1. Az SS illegális toborzásai Magyarországon
431. Az SS illegális toborzásai Magyarországon
A német áttelepítési programmal, valamint az SS növekvő emberanyag-igényével párhuzamosan nőtt a népi német68 önkénteseknek katonai jelentősége, s e népesség egyre inkább az SS lehetséges emberanyag-tartaléka lett.
68 A német kormány 1938. január 25-i rendelete a külföldi németek két kategóriáját állapította meg. Egyrészt azok a németek, akik (átmenetileg) külföldön élnek, de birodalmi állampolgárok (Auslandsdeutscher). Másrészt a népi németek (Volksdeutsche), akik nem a Német Birodalom állampolgárai, de „nyelvükben és kultúrájukban németnek mutatkoznak”. Ez a megközelítés radikális formájában az SS magyarországi toborzásainak harmadik hulláma során kerül elő. Himmler 1944. február 24-i rendelkezése egyébként megszüntette a Waffen-SS-en belül a népi német kategóriát.
1940 tavaszán Gottlob Berger SS-Brigadeführer69, az SS-Főhivatal (SS-Hauptamt), (VIII.) Kiegészítő Hivatalának (Ergängzungsamt) vezetője Heinrich Himmler utasítására meghatározott számú SS-önkéntes illegális toborzását irányozta elő: Romániából 1000, Magyarországról pedig 500 főt.
69 Berger 1940. tavaszától SS-Brigadeführer, a Waffen-SS vezérőrnagya, 1940. augusztus 15-től a háború befejezéséig az SS Vezetési Főhivatalának (SS-Führungshauptamt – Berlin-Wilmersdorf, Kaiserallee 188.) vezetője lett. E beosztásában minden felállítás alatt lévő (így a későbbi magyar) Waffen-SS hadosztályok felettes parancsnoka. 1942. júliusától Alfred Rosenberg és az SS közötti összekötő, államtitkár a Keleti Megszállt Területek Minisztériumában. Közben SS-Obergruppenführer és a Waffen-SS tábornokává léptették elő. 1944 augusztusában irányítja a Szlovák Nemzeti Felkelés leverését. 1945-ben letartóztatják, 1949. április 2-án egy amerikai katonai bíróság 25 évi börtönbüntetésre ítélte, amelyet két év múlva 10 évre mérsékeltek. 1951-ben szabadult.
Magyarországon a helyi Volksbund vezetője, Franz Basch a Teleki-kormány rezisztens politikája miatt egyelőre nem tudott a jelentkezések előmozdítása érdekében eredményes propagandát kifejteni, s így Magyarországról az illegális jelentkezők száma viszonylag alacsony volt. A délkelet-európai népi németségből leginkább Romániában volt eredményes az SS illegális toborzása, ahol a helyi népcsoportszervezet (Volksbund) vezetője, Andreas Schmidt – egyben Berger veje – vendégmunkásnak álcázva, a Dunán szállította el a több mint 1000 fő romániai népi német önkéntest.70
70 Tilkovszky Lóránt: SS-toborzás Magyarországon. (Budapest, 1974; a továbbiakban: Tilkovszky 1974.) 21. o.
Röviddel a Wehrmacht nyugati hadjárata előtt, 1940. május 1-én az SS-ben a délkelet-európai országok közül 25 magyarországi, 110 romániai (a korábban elindított körülbelül 1000 fő önkéntest nem számítva), 83 szlovákiai és 49 jugoszláviai népi német (Volksdeutsche) teljesített illegális szolgálatot az SS-ben.71
71 Klietmann 500. o.
44A második bécsi döntés eredményeképpen a magyarországi népi németek lélekszáma 551 211 főről – más adatok szerint 243 234 főről72 – 719 749 főre73 növekedett. Közülük 490 449 fő – más adatok szerint 658 928 fő74 – vallották magukat német anyanyelvűnek .75 Az SS bővítése szempontjából a magyarországi németség radikális növekedése nem volt figyelmen kívül hagyható.
72 Paikert, G. C.: The Danube swabians. German population in Hungary, Romania and Hitler’s impact on their patter. (Hága, 1967; a továbbiakban: Paikert) 170-171. o.
74 Tilkovszky Lóránt: Hét évtized a magyarországi németek történetéből 1919-1989. (Budapest, 1989; a továbbiakban: Tilkovszky 1989.) 129. o.
75 Der Deutschen in Ungarn. 6 E. o.
A növekvő magyarországi német népcsoport identitásának megőrzése érdekében, a második bécsi döntés hátterében, 1940. augusztus 30-án mind Romániával, mind pedig Magyarországgal sor került az úgy nevezett népcsoport-egyezmények megkötésére. Lehetővé vált, hogy mindkét állam népi németjei immár fokozottabban tartozzanak kötelezettségekkel a német néphez, s ezáltal a Német Birodalomhoz, mint szülőhazájukhoz. Az állampolgárságukból fakadó kötelességek háttérbe szorultak, noha az egyezmény rögzítette, hogy a magyarországi és romániai népi németek kötelesek hűséggel tartozniuk szülőhazájuk iránt.76
76 Der Deutschen in Ungarn. 73 E – 75 E. o.
Felgyorsult tehát az a folyamat, amely elősegítette a toborzásokat: mind a romániai, mind pedig a magyarországi Volksbund népi (nemzetiségi) vonalon egyre inkább elkülönült csoportot alkotott az érintett országokon belül.
E törekvés legvilágosabb megnyilvánulása az volt, hogy a magyarországi népi német fiatalokat ki akarták vonni a leventeszervezetből, s – egy a Hitlerjugend mintájára létrehozott – Deutsche Jugendben77 szándékoztak őket összefogni. Ennek az ifjúsági szervezetnek az alapját az a korábban elvárt, németországi „sportoktatói tanfolyamra” jelentkező 500 fő képezte volna, akik szolgálattételük után visszatértek volna Magyarországra, s biztosították volna a magyarországi népi német ifjúság katonai előképzettségét. A Teleki-kormány – kihasználva a népcsoport-egyezmény joghézagait – egyelőre azonban megakadályozta a népi német fiatalok levente 45szervezetből történő kiválását. A kormányban egyébként kizárólag a második bécsi döntés egyezményeit aláíró gróf Csáky István külügyminiszter volt az, aki kész lett volna akár a magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő népi németeket is átengedni az SS számára.
77 A magyarországi Volksbund ifjúsági tagozata, a Deutsche Jugend (DJ) formailag 1941 júniusában alakult, de törvényes létezését csak az első toborzóakció alatt, 1942 áprilisában hagyták jóvá. A szervezet országos vezetője Huber Mátyás volt. Később a DJ számára lehetővé tették, hogy a Volksbund tag szülők gyermekei leventeszolgálatukat – más nemzetiségeket kizárva – önnálló, a leventeszervezeten belüli DJ egységekben teljesítsék.
1941 tavaszán a Volksdeutsche Mittelstelle (VoMi)78, illetőleg a német Külügyi Hivatal (Auswärtiges Amt) kidolgozott egy újabb népcsoportegyezmény-tervezetet. Az egyezmény a népi németek katonai szolgálatát illetően úgy rendelkezett volna, hogy honvédségi szolgálatuk letöltését követően kizárólag népi német vezetésű csapattestben legyenek beosztva, amelyek Magyarország német lakta területein helyeztettek volna el. Ezen túlmenően a magyarországi népi németek saját kérésükre a Wehrmacht, illetőleg a Waffen-SS keretében kaphatták volna meg katonai kiképzésüket, s ott töltött szolgálatukat beszámították volna a magyar katonai szolgálat idejébe. A tervezet szerint továbbá a népi német fiatalok már nem a leventeszervezetben, hanem a magyarországi Volksbund saját ifjúsági testületeiben kaphatták volna meg katonai előképzettségüket.79
78 A Népi német Közvetítőhivatalt (Volksdeutsche Mittelstelle [VoMi]) 1937 január 27-én, Rudolf Hess javaslatára állították fel, a Német Népiség Szilárdításának Birodalmi Biztossága (Reichskommissariat für Festigung des deutschen Volkstums [RKFDV])alárendeltségében. Az RKFDV állította össze kormányszinten a népi németek listáját (Deutsche Volksliste). Az intézmény birodalmi biztosa Himmler volt, akinek személyén keresztül kapcsolódott a VoMi az SS-hez. A Berlinben székelő VoMi vezetője mindvégig Werner Lorenz SS-Oberführer, helyettese Hermann Behrends SS-Standartenführer volt. A Népi német Közvetítőhivatal alárendeltségébe tartozott az összes olyan németországi intézmény – például a Népi Szövetség a Külföldi Németségért (Volksbund für das Deutschtum im Ausland [VDA]), vagy a Külföldi Németek Intézete (Deutsches Auslandinstitut [DAI]) – amely valamilyen módon a külföldi németség támogatására hivatott. A VoMi „delegálta” a helyi népi német szervezetek mellé azokat – az ifjusági, gazdasági stb. – szakértőket, akik biztosították, hogy az egyes államok Volksbund szervezeteinek vezetősége elsősorban a Német Birodalom érdekeit tartsa szem előtt. Ezáltal lényegében az összes Volksbund-szervezet a VoMi közvetlene volt. Magyarország német megszállásáig, kihelyezett irodáin és szakértőin keresztül főleg a VoMi irányította a magyarországi SS-toborzásokat.
79 Tilkovszky 1974. 27. o., illetőleg a népcsoport-egyezmény tervezetét teljes terjedelmében közli: Tilkovszky 1989. im. 133-137. o.
Az egyezmény megkötésére Jugoszlávia 1941. áprilisi szétesése miatt nem került sor, mivel a Wehrmachtnak ott közvetlen lehetősége nyílott a népi németek toborzására. Az SS Kiegészítő Hivatala 20 000 fő toborzását irányozta elő Jugoszláviából, amelynek sikerességét mindenütt a helyi népcsoportvezetők felelősségévé tették: a Bánátban Sepp Janko, Horvátországban Branimir Altgayer, míg a magyar megszállás alatt álló bácskai részeken Josef Spreitzert Franz Baschnak, a magyarországi Volksbund vezetőjének rendelték alá. Míg Horvátországban az illegális SS-toborzások nagyobb részt a kormány támogatásával zajlottak, addig 46a magyar kormány ezeket a bácskai magyar részeken csak tudomásul vette. Az egészségügyi vizsgálatoknak álcázott sorozóbizottsági munkálatokat a Bácskában az SS Kiegészítő Hivatala által kirendelt Viktor Nageler SS-Obersturmbannführer irányította.
Az „egészségügyi vizsgálatokat” 1941 júniusától Magyarország egész területére kiterjesztették, hogy a már korábban tervezett 500 fő önkéntest „sport-tanfolyamra” irányítsák Németországba. Kiválogatásukat követően csak mintegy 100 főt sikerült szabályos útlevéllel kijuttatni Magyarországról, mert egyes magyar közhivatalok – Basch tiltakozása ellenére – csak az állampolgárságról lemondó nyilatkozatok ellenében adták meg a szükséges kiutazási papírokat.80 A többi jelentkezőt első lépcsőben egyénenként a magyarországi Volksbund székházába, a budapesti Német Házba (Deutsches Haus) irányították, majd az SS tehergépkocsijain 60 fős csoportokban csempészték ki őket az ország területéről.81 Az önkéntesek Bécs érintésével kerültek egy Brünn melletti kiképzőtáborba, ahol – rádöbbenve helyzetükre – többen meg akarták tagadni az SS-egyenruha felöltését és az Adolf Hitlerre való eskü letételét. Sohasem kerültek vissza Magyarországra, hogy majd ott a Deutsche Jugend nevelőivé váljanak. Többségük a „Nord” SS-hadosztály (1943. októberétől 6. „Nord” SS-hegyihadosztály) állományában, a „Barbarossa” hadművelet keretében a finnországi frontra került.82
80 Tilkovszky 1974. 29. o.
81 Der Deutschen in Ungarn 1. o.
82 HL HM 1942. Eln. I. / 72 885. 1. o.
A Bácskában és Bánátban tovább folytatódott (a magyarországi részeken egyébként illegális) SS-toborzás. A Románián keresztül hazavonuló „Reich” SS-hadosztállyal már mintegy 600 fő romániai népi német tartott Bécs felé83, majd a Bánátban további 2000 fő bácskai népi német csatlakozott az alakulathoz, akik a magyar megszállás alatt álló részekről lettek még korábban kiszöktetve.84 A magyarországi Volksbund vezetőinek sok kellemetlensége támadt az SS részére végzett embercsempészésből, de ettől függetlenül más és más formában tovább folytatták a németül tudó, nőtlen fiatalemberek toborzását németországi állások betöltésére, vagy szakmai tanfolyamokra.
83 Stein, Gerge H.: The Waffen-SS. Hitlers elite Guard at War 1939-1945. (New York, 1967; a továbbiakban: Stein) 169. o.
84 Tilkovszky 1974. 33. o.
471941. szeptember 16-án az SS Kiegészítő Hivatala a délkelet-európai térségben a népi németek toborzása tárgyában megkötötte első államközi egyezményét. Az Ante Pavelic vezette horvát állam a megállapodásban tíz százalékban maximálta hadköteles állományából az SS-be lépő önkéntesek számát. Az SS-ben szolgálatot vállalók ugyanakkor nem vesztették el állampolgárságukat. A horvát haderőben szolgálatot teljesítő népi németek külön, kizárólag népi németekből szervezett csapattestekbe kerültek beosztásra.
1941. november 18-i feljegyzésében Dietrich von Jagow, a Német Birodalom magyarországi követe a német Külügyi Hivatalnak (Auswärtiges Amt)85 küldött jelentésében – félve a magyar-német viszony megromlásától – kifogásolta az SS Magyarországon zajló, illegális toborzásait. Túl azon, hogy követelte a toborzások ilyen formában való beszüntetését, javasolta, hogy az SS-ben szolgálatot teljesítő magyarországi népi németeket küldjék haza. Amikor 1941. december 18-i rendelkezésében Himmler Magyarország, Románia és Szlovákia területéről előirányozta 60 000 népi német toborzását a Waffen-SS-be, végleg elkerülhetetlenné vált, hogy Magyarországon a toborzások – államközi egyezmények útján – ne öltsenek intézményes formát.
85 A magyarországi SS-toborzások kezdeti irányítását, a VoMi mellett politikailag a Külügyi Hivatal – 1940. május 7-én, Ribbentrop által létrehozott – Németország osztálya (Abteilung Deutschland) irányította. Az osztály átvette a korábbi Németország csoport (Referat Deutschland) ügykörét, vezetője a felállítástól 1943 februári letartóztatásáig Martin Luther helyettes-államtitkár volt. A magyarországi németség ügyeit közvetlenül a Helmut Triska vezetése alatt álló Népiségi ügyek előadói csoportja (Volkstumsreferat), valamint a hivatal budapesti német követségre kihelyezett népiségügyi előadója (Volkstumsreferent), Richard Meckel irányította. Az SS-toborzások második hullámára a diplomáciai vonal háttérbe szorult, s így az Abteilung Deutschland irányító szerepe mérséklődött. 1943. júliusától – Jagow követ javaslatára – a toborzásokkal kapcsolatos közvetlen ügyeket a Volksbund, illetve az SS egy-egy összekötője végezte. Az SS egyébként – érdekei érvényesítésére – minden német miniszteriális szervbe (a külügyminisztérium útján a külképviseletekbe is) úgy nevezett „tudományos segédmunkatársakat” (Wissenschaftliche Hilfsarbeiter [WHA]) delegált.
A Bácskában és a Bánátban zajló SS-toborzások sikeréből kiindulva Himmler és Berger egy teljes hadosztály felállítását tervezte, elsősorban a volt jugoszláviai németség önkénteseire alapozva. 1941. december 30-án Hitler – az elképzeléshez hozzájárulva – elrendelte egy SS-önkéntes-hadosztály (SS-Freiwilligen-Division)86 felállítását, amelyet alapvetően partizánvadász feladatokra állítottak fel, közvetlenül a magyar határ melletti bácskai részeken.87
86 1942. március 1-jén az SS Vezetési Főhivatala – Hitler döntését követően – tehát elrendelte egy SS-önkéntes-hegyihadosztály felállítását. A hadosztály alapját a már SS-be átvett szerbiai népi német milícia képezte. Feladata elsősorban a Tito partizánjaival szemben a mögöttes területek biztosítása és a partizánvadászat volt. A hadosztály Magyarország területén (1007. SS-rohamlöveg-ütegét leszámítva) nem harcolt. 1942. április 1-jén az SS-önkéntes-hadosztály – a Délvidék és Magyarország török uralom alól felszabadítója után – megkapja a „Prinz Eugen” elnevezést, majd 1943. január 1-jétől „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyihadosztály lett. Hadrendi számát csak 1943. október 20-án kapta meg. A 7. „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyihadosztály 1944 októberében került szembe reguláris szovjet csapatokkal, amikor feladata a Belgrád alatt visszavonuló német erők fedezése volt. A harcokban a hadosztály akkora veszteségeket szenvedett, hogy el kellett rendelni újrafelállítását, amely gyakorlatilag a háború végéig nem fejeződött be. Jugoszláviában a szovjet csapatok előtt tette le a fegyvert. Parancsnokai voltak: 1942.III.1.-1943.VI.21.: Arthur Phleps SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS; 1943.VII.3.-1944.II.1.: Carl von Oberkamp SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS; 1944.II.1.-1945.I.20.: Otto Kumm SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS; 20.1.1945. – 1945.V.: August Schmidhuber SS-Oberführer.
87 Stein 170. o.
48Többen a „Nord” SS-hadosztály illegális, magyarországi önkéntesei közül 1942. szeptemberében – első szabadságolásuk ideje alatt – hazalátogattak Magyarországra. Egyikük arról számolt be, „hogy 1941. év augusztus havában a V.D.U. vezetőinek bíztatására több társával Németországba ment abból a célból, hogy három hetes tanulmányúton vegyen részt. Egyheti ottartózkodás [sic!]után felszólították őket, hogy lépjenek be az SS. kötelékébe [sic!], mert már nem térhetnek haza. Előbb vonakodtak ennek eleget tenni, majd amikor többen megszöktek, akkor egyszerűen kényszeritették [sic!] őket. Besorozás után Finnországba a Karéliai frontra vitték őket és azóta ott teljesít[enek] szolgálatot. Felszerelésüktől számítva 7 hónapig nem engedtek nekik levelet írni. (…) A V.D.U. vezetői becsapták és eladták őket. Éppen ezért nincs más kívánsága, csupán az, hogy még egyszer visszatérhessenek Magyarországra, mint magyar állampolgár. Ez azonban nem valószínű, hogy sikerülni fog, mert a német tisztek úgy emlegetik, hogy a háború befejezése után nem fognak leszerelni, hanem mint rendfenntartók a megszállt területre lesznek vezényelve. Ott házat és földet is fognak kapni.”88
88 HL HM 1942. Eln. I. / 72 885. 1. o.
A Honvédelmi Minisztérium és az Államvédelmi Központ adatai szerint, 1944. január 1. előtt 1247 magyar állampolgár (tehát magyar nemzetiségű és népi német egyaránt) állt be az egyezményeken kívül, illegálisan az SS-be.89 Ez az adat azonban csak a később, honosságuk elvesztésével ismertté vált esetek feldolgozásával készült, így ezt a számot csak az illegálisan beállók minimális számának meghatározásához vehetjük alapul.
89 HM 1944. Eln. XIII. / 24 370. In: TH A-1124. 1-26. o.
492. Az első legális SS-önkéntesek Magyarországról
Az SS-toborzásokkal kapcsolatos első magyar-német diplomáciai tárgyalások a keleti frontra küldendő magyar kontingens, a későbbi 2. honvéd hadsereg árnyékában zajlottak. Amikor Bárdossy László miniszterelnök 1941. november végén ez ügyben Berlinben tárgyalásokat folytatott, Himmler kihasználva a lehetőséget már nyílt célzásokat tett a magyarországi népi németek „egészségügyi vizsgálatainak” szükségességéről.
Ribbentrop külügyminiszter 1942. január 6. és 9. közötti magyarországi látogatása alkalmával – röviddel azután, hogy a szovjet háborúban való fokozottabb magyar részvétel ténye eldőlt – nyíltan kérte Bárdossy miniszterelnököt, hogy tegye lehetővé 20 000 magyarországi népi német szolgálatvállalasát a Waffen-SS-ben.
A magyar kormány számára ekkor elfogadhatóbbnak tűnt néhány ezer németajkú átengedése a Waffen-SS számára, mint 200 000 honvéd kiküldése a keleti frontra. Az SS első hivatalos magyarországi toborzása gyakorlatilag akadályok nélkül vehette kezdetét. A kabineten belül, a magyar hadköteles állományt féltve csak Bartha Károly honvédelmi miniszter emelt kifogásokat katonai szempontból a német fél szándékaival szemben.
1942. január 14-én Jagow követ végül is kézhez kapta a magyar kormány feltételeit, amelyeket másnap továbbított is a német Külügyi Hivatal felé:
„1. Kizárólag ’volksdeutsch’ önkéntesek sorozhatók a Waffen-SS-be.
2. Minden egyes esetben be kell szerezni a szülők írásos beleegyező nyilatkozatát, mert a Waffen-SS-ben [illegálisan] szolgáló magyarországi népi
németek szülei részéről egyes esetekben már most súlyos szemrehányás éri a magyar kormányt, hogy az illetőket nem tartotta vissza.(…)
3. Német részről vállalni kell, hogy az illetőket azonnal honosítják Németországban, akik ezzel azután elvesztik magyar állampolgárságukat."90
90 [szerk.:] Ránki Gy.-Pamlényi E.- Tilkovszky L.-Juhász Gy.: A Wilhelmstrasse és Magyarország – Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. (Budapest, 1968; a továbbiakban: A Wilhelmstrasse…) 642-643. o.
50A magyar kormány hármas feltételeinek elfogadását követően, a további tárgyalásokat a felek katonai szerveire bízták. A részletek kidolgozása céljából az SS Kiegészítő Hivatala Magyarországra küldte Viktor Nageler SS-Obersturmbannführert, s a német követséghez (Budapest I. kerület, Úri utca 64-66.91) beosztva a szükséges intézkedések végrehajtására utasították. A politikai egyeztetésekért továbbra is Jagow követ volt a felelős.
91 Almási János: Budapest történeti topográfiája a német megszállás időszakában (a továbbiakban: Almási). In: [szerk.:] Szita Szabolcs: Magyarország 1944. – Német megszállás. (Budapest, 1994.) 131.o.
1942. február 12-én Dietrich von Jagow követ és Bartha Károly honvédelmi miniszter között létrejött a hivatalos SS-toborzások tárgyában kötött véglegesített, szóbeli megállapodás.92 A feltételek szóbeli jegyzékét a magyar külügyminisztérium február 19-én juttatta el a budapesti német követséghez. Az egyezmény főbb pontjai az alábbiak voltak:93
92 Tilkovszky 1974. 36. o.
93 A Wilhelmstrasse… 650. o.
–A magyar kormány hozzájárul a 18-30 éves magyar állampolgároknak önkéntes jelentkezés alapján a Waffen-SS-be történő toborzásához, függetlenül attól, hogy az illető a magyarországi Volksbund tagjai, vagy sem.
–A szakképzett katonák és hadiipari alkalmazottak csak abban az esetben toborozhatók, ha beosztásukból nélkülözhetőek. Ennek eldöntése a magyar hatóságok illetékessége.
–A toborzottak száma egyelőre 20 000 fő lehet.
–A toborzóakciót a lehető leggyorsabban kell lebonyolítani. A toborzást – a sajtó és a nyilvánosság teljes kizárása mellett – a magyarországi Volksbund szervezete végzi.
–Kiskorúaknak (1942-ben 24 éves kor alatt) alkalmasságuk eldöntése után az illetékes magyar közigazgatási hatóságoknál írásbeli, szülői (vagy törvényes gyámi) belegyezést kell benyújtaniuk, amelyben a szülők kifejezik, hogy támogatják belépésüket, s ezzel elbocsátásukat a magyar állam kötelékéből.
–Az SS sorozóbizottságai – amelyben helyet kell kapnia a magyar királyi Honvédség, illetőleg a helyhatóságok egy-egy képviselőjének – az összes személyi anyagot, a nyilatkozatokkal együtt továbbítják Viktor Nageler SS-Obersturmbannführernek, aki köteles az anyagokat eljuttatni a magyar királyi honvédelmi miniszterhez.
51Annak ellenére, hogy formailag csak a német kormány február 24-i visszajelzésével vehette volna kezdetét maga a toborzás, az már korábban megindult. Február 5-én a budapesti Német Házban, a magyarországi Volksbund képviselői előtt ünnepélyesen bejelentették, hogy az SS sorozóbizottságai hamarosan megkezdhetik munkájukat. Sokan már jelképesen a Volksbund nagygyűlésén vállalták az SS-ben való szolgálatot, így maga a magyarországi németek helyettes népcsoportvezetője, Georg Goldschmidt is.
1942. február 8. és 9. folyamán Nageler SS-Obersturmbannführer megkezdte a sorozóbizottságok felállítását, s néhány nappal később az ország németek lakta vidékein hozzáfogtak a jelentkezők kiválogatásához.
Magyar részről a sorozóbizottságok, s az egyezmény betartásának figyelését a Csendőrség központi nyomozó parancsnokságára bízták, amely az őrsökön, szárnyakon és kerületeinek nyomozó-alosztályain keresztül – leszámítva a nagyobb városokat – pontos képet alkothatott a toborzás eseményeiről. Az eseményeket a nyomozóparancsnokság közvetlenül a honvédelmi és belügyminisztereknek, majd az Államvédelmi Központ (ÁvK) 1942. július 12-i felállítását94 követően az ÁvK-nak is jelentette. Az eredményeket a honvédelmi minisztériumban összevetették a sorozóbizottságok által – az egyezmény alapján kötelezően – átadott adatokkal.
94 HL HM 1942. Eln. I./ 52 161. 2. o.
A Csendőrség központi nyomozóparancsnokságának első összesített jelentése a Waffen-SS alakulatokhoz való toborzás tárgyában 1942. február 28-án készült el. Csaknem két hét alatt 15 329 fő jelentkezett az SS sorozóbizottságainál, zömük (10 585) fő a bácskai magyar részekről. A Volksbundhoz nem tartozó németajkú jelentkezők száma 48 fő, továbbá 19 magyar, nyolc horvát, egy bunyevác és egy rutén származású is jelentkezett.95 A jelentkezők területi eloszlása az alábbi volt:96
95 HL HM 1942. Eln. I. / 13 643. 26. o.
96 HL HM 1942. Eln. I. / 13 643. 27-40. o
I. csendőrkerület
Visegrád
|
20
|
Vecsés
|
27
|
Dunabogdány
|
36
|
Pomáz
|
18
|
Csobánka
|
20
|
Budakalász
|
19
|
Pilisborosjenő
|
10
|
Üröm
|
12
|
Pesthidegkút
|
4
|
Nagykovácsi
|
5
|
Békásmegyer
|
6
|
Szigetbecse
|
4
|
Szigetszentmárton
|
13
|
Szigetújfalu
|
16
|
Szigetcsép
|
4
|
Dunaharaszti
|
4
|
Taksony
|
16
|
Soroksár
|
22
|
Pilisvörösvár
|
67
|
Pilisszentiván
|
38
|
Solymár
|
21
|
52Piliscsaba
|
30
|
Budatétény
|
11
|
Budaörs
|
120
|
Törökbálint
|
14
|
Torbágy
|
14
|
Zsámbék
|
51
|
Perbál
|
4
|
Budajenő
|
3
|
Telki
|
1
|
Budakeszi
|
120
| ||||
Összesen: 750 fő
|
II. csendőrkerület
Dorog
|
88
|
Leányvár
|
4
|
Tát
|
8
|
Nyergesújfalu
|
8
|
Bakonykuti
|
8
|
Isztimér
|
10
|
Guttamási
|
2
|
Balinka
|
4
|
Mór
|
kb. 300
|
Pusztavám
|
81
|
Bakonysárkány
|
15
|
Etyek
|
56
|
Szomor
|
10
|
Tarján
|
15
|
Vértestolna
|
7
|
Agostyán
|
2
|
Baj
|
25
|
Dunaszentmiklós
|
22
|
Környe
|
8
|
Kecskéd
|
28
|
Vértessomló
|
5
|
Vérteskozma
|
3
|
Felsőgalla
|
160
|
Várgesztes
|
2
|
Szár
|
4
|
Alsógalla
|
32
|
Vértesboglár
|
2
|
Vértesacsa
|
24
|
Nadap
|
4
|
Gánt
|
8
|
Máriakálnok
|
10
|
Mosonszolnok
|
30
|
Mosonszentjános
|
80
|
Mosonszentpéter
|
25
|
Győrsövényháza
|
14
|
Oroszvár
|
30
|
Rajka
|
131
|
Hegyeshalom
|
80
|
Levél
|
46
|
Magyarkimle
|
9
|
Bezenye
|
9
|
Újbarok
|
5
|
Összesen: 1414 fő
|
III. csendőrkerület
Fertőrákos
|
130
|
Ágfalva
|
78
|
Sopronbánfalva
|
135
|
Balf
|
80
|
Harka
|
64
|
Fertőboz
|
6
|
Kópháza
|
26
| ||||
Összesen: 519 fő
|
IV. csendőrkerület
Mucsi
|
44
|
Kisbudmér
|
20
|
Vokány
|
48
|
Kurd
|
34
|
Barcs
|
5
|
Mohács környéke
|
130
|
Csibrák
|
kb. 35
|
Nagymányok
|
48
|
Almamellék
|
13
|
Szentlászló
|
9
|
Németboly
|
45
|
Pélmonostor
|
150
|
Máriakéménd
|
20
|
Nyomja
|
29
|
Kátoly
|
12
|
Hidas
|
30
|
Püspöknádasd
|
20
|
Óbánya
|
3
|
Ófalu
|
9
|
Horváthertelend
|
2
|
Somogyhárságy
|
14
|
Magyarlukafa
|
5
|
Vásárosbéc
|
2
|
Szulok
|
4
|
Szabadi
|
15
|
Bátaszék
|
3
|
Somogyszil
|
7
|
Gadács
|
6
|
Bőszénfa
|
6
|
Duzs
|
4
|
Hőgyész
|
4
|
Villány
|
30
|
Virágos
|
18
|
Németpalkonya
|
17
| ||||
Összesen: 841 fő
|
V. csendőrkerület
53Cservenka
|
600
|
Veprőd
|
400
|
Katymár
|
99
|
Palánka
|
300
|
Csávoly
|
73
|
Rém
|
26
|
Bezdán
|
31
|
Küllőd
|
80
|
Gádor
|
104
|
Bácsbokod
|
23
|
Vaskút
|
57
|
Torzsa
|
242
|
Kucora
|
42
|
Sajkásszentiván
|
94
|
Vekerlefalva
|
70
|
Bulkeszi
|
173
|
Szépliget
|
161
|
Petrőc
|
8
|
Kölpény
|
5
|
Úrszentiván
|
25
|
Tiszakálmánfalva
|
160
|
Alsókabol
|
4
|
Temerin
|
83
|
Pincéd
|
22
|
Paripás
|
200
|
Őrszállás
|
266
|
Körtés
|
62
|
Bácstóváros
|
88
|
Boróc
|
115
|
Kunbaja
|
45
|
Bajmok
|
190
|
Újszentiván
|
24
|
Béreg
|
33
|
Szilberek
|
523
|
Kula
|
146
|
Monostorszeg
|
52
|
Hódság
|
400
|
Militics
|
260
|
Szentfülöp
|
250
|
Apatin
|
673
|
Bácsszentiván
|
374
|
Bácsalmás
|
180
|
Kübekháza
|
34
|
Szond
|
71
|
Csátalja
|
130
|
Újszivác
|
395
|
Doroszló
|
63
|
Bácsfeketehegy
|
240
|
Szeghegy
|
287
|
Gara
|
50
|
Regőcs
|
105
|
Titel
|
53
|
Nemesnádudvar
|
53
|
Csurog
|
14
|
Nádalja
|
31
|
Bács
|
103
|
Dernye
|
33
|
Ókér
|
192
|
Újsóvé
|
183
|
Ósóvé
|
30
|
Csikéria
|
4
|
Vajszka
|
53
|
Bácsordas
|
340
|
Bogyán
|
4
|
Ófutak
|
90
|
Újfutak
|
130
|
Kerény
|
334
|
Csonoplya
|
157
|
Káty
|
67
|
Piros
|
12
|
Harta
|
28
|
Ószivác
|
395
|
Újverbász
|
360
|
Óverbász
|
90
|
Kiskér
|
270
|
Dunacséb
|
60
|
Bácsgyulafalva
|
14
|
Tavankut
|
10
|
Hajós
|
29
|
Dunabökény
|
138
|
Bácsújlak
|
107
|
Palona
|
64
|
Császártöltés
|
9
| ||
Összesen: 10 585 fő
|
VII. csendőrkerület
Nagybörzsöny
|
11
|
Nagymaros
|
4
| ||
Összesen: 15 fő
|
VIII. csendőrkerület
Rátka
|
5
|
Alsóschönborn
|
11
|
Pósaháza
|
25
|
Felsőkerepec
|
14
|
Németkucsova
|
4
|
Kendereske
|
3
|
Újtövisfalva
|
10
|
Szolyva
|
20
|
Szidorfalva
|
10
|
Puznyákfalva
|
7
|
Beregleányfalva
|
6
|
Berezinka
|
6
|
Zsófiafalva
|
6
|
Beregnagyalmás
|
3
|
Bártháza
|
21
|
Dubi
|
15
|
Gálfalva
|
3
|
Martinka
|
1
|
Alsóhrabonica
|
16
|
Kékesfüred
|
15
|
Szuszkóújfalu
|
23
|
Rahó
|
20
|
Dolha
|
8
|
Németmokra
|
39
|
54Oroszmokra
|
37
|
Felsőkerepec
|
11
|
Németkucsova
|
4
|
Királymező
|
96
|
Brusztura
|
3
|
Szentmiklós
|
7
|
Nagytarna
|
12
|
Bataros
|
12
| ||
Összesen: 473 fő
|
IX. csendőrkerület
Krasznabéltek
|
39
|
Hadad
|
20
|
Nántü
|
1
|
Szakasz
|
6
|
Krasznasándorfalva
|
13
|
Nagyszokond
|
19
|
Erdőd
|
5
|
Aranyosmóric
|
17
|
Sajómagyaros
|
4
|
Árokalja
|
4
|
Kerlés
|
27
|
Szászszentjakab
|
14
|
Mezőterem
|
8
|
Kálmánd
|
6
|
Alsóhomoród
|
27
|
Színfalu
|
44
|
Kisdengeleg
|
11
| ||
Összesen: 265 fő
|
X. csendőrkerület
Bátos
|
113
|
Vajola
|
37
|
Dedrád
|
147
|
Alsóidecs
|
78
|
Teke
|
57
|
Paszmos
|
15
|
Kolozsnagyida
|
20
| ||||
Összesen: 467 fő
|
Február végén, két héttel az SS-toborzóakciójának kezdete után „a V.D.U. tagok hangulata – a pillanatnyi lelkesedés után – országszerte nyomott. Az SS alakulatokhoz [sic!] jelentkezettek közül sokan megbánták, hogy jelentkeztek és csak most ébredtek tudatára annak, hogy mire kötelezték magukat.” A lelkesedésre rosszul hatott, hogy a Volksbund vezetősége – miután a nagygyűlésen jelképesen szolgálatot vállaltak – az ifjúsági és felnőtt vezetők nagy részének megtiltotta, hogy beálljanak az SS-be, nehogy a szervezet a későbbiekben megbénuljon. Ugyancsak nem hatott ösztönzőleg, hogy „a szülőknek még emlékezetükben él, hogy fiaikat a múlt évben sporttanfolyam ürügyével csalták Németországba s azok végül is a német hadsereggel a harctérre kerültek. Ezért a szülők nagy része a 20 éven aluli ifjak besorozásához szükséges szülői nyilatkozatot nem írja alá.”97
97 HL HM 1942. Eln. I. / 13 643. 10. o
Helyenként a besorozástól való félelmükben a fiatal férfilakosság egy része kilépett a Volksbundból. A már jelentkezettek közül többen nem akartak megjelenni a sorozáson, utólagos törlésükhöz a bizottságok azonban nem járultak hozzá. A Volksbunddal és az SS-toborzásokkal szemben- 55álló németek később a „Hűségmozgalomban” intézményesültek. A mozgalmat a Sztójay-kormány rendelete szüntette be, nehogy hátráltassa az SS harmadik magyarországi toborzóakcióját.
A magyarországi Volksbund e törekvések ellen természetesen éles ellenpropagandát fejtett ki. „Mi kivívtuk magunknak, hogy ezután már nem leszünk a magyar hadseregben büdös svábok és nem leszünk kitéve annak, hogy a harctéren az első vonalba tegyenek csak azért, mert németek vagyunk! A katonai szolgálatra az embereket serkenteni kell, nehogy a Führer előtt szégyent valljunk. Ha sok lesz a jelentkező, a Führer tudni fogja, hogy annak idején mekkorát kell lekanyarítani! (…) Ha az önként jelentkező a napokban magyar behívót kapna, azt nem köteles elfogadni. Ha ebből hatósági, vagy csendőri beavatkozásra kerülne sor, ezt a helyicsoportvezető [sic!] azonnal telefonon jelentse hozzám. Mi majd érintkezésbe lépünk az illetékesekkel és aki a hibát elkövette, annak akkorát koppantunk a fejére, hogy megemlegeti.”98- agitált Binder Ottó budaörsi területvezető a budapesti Német Házban. A Volksbund ezen kívül leginkább az SS-ben kapott juttatások túlhangsúlyozásával próbálkozott, de híresztelték azt is, hogy az önkéntesek családtagjai kiutazhatnak a Német Birodalomba.
98 HL HM 1942. Eln. I. / 13 643. 23. o.
Néhány kisebb rendbontást leszámítva a Csendőrség jelentései békésnek minősítették a sorozások lefolyását. A magyarországi Volksbund visszafogásáért, valamint az akció során tanúsított mérsékelt magatartásukért később Csatay honvédelmi miniszter Viktor Nageler SS-Obersturmbannführert a Magyar Érdemkereszt Középkeresztjére, míg két altisztjét – Maximillian Allinger és Eduard Wellner SS-Rottenführereket – a Magyar Ezüst Érdemérem adományozására terjesztette fel.99
99 Tilkovszky 1974. 73-74. o.
Az SS sorozóbizottságainak munkája rendben folyt le, néhány kivételes esetben azonban a német fél a magyar hatóságok nélkül végezte munkáját. A bizottságok az orvosok, tanítók és bányamunkások jelentkezését nem fogadták el, de általában a jelentkezők 65-70 százalékát ítélték SS-szolgálatra alkalmasnak. Bácskában és Erdélyben a módosabbak jelentkeztek, míg az ország más vidékein inkább a szegényebbek.100
100 HL HM 1942. Eln. I. / 13 643. 25. o
Egy hónappal a toborzások megkezdése után, 1942. március 19-re a jelentkezések intenzitása alábbhagyott. Újabb két hét alatt mindössze 564492 fővel emelkedett az önkéntesek száma, így csendőrségi területen a toborzások kezdetétől 1942. március 19-ig 19 321 fő jelentkezett a német Waffen-SS-be.101 Területi eloszlásuk az alábbi volt:102
101 HL HM 1942. Eln. II./ 13 643. 18. o.
102 HL HM 1942. Eln. II./ 13 643. 12-18. o.
I. csendőrkerület
Budaörs
|
60
|
Budakeszi
|
40
|
Békásmegyer
|
20
|
Törökbálint
|
7
|
Piliscsaba
|
7
|
Szigetújfalu
|
4
|
Nagykovácsi
|
8
|
Pesthidegkút
|
4
| ||
Összesen: 150 fő
| |||||
II. csendőrkerület
Németdiószeg
|
11
|
Dág
|
11
|
Diósd
|
14
|
Csolnok
|
45
|
Máriahalom
|
9
| ||
Összesen: 90 fő
|
III. csendőrkerület
Bakonyjákó
|
36
|
Farkasgyepü
|
7
|
Németbánya
|
5
|
Iharkút
|
3
|
Nagyganna
|
2
|
Döbrönte
|
8
|
Városlőd
|
44
|
Csehbánya
|
11
|
Herend
|
9
|
Bánd
|
77
|
Harságypuszta
|
4
|
Lókut
|
14
|
Gyertyánpuszta
|
17
|
Nagytevel
|
9
|
Béb
|
4
|
Bakonykoppány
|
2
|
Fenyőfő
|
8
|
Bakonyoszlop
|
19
|
Hidegkút
|
4
|
Márkó
|
3
|
Nagyesztergár
|
41
|
Zirc
|
6
|
Bakonynána
|
18
|
Olaszfalu
|
14
|
Porva
|
20
|
Ajkarendek
|
23
|
Kislőd
|
12
|
Bakonyszentiván
|
16
|
Bakonyszombathely
|
10
|
Ácsteszér
|
7
|
Aka
|
13
|
Csatka
|
8
|
Bakonypölöske
|
3
|
Szentgotthárd
|
10
|
Rábafüzes
|
25
| ||
Összesen: 870 fő
|
IV. csendőrkerület
Sérszekszöllős
|
6
|
Németkér
|
11
|
Pogány
|
17
|
Mike
|
11
|
Szőkéd
|
5
|
Zomba
|
15
|
Tevel
|
15
|
Kakasd
|
25
|
Bonyhád
|
20
|
Gyönk és környéke
|
222
|
Mágocs és környéke
|
215
|
Bonyhád
|
671
|
Pécsvárad környéke
|
203
|
Nagyszékely
|
5
|
Györköny
|
11
|
Mikács
|
2
| ||||
Összesen: 1454 fő
|
V. csendőrkerület
57Zsablya
|
70
|
Boldogasszonyfalva
|
19
|
Sztapár
|
3
|
Összesen: 92 fő
|
VI. csendőrkerület
Almáskamarás
|
97
|
Mezőberény
|
63
|
Elek
|
98
|
Összesen: 258 fő
|
VII. csendőrkerület
Felsővisó és környékén körülbelül 280 fő
|
IX. csendőrkerület
Nántü
|
4
|
Újpalota
|
2
|
Erdőd
|
31
|
Mezőpetri
|
42
|
Csomaköz
|
6
|
Mezőfény
|
9
|
Mérk
|
8
|
Vállaj
|
31
|
Csanálos
|
16
|
Nagymajtény
|
9
|
Gilvács
|
4
|
Szinfalu
|
4
|
Barlafalu
|
16
| ||||
Összesen: 182 fő
|
X. csendőrkerület
Dipse
|
24
|
Ludvég
|
5
|
Kisfehéregyháza
|
16
|
Harona
|
18
|
Felsőidecs
|
91
|
Jád
|
62
|
Nagysajó
|
40
|
Petele
|
80
|
Tancs
|
1
|
Kiszsolna
|
21
|
Malomárka
|
20
|
Szászbudak
|
14
|
Vinda
|
12
|
Petres
|
77
|
Felsőszászújfalu
|
31
|
Kisdemeter
|
30
|
Óvárhely
|
23
|
Kusna
|
6
|
Szászszentgyörgy
|
53
|
Pinták
|
35
|
Aszubeszterce
|
46
|
Aldorf
|
40
|
Borgóprund
|
3
|
Besenyő
|
40
|
Szépnyir
|
24
|
Királynémeti
|
39
|
Szászlekence
|
64
|
Vermes
|
33
|
Tacs
|
6
|
Nagydemeter
|
87
|
Szásztörpény
|
28
|
Naszód
|
6
|
Kisilva
|
3
|
Alsóbalázsfalva
|
29
|
Homoróddaróc
|
47
| ||
Összesen: 1154 fő
|
Az SS első magyarországi toborzóakciója 1942. április 3-ig tartott. Német adatok szerint Magyarországon a toborzások 52 napja alatt összesen 25 709 fő népi német jelentkezett a Waffen-SS önkéntes szolgálatára, akik közül az SS követelményei szerint 7566 főt találtak alkalmasnak. 58Karl Werkmeister, a budapesti német követség tanácsosa a magyarországi toborzások eredményeiről az alábbi kimutatást küldte a német Külügyi Hivatalnak:103
103 Tilkovszky 1974. 61. o.
Terület
|
Jelentkezők
száma
|
Elutasítva
|
Alkalmas
összesen
|
SS
|
Wehrmacht
|
|---|---|---|---|---|---|
követelményei
szerint alkalmas
| |||||
Bácska
|
12 868
|
3452
|
9416
|
4173
|
5243
|
Bakony vidéke
|
1145
|
521
|
624
|
311
|
313
|
Közép-Szatmár
|
2312
|
827
|
1485
|
439
|
1046
|
Kárpátalja
|
1414
|
475
|
939
|
406
|
533
|
Erdély
|
2386
|
674
|
1712
|
508
|
1204
|
Dél-Dunántúl
|
3540
|
977
|
2563
|
1475
|
1088
|
Ny.-Magyarország
|
2044
|
923
|
1121
|
254
|
867
|
Összesen:
|
25 709
|
7849
|
17 860
|
7566
|
10 294
|
A magyarországi népi német SS-önkéntesek elszállítása 1942. március 22-én vette kezdetét, s vasúton az utolsó önkéntesek a 12. szállítmánnyal, május 3-án hagyták el az országot. Gottlob Berger SS-Gruppenführer az SS Vezetési Főhivatalának főnökeként minderről az alábbi kimutatást készíttette Himmler számára:104
104 Stein 172. o., valamint Tilkovszky 1974. 60. o.
Nr.
|
Időpont
|
Honnan
|
Létszám
|
|---|---|---|---|
1.
|
1942. március 22.
|
Zombor
|
2038 fő
|
2.
|
1942. március 28.
|
Hódság
|
1438 fő
|
3.
|
1942. március 29.
|
Hódság
|
1351 fő
|
4.
|
1942. április 4.
|
Palánka
|
1074 fő
|
5.
|
1942. április 7.
|
Újverbász
|
1700 fő
|
6.
|
1942. április 9.
|
Újvidék
|
1721 fő
|
7.
|
1942. április 17.
|
Beszterce
|
1510 fő
|
8.
|
1942. április 22.
|
Sopron
|
937 fő
|
9.
|
1942. április 25.
|
Nagykároly
|
1758 fő
|
10.
|
1942. április 28.
|
Pécs
|
1200 fő
|
11.
|
1942. április 30.
|
Bonyhád
|
800 fő
|
12.
|
1942. május 3.
|
Komárom
|
1000 fő
|
Összesen: 16 527 fő
|
59Ezeket az önkénteseket kiképzésüket követően főleg a Waffen-SS partizánvadászatra szánt alakulataiba osztották be. Egy részük a magyar határ szomszédságában, a Bácskában felállítás alatt álló SS-önkéntes-hegyihadosztályhoz (a későbbi 7. „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyihadosztályhoz) került, míg más részük – a dandárból éppen a hadosztállyá bővítés állapotában levő – SS-lovashadosztálynál (a későbbi 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztálynál) nyert beosztást a keleti fronton.105
105 Lexikon 405. o., illetve Tilkovszky 1974. 66. o.
Miközben zajlott az önkéntesek kiszállítása Himmler a toborzottak 20 000 fős létszámhatárát – annak ellenére, hogy a meghatározott keretet az eddig sorozottak sem merítették ki – 30 000 főre akarta emelni. Berger ezzel szemben 1942 őszére csak további 4000 fő magyarországi önkéntest tudott ígérni, mivel úgy vélte, hogy a jelentések alapján a népi németek sorozható korosztályának zöme már bevonult. Mivel Magyarországon időközben kormányváltás következett be, bizonytalan volt, hogy Kállay miniszterelnök hozzájárul-e az egyezmény kiegészítéséhez.
Az új miniszterelnök 1942. június 6-12. közötti németországi látogatásán megnyugvással tapasztalhatta, hogy a németek egyelőre nem tartanak igényt újabb, a keleti frontra küldendő magyar „expedíciós” erőkre. A Ribbentrop külügyminiszterrel folytatott tárgyalások során azonban kiderült, hogy az SS újabb németajkú önkéntesekre szeretne szert tenni az ország területéről. Abban a reményben, hogy ha az SS-toborzás maximált létszámát felemeli, akkor a németek esetleg nem tartanak igényt újabb magyar csapatokra, Kállay miniszterelnök beleegyezett abba, hogy a korábbi egyezmény alapján a Waffen-SS-hez besorozásra engedélyezett 20 000 fős létszámot 30 000 főre emeljék.106
106 Dombrády Lóránd: Hadsereg és politika Magyarországon 1938-1944. (Budapest, 1986; a továbbiakban: Dombrády) 283. o., A Wilhelmstrasse… 661-665. o., valamint Tilkovszky 1974. 76-77. o.
A német kormányt hivatalosan csaknem egy hónap múlva, július 12-én értesítették a magyar kabinet döntéséről, amely támogatta az SS-toborzások, rögzített keretek közötti kiszélesítését. A magyar kormány döntése elvezetett az SS magyarországi toborzásainak csaknem egy évvel későbbi második hullámához.
Másnap, 1942. július 13-án Himmler rendeletileg intézkedett – az elveiben már régebben létező – népiségi hadkötelezettségről, amely szerint minden, vérségi alapon a német néphez tartozó férfi – 17-50 éves korig – 60köteles a német haderő, azon belül is a Waffen-SS szolgálatába állni még akkor is, ha belépésével megsérti szülőhazája törvényeit.107 Himmler intézkedését egyelőre – félve a külpolitikai bonyodalmaktól – hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de bizalmasan tudatták az egyes országok népcsoportvezetőivel. Az SS Biztonsági Főhivatala egy évvel később, 1943. június 19-én a „népiségi hadkötelezettséget” fogalmilag úgy definiálta, hogy hatálya alá csak a német megszállás alatt álló területek lakossága tartozik. A pontosítás hozzátette, hogy e tekintetben – nemzetközi jogi önállóságuk ellenére – megszállt területnek tekintendő: Magyarország, Románia, Horvátország és Szlovákia is (!).108
107 Paikert 143. o.
108 Tilkovszky 1974. 85-86. o.
Az SS-toborzások tárgyában kötött, 1942. februári német-magyar szóbeli egyezmény nem rendelkezett a magyarországi SS-önkéntesek családtagjainak állampolgári jogállásáról, így szükségessé vált, hogy egy további, kiegészítő rendelkezést hozzanak. E tárgyban Martin Luther, a német Külügyi Hivatal Deutschland osztályának vezetője (helyettes államtitkári címmel) és Sztójay Döme, Magyarország berlini követe folytatott tárgyalásokat. Végül is a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy az önkéntesek családtagjai a háború befejezéséig – vagy a kérdés végleges rendezéséig – teljes jogállású magyar állampolgárok maradhassanak. A rendelkezés a budapesti közlöny június 28-i számában jelent meg, s mindezzel párhuzamosan fokozatosan közzétették azok névsorát is, akik beállásukkal elvesztették magyar állampolgárságukat.109
109 HL HM 1942. Eln. I. / 50 471. 2. o.
A februári szóbeli megállapodás ugyancsak hiányosan rendelkezett a magyarországi SS-önkéntesek családtagjainak segélyezéséről is, amiért a Volksbundot éles kritikák érték az itthon maradottak részéről. A családtagok segélyezéséről szóló, 1942. március 7-i kiegészítő egyezmény értelmében a Birodalmi Pénzügyminisztérium évi 5 millió pengőt utalhatott át, amely családonként elosztva csak a jóval alacsonyabb magyarországi életszínvonal elérését tette lehetővé. A németek az összeget augusztusban hatszorosára, 30 millió pengőre akarták felemelni, amely szándék elől azonban a magyar kormány egyelőre elzárkózott. „Megbocsáthatatlan lenne – mondotta a miniszterelnök -, ha a honvédek hozzátartozói havi 18 pengő, az SS-önkéntesek viszont havi 60 vagy 100 pengő támogatást kapnának.”110
110 Tilkovszky 1974. 89. o.
61Szeptember 24-én Berger budapesti látogatása során Reményi-Schneller pénzügyminiszternél elérte, hogy a német kormány további 2 millió pengőt utalhasson a magyarországi Volksbund, s rajta keresztül az SS-önkéntesek családtagjai segélyezésére. Kállay miniszterelnök azonban a radikális emelésektől továbbra is elzárkózott, ezért az SS-Segélyező- és Gondozóhivatalának (SS-Fürsorge und Versorgungsamt) a budapesti német követség épületében működő magyarországi irodája (SS-Fürsorgestelle in Ungarn) kénytelen volt a családok vagyoni helyzetét felmérve szelektálni, s csak a leginkább rászorulókat havi 40 pengővel segélyezni. A magyarországi népi német SS-önkéntesek segélyezésének kérdését csaknem egy év múlva rendezték: 1943. február 1-jétől a magyar kormány lehetővé tette évi 15 millió pengő átutalását, s ezzel egyidejűleg engedélyezte az önkéntesek számára, hogy hazalátogatásuk ideje alatt viselhessék SS-egyenruhájukat.
Eközben olyan információk terjedtek el, amely szerint az engedélyezett további 10 000 népi német toborzása 1942. októberében fog megkezdődni.111 Az SS vezetése azonban tisztában volt azzal, hogy a kellő mennyiséget egyelőre nem tudják elérni, s egyre inkább hangoztatták, hogy egy következő toborzóakció során már igényt tartanak a Honvédségnél (és a hadiiparban) szolgálatot teljesítő német származásúakra is. A kellő mennyiségű létszámkiegészítés érdekében felmerült annak gondolata is, hogy a jelentkezések alsó korhatárát Magyarországon 17 évre szállítják le.
111 HL HM 1942. Eln. I. / 52 967. 1. o.
1942 végéig néhányan az elszállított SS-önkéntesek közül, többségük szeptember-október folyamán, egészségügyi problémák miatt hazatérhetett Magyarországra. Arról számoltak be, hogy a Volksbund vezetői kényszeríttették őket arra, hogy vállalják az SS-ben való szolgálatot. Mivel átlagéletkoruk jóval magasabb (29 év) volt az SS-ben szokásosnál és mivel „a birodalmi német katonák úgy tudták, hogy az SS.alakulatokhoz [sic!] Magyarországról csak a nincstelen nőtlen németajkú emberek jelentkeznek, ezért amikor Münchenbe való megérkezésük után a németországi katonák megtudták, hogy közöttük nős és vagyonos egyének is vannak, akkor azt mondták nekik, hogy bolondok vagytok? miért jöttetek ide, nekünk csak önként jelentkező és nőtlen emberekre van szükségünk, akik szívvel és lélekkel velünk harcolnak>. Megérkezés után 2 havi katonai kiképzésben részesültek. Utána újbóli orvosi vizsgálatra 62kerültek és az egészséges nőtlen egyéneket kivitték a harctérre, a betegek és nősök pedig visszamaradtak a laktanyában.”112
112 HL HM 1943. Eln. I. / 11 592. o. n.
Az SS-ből leszerelő, majd hazatérő néhány embert a magyar hatóságok és a közvélemény egyaránt hontalan, állampolgárságukat vesztett személyekként kezelte. A hazatérők (beleértve a Honvédségben szolgálókat is) elbeszélései, a családokhoz eljutatott levelek és a segélyezéssel kapcsolatos problémák egyaránt kedvezőtlenül hatottak a magyarországi németség hangulatára, amely kis részben hozzájárult ahhoz, hogy a második toborzóakció csak megkésve kezdődhetett.
