapott, hogy települjön át Kecskemétre kilenc CR–42-es (?) vadászgéppel. A ködben a kötelék szétbomlott, egy vadászrepülőgép Molnár 55Bálint zászlós pilótával lezuhant és elégett. Öt gép Előszállásnál sima kényszerleszállást hajtott végre, három repülőgép visszatért Mátyásföldre.116
116 HLT 4912/eln. 1. Vkf. 1941. 251. doboz.
A nap folyamán több berepülést jeleztek, és légiriadót is elrendeltek – egészen Esztergom térségéig –, de bombázás nem volt. Jugoszlávia katonai vereségével párhuzamosan megkezdődött a jugoszláv légierő felbomlása. Erre több jel is utalt. Egy jugoszláv Do–17Ka repülőgép menekülés közben Észak-Erdélyben, Nagysomkút falutól északra, három kilométerre kényszerleszállást hajtott végre és magyar kézbe került.117 A vizsgálat megállapította: „a gép … 333. jelű jugoszláv felségjelű Do–17Ka–2 bombázógép K–14 motorokkal. Leszállása 15.30-kor történt Hosszúfalutól D-re 3 km-re, az úttól 300 m-re, mocsaras talajú fennsíkon, majd 200 m gurulás után fékezés miatt fejreállt. Az orrlemezek behorpadtak, kisebb futó- és egyéb sérülések. A gépben 500l benzin, 13 tár géppuskalőszer és 7 ejtőernyő volt. Legénysége: Pavelics István főhadnagy pilóta, Kuderna Zlatkó főhadnagy megfigyelő, Gyorgyevics Ljubomir őrmester rádiós, és Batics Nikola, Tasits Brankó, Rosandits Jakab, Blonka Josif szerelők voltak. A gépet részben szétszedték és Kolozsvárra, majd onnan a Csepeli Repülő Kísérleti Intézetbe szállították.118 A gép valószínűleg a Szovjetunió felé menekült. A legénységet internálták (további sorsukról nincs adat). A repülőgépet magyar K–14B motorokkal kijavították, Gebauer-fegyverzettel látták el, és a távolfelderítők állományában J–101 jellel 1943-ig a fronton, majd hazai bázison tevékenykedett.
117 HLT 4939/eln. 1. Vkf. 1941. 251. doboz.
118 Vizsgálati jegyzőkönyv, kelt 1941. május 5-én Kolozsváron (másolata a szerző birtokában).
Az előretörő német csapatok 1941. április 10-én elérték Zágrábot. A horvát usztasák, Sladko Kvaternik tábornok vezetésével kikiáltották az önálló Horvát Köztársaságot. A Jugoszláv Királyság – amellyel a magyar kormány „örök barátsági szerződést” írt alá – fölbomlott, Horthy és a magyar katonai vezetés ekkor utasítást adott a magyar csapatoknak Bácska, Dél-Baranya és a Muraköz megszállására. A Horvát Köztársaság megalakulásával párhuzamosan Németország Szlovéniát a birodalomhoz csatolta. Olaszország pedig megkapta Isztriát és Dalmáciát.
A 3. magyar hadsereg másnap, április 11-én megkezdte előrenyomulását a Duna–Tisza között déli irányban, ezzel egyidejűleg a 11. gyalogdandár a baranyai háromszögbe vonult, a 9. gyalogdandár pedig megszállta Muraközt.
Április 11-én a déli országrészeken délben és késő délután volt légiriadó, délután egy órakor a Tolna megyei Kölesd mellett két jugoszláv vadászgép szállt le. Legénységét, két tisztet és két lövészt elfogták (valószínűleg nem vadász-, hanem közelfelderítő gépek voltak). A repülőgépeket lefoglalták. További sorsukról nincs adatunk. A mátyásföldi 1/II. vadászosztályt 1/3. és 1/4. vadászszázadot a földi erők előrenyomulásának légibiztosítására Bácsmadaras, Bácsalmás és Mélykút légterében vetették be. Ekkor merült fel először az ejtőernyős deszant ledobásának igénye a Ferenc-csatorna hídjainak birtokba vételére, hogy lehetővé váljon a gyors előretörés. A felázott talaj miatt azonban az SM–75-ös szállító repülőgépek teljes terheléssel Pápa repülőterén nem tudtak felszállni, ezért elrendelték, hogy az ejtőernyős zászlóalj bevethető állománya gépkocsin menjen át Veszprémbe.119
119 Lásd 115. jegyzet.
Délután 18 óra 10 perckor Ungvártól északra Nagyberezna mellett egy jugoszláv SM–79B nehézbombázó repülőgép kényszerleszállást hajtott végre, ahol nyomban elfogták.120 A legénységéről nincs közelebbi adat, céljuk valószínűleg a Szovjetunió volt. A leszállásuk feltehetőleg navigációs tévedés volt. Szóbeli tájékoztatás szerint az állomás feliratát akarták elolvasni, de erre már nem volt módjuk. A talaj állapota miatt nem is tudtak volna felszállni. Ezt a repülőgépet is kijavították, Csepelre küldték, majd 1942-ben elcserélték Olaszországgal két használt CR–42-esért és alkatrészekért. Ez a repülőgép nem kapott magyar számot, bár fehér keresztes felségjelet viselt. Mint egyedi darabot nem kívánták a magyar légierőben üzemeltetni.121
120 HLT 4941/eln. 1. Vkf. 1941.
121 Lásd 96. jegyzet.
Április 12-én a 3. magyar hadsereg parancsnoksága kirendelte az I. közelfelderítő századot az előrenyomuló gépkocsizó csapatok ellenőrzésére. Ugyanezen a napon a magyar légierő először bombázott jugoszláv célokat. Az 1. repülődandár erői kilenc és tizenegy óra között Bánfalvy István vk. ezredes az 1. repülődandár parancsnoka személyes vezetésével három hullámban szálltak fel a székesfehérvári repülőtérről. A veszprémi 4/II. bombázóosztály 4/3. és 4/4. százada Ju–86K–2, a debreceni 3/5. bombázószázad Ca–135 bis. repülőgépekkel repült. A bombázók már a levegőben voltak, amikor a 3. hadsereg parancsnoksága értesült arról, hogy a célként megjelölt újvidéki repülőteret a német Ju–87B gépekkel felszerelt zuhanóbombázó egységek támadták meg. Ekkor rádión visszarendelték őket azzal az indokkal, hogy a saját erők előrenyomulása miatt a támadás elmarad. Ezt a parancsot csak a 4/3. bombázószázad vette, és visszafordult. A kötelék többi része viszont továbbrepült, bombaterhét a jugoszláv erődvonal egy szakaszára dobta le. Eközben a 4/4. bombázószázad repülőgépei Őrszállásnál saját csapatainkra, egy 250 kg-os, és hét 50 kg-os, nem élesített bombát dobtak le. Az 1/II. vadászosztály és a 2. vadászezred kijelölt repülőgépei kísérték a bombázókat, és fedezték a 3. hadsereg átcsoportosítását. Az 1/3. vadászszázad géppuskával alacsonytámadást intézett a Ferenc József-csatorna hídjának felrobbantására készülő erők ellen.122
122 Lásd 115. jegyzet.
A nap a légvédelem számára is mozgalmas volt. Három-négy repülőgépből álló jugoszláv Blenheim-kötelék 56a Balaton déli sarka felett, Graz felé átrepült az ország légterén (feltehetőleg a 68. vagy 11. jugoszláv bombázóosztályból). Az átrepülés során egy gép kivált, a Balatonnál elfordult keletre, és 10 órakor Érdnél kényszerleszállást hajtott végre.123 Magyar származású pilótája kilépett a háborúból. A legénység további két tagjáról nincs adat. A repülőgépet a Weiss Manfrédban átalakították, csomagszállító gyors futárgépként J–104 jelzéssel az RKI üzemeltette. 1944. április 13-án (augusztus 9-én?) a Ferihegy bombázásakor megsemmisült.
123 Lásd 99. jegyzet és HLT 4942/eln. 1. Vkf. 1941.
A berepülés miatt Budapesten légiriadó volt. Valószínű erre (április 12.) a napra esik az az OLP jelentés, hogy 35–40 gépes kötelék Székesfehérvár–Komárom-vonalban, majd a Dunakanyar felett keletnek fordulva, a Szovjetunióba repült.124 Ez a jelentés azonban téves, ekkor már a jugoszláv légierőnek összesen nem volt 35 db, hosszabb távolság megtételére alkalmas repülőgépe. Az igen rossz látási viszonyok, alacsony felhőtakaró mellett a légvédelmi figyelőszolgálat kapkodó jelentéseket adott le. Összesen öt db Szovjetunióba érkezett jugoszláv repülőgépről maradt fenn adat.
124 Légoltalmi Közlemények. 1941. április 15. 3. évfolyam 8. sz. 133. old.
Az ország déli részén egész nap élénk légi felderítőtevékenység folyt. Jugoszláv repülőgépek berepülése miatt az érintett megyékben öt ízben rendeltek el légiriadót. A délutáni órákban két jugoszláv, Blenheim bombázó repülőgép lezuhant a Veliki Radici repülőterére. A Jugoszláv Királyi Légierő teljes felbomlása jeleként 13-án a megmaradt néhány repülőgéppel már megkezdték az áttelepülést délre, Szarajevóba.125
125 Lásd 99. jegyzet.
12-e sem volt repülőeseményektől mentes. A 2/4. vadászszázad Kolozsvárról Kecskemétre települt át, az átrepülés során a gépek egyenként szálltak le. A leszálláskor a V–231. jelű CR–42-es vadászrepülőgép bal szárnyával Vámos László ht. szakaszvezető nekiment a tiszti épületnek, a gép 90%-os törést szenvedett, a pilóta megsebesült.126 Az ejtőernyős zászlóalj sokat emlegetett, tragikus epizóddal terhes bevetése is április 12-én zajlott le. Reggel a pécsi kis repülőtérről egy Fw–58C Weihe futárgép szállt fel a szenttamási hídfő fényképezésére, mert az időjárás még a távolfelderítő repülőgépek bevetését is akadályozta. Pilótája Rekettyés László; másodpilótája Rövid Gyula; rádiósa Főző Kálmán; navigátora Migen Dezső volt, utasa egy vk. százados, aki azonnal magával vitte a felderítés eredményét. Időközben reggel az ejtőernyős szállítószázad négy bevethető SM–75-ös szállítógépe terhelés nélkül Pápáról átrepült Veszprémbe.127
126 Kárfelvételi jegyzőkönyv. Kelt Kecskemét, 1941. április 12. (másolata a szerző birtokában).
127 Rekettyés László pilóta közlései a szerzőnek. 1980.
A 101. önálló távolfelderítő század He–70K repülőgépe délután három órakor jelentette, hogy a Száván nincsenek jugoszláv monitorok, és a hidak még épek. Ennek nyomán a 3. hadsereg-parancsnokság 15 óra 45 perckor táviratilag kérte az ejtőernyősszázad bevetését Újverbásztól délre, a fontos szenttamási híd és a Ferenc József-csatorna hídjainak elfoglalására.128
128 Lásd 115. jegyzet.
A bevetés délután öt órakor négy géppel indult (E–101; –102; –103 és –104 sorszámúak) vitéz Bertalan Árpád őrnagy, az ejtőernyős-zászlóalj parancsnokának vezetése alatt. Minden repülőgépen ötfős személyzet és 26 ejtőernyős katona, valamint a fegyverzetük volt. Túlterhelésről tehát nem lehetett szó. A vezérgép, az E–101 17 óra 01–02 perckor, a felszállás után, emelkedés közben műszaki hiba miatt átesett, és talajt érve kigyulladt. A bal ajtaja beszorult. Az égő repülőgépből 14 fő jutott ki, de csak nyolc élte túl a katasztrófát. Mentésre szinte semmi lehetőség sem volt, mivel a veszprémi repülőtéren nem voltak hab- és poroltó járművek. Mégis megkísérelték a lehetetlent. A földi részleg és a tartalék ejtőernyős személyzet közül hét katona sérült meg súlyosan. A veszteség: a személyzetből meghalt nemes Nagy-Ernyei Kelemen Károly százados pilóta, az ejtőernyős szállítószázad parancsnoka, Bene László főhadnagy másodpilóta, Petri Károly őrmester (?) rádiós, Döbör János szakaszvezető szerelő, továbbá vitéz Bertalan Árpád őrnagy az ejtőernyős-zászlóalj parancsnoka, valamint 18 katona. Ez utóbbiak közül két fő április 13-án kórházban hunyt el. A repülőgép közelében négy holttestet találtak a földön, tizenheten pedig bennégtek a repülőgépben.129
129 Az ejtőernyős-bevetés részletes leírása: Hadtörténeti Közlemények 1982/2. sz. 242–252. old. Sárhidai Gyula: Az 1941. április 12-i ejtőernyős deszanthadművelet (itt csak a lényeges adatokat idézzük).
A veszprémi repülőtér parancsnoka, ditrói Orosz Béla repülő alezredes leállította a bevetést. Kiss Zoltán ejtőernyős-főhadnagy rangidősként átvette a bevetésre kijelölt ejtőernyősszázad parancsnokságát, folytatta az előkészületeket és kérte az újabb indítást. A 3. hadsereg parancsnoksága egyelőre letiltotta a bevetést, és a VKF 1. osztályhoz fordult utasításért. Kiss főhadnagy gépenként hat fővel és egy kézi dobású kaniszterrel (ledobótartály) csökkentette a terhelést – a felzaklatott állapotban lévő katonákat kivonta a bevetésből. A vezérkar döntése után a hadműveleteket vezénylő 3. hadsereg parancsnoksága 18 óra 45 perckor távirati úton újból elrendelte a bevetést. A megmaradt három gép 19 órakor felszállt – gépenként – öt fő személyzettel, 20 fő ejtőernyős katonával. 19 óra 45 perckor ugrott a deszant, de navigációs tévedés miatt 25–30 km-rel (más adat: 15 km-rel) a célpont előtt. A hiba okát nem lehetett rekonstruálni.130 Kiss főhadnagy első jelentése rádión a következő volt: „Leugrott három tiszt és 57 fő legénység, van négy golyószóró, egy géppuska, egy csökkentett létszámú árkászraj. Egy lábtörés és egy ficam volt.”131 A tervezett második bevetésre hajnalban már nem került sor. Estefelé az 1/4. vadászszázad Újverbász és Szenttamás felett eredménytelenül kísérelte meg felderíteni az ejtőernyős-alakulat helyzetét.132
130 Uo.
131 Lásd 115. jegyzet.
132 Uo.
Április 13-án nem jeleztek különösebb légi eseményt, a jugoszláv berepülések megszűntek. A közelfelderítő 57alegységeket előbbre, a szárazföldi erőkhöz közelebb vonták. A ledobott ejtőernyősszázad tűzharcot vívott egy tanyán megbúvó fegyveres civilekkel, amelynek során két katona elesett, három megsebesült. Ezt követően csatlakoztak a beérkező gyorshadtest erőihez.
Április 14-én a szombathelyi III. közelfelderítő századot a gyorshadtest erőihez osztották be. Ezért 15-én a pécsi repülőtérre települt át, és innen kezdte meg bevetéseit. Ugyanaznap 2/1. vadászszázad egy CR–32-es gépe Ócsa mellett lezuhant, a pilóta repülőhalált halt. A szerencsétlenség oka ismeretlen.133
133 Uo.
Április 16-án a vadászszázadok Szegedről felszállva fedezték a gyorshadtest folyóátkelését Bácskában. A 2/4. vadászszázad rajkötelékben négy bevetést repült. Ennek keretében 17 óra 30 perckor is két raj indult, majd feladatát befejezve, Kecskemét repülőterére tért vissza. A leszállás során 19 óra 15 perckor a V–248 jelű, CR–42-es repülőgép Bajcsy Endre tsz. szakaszvezető pilótával a kigurulás közben egy álló német gépbe ütközött. A két gép megsérült, a pilótának nem történt semmi baja.134 A nap folyamán egy Ju–86K–2 bombázóraj röpcédulákat szórt szerb falvakra, a 101. önálló távolfelderítő század felderítőrepülései pedig még folytak. A légi tevékenység április 20-án ért véget. A repülőgépek technikai elhasználódása miatt a motorhibák gyakoribbá váltak. A bevetések során az 1/I. vadászosztály hat CR–32-ese hajtott végre kényszerleszállást, közülük kettő jelentősen megsérült.135 Az 1. repülődandár 60 gépe átlagban 600 repülőórát, gépenként átlagban tíz órát repült.
134 Jegyzőkönyv, kelt Kecskemét, 1941. április 17. (másolat a szerző birtokában).
135 Lásd 115. jegyzet.
A repülőgépek békerepülőterekre történő visszavonása közben a III. közelfelderítő század egy WM–21. típusú repülőgépe a vukondai repülőtéren lezuhant. A század a III. futárrajjal együtt visszatért Szombathelyre.
A magyar erők közben bevonultak Újvidékre, elfoglalták az ottani nagy repülőteret, amely még a Monarchia idején, kiképző-bázisként épült. A repülőtéren néhány roncs gép mellett a hangárban egy üzemképtelen régi Breguet XIX. bombázó állt. Ez a repülőgép a magyarok előtt nem volt ismeretlen. Egy régebbi május 1-je alkalmával berepült Budapest fölé, hogy a tüntetést fényképezze, visszafelé repülve eltévedt és Szabadka helyett Szegeden szállt le, ahol elfogták.136 Később kiadták Jugoszláviának.
136 Szabó Márton rep. műsz. százados, személyes közlése (a lefoglalt gép fotójának másolata a szerző birtokában).
Az események után a légierő mérlege: zsákmány egy Blenheim, egy SM–79B és egy Do–17K. Veszteség: két CR–32; két CR–42-es vadászgép, egy SM–75-ös szállítógép, megsérült két CR–32-es és egy CR–42-es repülőgép (ezek pótlására sem volt lehetőség). Csak a lassú ütemben érkező olasz Re–2000 Héja–I-esek szolgálatba állítása javított a vadászrepülőgépek helyzetén. A hadműveletek folyamán a magyar és jugoszláv légierők között nem került sor harccselekményre. A magyar légierő szinte kizárólag harcászati feladatokat hajtott végre, kiszolgálva a szárazföldi csapatokat. A légvédelmi feladatokkal megbízott vadászszázadok szintén nem ütköztek meg az ellenséggel.
A délvidéki harci események befejezése után, 1941 júniusáig az ország légterében csak repülőszerencsétlenségek voltak. Május–júniusban hat magyar és két német repülőbaleset volt az országban. Ezek során meghalt két magyar pilóta, súlyosan megsérült, illetve megsemmisült három repülőgép. Április 23-án 11 óra 37 perckor Hegyeshalom körzetében lezuhant egy német Ju–88-as bombázó, négyfőnyi személyzete repülőhalált halt.137
137 HLT 5262/eln. 1.Vkf. 1941. Vkf. 252. doboz.
1941. május 25-én egy említésre méltóan furcsa repülőbaleset történt Magyarországon. Erdélyben Onok falutól nyugatra, egy km-re 00 óra 20 perckor egy német Ju–88A típusú bombázó repülőgép kényszerleszállás közben összetört. Az LT + DN jelű, 3157. számú repülőgépen személyzet nem volt. Kiengedett futóval, járó motorokkal ért talajt, majd a domboldalon a légcsavarja és a futóműve leszakadt, még 40 métert gurult, majd 30 métert csúszott. A megmaradt benzine kifolyt, a gép első fele elégett. A repülőgépen bomba nem volt, géppuskái be voltak töltve. A legénysége – feltehetően – valahol Görögország felett ejtőernyővel ismeretlen okból elhagyta a gépét. A robotpilótára kapcsolt repülőgép teljes gázra állított motorokkal repült Onokig, s lassan lesüllyedt a terep szintjére. A roncs darabjait a műszaki osztag Kolozsvárra szállította, és átadta a német hatóságoknak.138
138 Baleseti jegyzőkönyv 1941. május 27. Kolozsvár, illetve számla 1941. július 23. (másolat a szerző birtokában).
A magyar légierők legsúlyosabb problémájává a repülőgéphiány vált. Az 1941. május 6-i helyzetet az alábbi összesítés jól szemlélteti:
58Légierők gépállománya
Iskola-repülőgépek 1/3. fokozatú alapkiképzésre:
146
 
gyakorló repülőgép:
12
Vadászkiképző hadirepülőgép:
 
kivonuló hadirepülőgép:
162
 
gyakorló repülőgép:
15
Bombázó-kiképző hadirepülőgép:
8
 
kivonuló hadirepülőgép:
48
 
gyakorló repülőgép:
Felderítő-kiképző hadirepülőgép:
 
kivonuló közelfelderítő hadirepülőgép:
123
 
kivonuló távolfelderítő hadirepülőgép:
13
Légvédelmi célvontató repülőgép:
5
Ejtőernyős szállító repülőgép:
4
 
 
 
 
vadászrepülőgép:
162
 
bombázó repülőgép:
56
 
közelfelderítő repülőgép:
123
 
távfelderítő repülőgép:
13
 
ejtőernyős szálító repülőgép:
4
 
légvédelmi célvontató:
5
 
Összesen: hadirepülőgép:
363
 
 
 
Ehhez járul még:
 
 
gyakorló repülőgép:
27
 
iskolarepülőgép:
146
 
Összesen:
173
 
 
 
 
tehát a légierő mindösszesen
536 géppel
 
rendelkezett.
 
Ezekből a kivonuló alakulatok feltöltésére rendelkezésre állt az állománytábla kiegészítése után:
74 db vadászrepülőgép
(három Héjja század, három CR–42 század)
29 db bombázó repülőgép
(egy Ju–86K század, egy Ca–135 század)
63 db közelfelderítő repülőgép
(öt WM–21 Sólyom század)
13 db távolfelderítő repülőgép
(egy század He–70K)
1 raj ejtőernyős szállító repülőgép
(négy gép SM–75), azaz
Összesen 14 század + 1 ejtőernyős szállítóraj
 
1941. május 2-a után maradt (tartalékban): 48 db CR–32 vadászrepülőgép (elavulás miatt nincs az első vonalban, csak gyakorlógép).139
139 HLT 5141/eln. 1. Vkf. 1941. Javaslat a légierő vezető szerveinek egyesítésére. Ebben Árvai százados osztályvezető jelenti, hogy a vadász- és zuhanóbombázó géptípusokon kívül (Me–109-es és Me–210-es) a repülőgép-utánpótlás még a magyar–német egyezmény keretében sincs megoldva.
Kenese Valdemár altábornagy kifejti, hogy ő tudna külföldön repülőgépeket venni, ez csak pénzkérdés, mire Sáska alezredes közli, hogy a vezetés tájékozatlan a helyzetről. Vörös Géza ezredes, a légierő vkf. kifejti, hogy egy felterjesztésben javasolták, a légierők parancsnoka és a légügyi csoportfőnök egy személy legyen. Ez nem valósult meg. A csatolt melléklet egy felállítási sémát is közöl, ami azonban csak terv maradt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT