Német mélységi felderítők tevékenysége Magyarországon (1944 – 1945)
Német mélységi felderítők tevékenysége Magyarországon (1944 – 1945)
A német szárazföldi haderő vezérkara (Generalstab des Heeres) mind a keleti, mind pedig a nyugati hadszíntéren működtette saját katonai hírszerző és felderítő szolgálatát. A keleti hadszíntéren a német szárazföldi haderő vezérkarának 3. osztályaként nyilvántartott “Keleti Idegen Hadseregek osztálya” (Abteilung Fremde Heere Ost) elnevezésű szolgálata tevékenykedett. A szervezet élén 1942 közepétől a háború végéig Reinhard Gehlen (1902–1979) ezredes, majd tábornok állt.
Gehlen egyik legjelentősebb újítása a katonai hírszerzés és a felforgató tevékenység területén a mélységi felderítő századok (Frontaufklärungskompanie, röviden FAK) létrehozása volt. Ezek a “századok” általában mintegy száz főt számláltak, de olykor akár több száz ember is tartozhatott állományukba. A német hadseregcsoportoknak legtöbbször egy-két ilyen századot rendeltek alá. A FAK több – szakasz méretű – mélységi felderítő osztagból (Frontaufklärungstrupp, röviden FAT) állt, amelyek rendszerint egy-egy német hadsereg kötelékében működtek.
A mélységi felderítő osztagokat nemcsak egyes kiemelt fontosságú, meghatározott akciók végrehajtására használták, hanem folyamatosan alkalmazták ezeket adatgyűjtésre és felforgató tevékenységre is. Az osztagok állománya főként a Wehrmacht katonai hírszerző és kémelhárító szolgálatának (Abwehr) korábbi tagjaiból, valamint a német légierőtől átvett fiatal tisztekből és katonákból szerveződött. A német állományt időről időre jelentős számú német oldalon harcoló orosz anyanyelvű önkéntes egészítette ki. Ahogy Alain Guérin francia publicista Reinhard Gehlenről írott könyvében találóan fogalmazott: “A hírszerzés olyan gyalogsága ez, amelytől nem rendkívüli cselekményeket vagy hőstetteket kívánnak, hanem rendszeres és a lehető legbőségesebb aratást.” Bevetésük szinte kivétel nélkül a szovjet vonalak mögött történt. Könnyen érthető ezért, miért használtak főként zsákmányolt szovjet egyenruhákat, fegyvereket, járműveket és iratokat. Az osztagok általában észrevétlenül “szivárogtak át” a szovjet peremvonalon, vagy hagyták, hogy az arcvonal átvonuljon felettük. Ritkábban ejtőernyővel ugrottak ki a szovjetek mögöttes területén.
Legalább egy ilyen német mélységi felderítő osztagot a magyarországi hadszíntéren is bevetettek. Erről először – német levéltári források alapján – Ungváry Krisztián tett említést “Budapest ostroma” című könyvében.
A Magyarországon harcoló német Dél Hadseregcsoport (Heeresgruppe Süd) alárendeltségben a 206. mélységi felderítő század (Frontaufklärungskompanie 206) működött. A 213. mélységi felderítő osztag (Frontaufklärungstrupp 213) ennek kötelékében került bevetésre, amely 1944. szeptember 30-ig – még az A Hadseregcsoportnál – felállította a zsákmányolt szovjet harckocsikkal felszerelt Jaguar páncélos-köteléket (Beute-Panzerverband Jaguar) is. A különleges kötelék 1944. október 1-jén a Dél Hadseregcsoport alárendeltségbe került.
A 213. mélységi felderítő osztag, s egyben a Jaguar páncélos-kötelék parancsnoka E. W. (fedőnevén Pankoff) tartalékos hadnagy volt. Pankoff egyik első jelentősebb akcióját 1944. március 10-én hajtotta végre, amikor 30 főnyi német oldalon harcoló orosz önkéntessel az Umanyból Vinnyicába vezető fontos műút lezárását több órán keresztül azáltal akadályozta meg, hogy az áttört szovjet harckocsikat elengedte osztaga állásai mellett, majd az azokat követő gépkocsizó lövészgyalogság hat tehergépkocsiját megtámadta, felgyújtotta, a menekülő szovjeteket pedig katonáival együtt üldözőbe vette.
A német 213. mélységi felderítő osztag Jaguar páncélos-kötelékét a fennmaradt adatok szerint Magyarországon első alkalommal a szovjet Vörös Hadsereg által 1944. december 20-án Budapest bekerítésére indított támadás idején vetették be. A 3. Ukrán Front alárendeltségében harcoló 4. gárdahadsereg 41. gárda-lövészhadosztálya 1944. december 22-én Szabadbattyán körzetéből némi harckocsi-támogatással azzal a céllal indított támadást, hogy lezárja a Sárszentmihály–Nádasdladány–Veszprém útvonalat, valamint a Székesfehérvárról Várpalotára vezető vasútvonalat. A szovjetek reggel 6 órára elérték a 108-as magassági pont, Úrhida temploma, a 179-es magassági pont, valamint a 191-es magassági pont által határolt terepszakaszt. Az arcvonal ezen szakaszát a német 1. páncéloshadosztály és a 23. páncéloshadosztály csapatai védték. A német biztosító erők még tartották a 108-as magassági ponttól nyugtra lévő útkereszteződést, de innen nyugatra, Úrhidától egészen a 179-es magassági pontig hézag tátongott a német arcvonalban.
Reggel 7 órakor a Sárszentmihályon tartott helyzetmegbeszélésen Pankoff azt javasolta, hogy kötelékével a sárszentmihályi kastély kertjéből megindulva átjut a szovjetek vonalán, és azok hátába kerül. Köteléke a pontos felderítési adatok beszerzésén kívül különleges harctevékenységével zűrzavart okoz, s ezáltal tehermentesíti a 108-as magassági pont és a 191-es magassági pont között harcoló német csapatokat.
Az akció előkészítésének fontos része volt, hogy a zsákmányolt szovjet harckocsikat a német I. repülőhadtest csatarepülőgépei bevetés közben ki ne lőjék. A légierő 9. gépkocsizó összekötő századának egy hadnagyát ezért a küldetés teljes időtartamára beosztották a Jaguar páncélos-kötelék “Dora” nevű harckocsijába. Pankoff hadnagy köteléke négy elemből állt. A harckocsi-különítmény három T–34/85 típusú zsákmányolt harckocsival és 15 fővel – németek és orosz önkéntesek vegyesen – rendelkezett. A harckocsikat “Paula” “Dora” és “Gustav” névvel azonosították. A parancsnoki harckocsit a “Paulára” keresztelték, ebben foglalt helyet Pankoff is, a harckocsi és egyben a kötelék parancsnoka. A harckocsikra szovjet lövészegyenruhába öltözött “deszant-szakasz” kapaszkodott fel, összesen 14 orosz önkéntes. A nyolcfős magyar rajt egy német katona vezette. A szovjet vonal mögé igyekvő különítmény összesen 12 németből, 18 orosz és 263hét magyar önkéntesből, összesen 37 főből állt. A támogató elem, vagyis a nyolc fős fedőosztag és az öt fős híradó-osztag nem hatolt be a szovjet vonalak mögé.
A behatoló különleges kötelék fegyverzetét a harckocsikon kívül két szovjet gyártmányú golyószóró, 15 hangtompítós német géppisztoly, 20 szovjet géppisztoly, öt szovjet hangtompítós puska, 15 német hangtompítós Walther pisztoly, 20 német P38 pisztoly, 30 páncélököl, és hat robbanóanyag-köteg jelentette. Az álcázás érdekében meghagyták a harckocsik eredeti szovjet festését és harcászati jelzéseit. A német és orosz kezelőszemélyzet a Vörös Hadseregben rendszeresített harckocsizó egyenruhát viselte.
A Jaguar páncélos-kötelék arcvonal mögötti bevetése során a szovjet 41. gárda-lövészhadosztály 122. gárda-lövészezrede és 44. önálló páncéltörő tüzérosztálya összességében az alábbi élőerő-veszteségeket szenvedte: 20 megszámlált halott, 40 feltételezett halott, 15 megszámlált sebesült és két hadifogoly. A megszerzett pontos felderítési adatok birtokában a német harckocsik kilőttek négy páncéltörő ágyút, két amerikai gyártmányú tehergépkocsit és felgyújtottak tíz szállásként, lőszer- és üzemanyagraktárként használt házat. Pankoff kötelékében még sebesülés sem történt, csupán egy zsákmányolt harckocsit veszítettek. A 213. mélységi felderítő osztag ezen bevetésével valóban jelentősen támogatta az 1. páncéloshadosztály csapatait. Pankoff az általa 1944. december 31-én írt minden részletre kiterjedő, igen részletes harcjelentésében arról számolt be, hogy mivel a szovjet 44/1. páncéltörő tüzérüteg lövegeit a 191-es magassági pont felé irányították, a német hadosztály páncélozott harccsoportja jelentősebb veszteségek nélkül foglalhatta vissza Úrhidát. Ezen tényleírás azonban csak részben bizonyult igaznak, a december 22-én Úrhidát támadó német páncélozott harccsoport ugyanis jelentős szovjet páncéltörőágyú- és aknavetőtüzet kapott, amelyben az 503. nehézpáncélos-osztály mind a hat bevetett Tiger B nehézharckocsija megsérült, köztük öt páncélos súlyosan. Másnap, 23-án a németek ugyan Úrhidát teljesen megtisztították a szovjet utóvédektől, de eközben a “133” toronyszámú német Tiger B nehézharckocsi – feltehetően a 44. önálló páncéltörő tüzérosztály egyik 76,2 mm-es lövegének találatától – kiégett. Az viszont már vitathatatlan tény, hogy Pankoff hadnagy és katonái december 23-án négy és fél órán keresztül késleltették a szovjetek ellenlökését a település visszafoglalására, majd a mögöttes területről jelentős veszteségeket okoztak nekik. A német különleges mélységi felderítő kötelék ezúttal nyolc órát töltött a szovjet vonalak mögött.
Amikor a bekerített Budapest felmentését célzó Konrad 3 fedőnevű német ellentámadás 1945 januárjában kudarcot vallott, a 3. Ukrán Front január 27-én ellencsapást intézett a német 6. hadsereg erői ellen, hogy visszaállítsa az eredeti helyzetet. Ezen szovjet támadás idején Pankoff hadnagy mint szovjet százados 1945. február 7-én négy zsákmányolt harckocsival – azokon ismét szovjet
egyenruhás “lövész-deszanttal” – Székesfehérvártól délre átszivárgott a szovjet vonalakon, majd katonáival gyalog érte el azt az egyetlen átkelőt, amely az ottani kiterjedt mocsaras terepen átjárást biztosított. Az átkelőnél szovjet műszaki katonák dolgoztak, akiket Pankoff és emberei két órán át lekötöttek. Eközben megállapították a szovjet páncéltörő ágyúk pontos helyzetét, és megfigyelték 14 szovjet harckocsi beérkezését. Pankoff több olyan parancsot is kiadott, amelyek a szovjetek között felforduláshoz vezettek. Hét órányi felderítő tevékenység után igen pontos adatokkal tértek vissza a német vonalak mögé. Ezeknek köszönhetően a német tüzérség hatékonyan lőhette a szovjet nehézfegyvereket, és az 5. SS-páncéloshadosztály csekély veszteségek árán Seregélyes körül visszafoglalhatta a Margit-állás Balaton és Velencei-tó közötti egyik fontos szakaszát.
Február 13-án Pankoff 12 orosz önkéntessel – ismét szovjet századosnak álcázva magát – úgy tett, mintha egy szétvert alakulat túlélői lennének, és katonáival Soponyánál hét kilométer mélyen behatolt a szovjet peremvonal mögé. Útközben 15 távbeszélő vonalat vágtak el, a biztosító erőknek hamis parancsokat adtak, és pontosan megállapították a Káloz–Soponya–Csősz út mentén létesített szovjet állások vonalát. Miután három foglyot is ejtettek, Pankoff önkéntesei tízórás menettel, veszteségek nélkül tértek vissza a német vonalak mögé. Felderítési adataikat az 1. páncéloshadosztály kiválóan használhatta fel Csősz község bekerítésekor, ahol a szovjetek határozott ellenállást tanúsítottak.
Egy nappal később, február 14-én Pankoff egy zsákmányolt szovjet harckocsival és kilenc önkéntessel a Fejér megyei Felsőszentivánnál mintegy négy kilométernyire hatolt be délkeleti irányban a szovjetek állásai mögé. A körzetben kiterjedt szovjet aknamezők és erős páncéltörőágyú-állások nehezítették a német páncélosok előrenyomulását. Pankoff több órán keresztül beszélgetett el az ott állomásozó vöröskatonákkal és tisztjeikkel, s ezalatt megállapította a műszaki zárak pontos helyét, a szovjet védők létszámát és elhelyezkedését. Pankoff mélységi felderítői hat óra múltán négy hadifogollyal együtt tértek vissza a német vonalak mögé.
1945. március 17-én a 2. és 3. Ukrán Front bécsi támadó hadművelete idején a Jaguar páncélos-kötelék a szovjetek által erősen szorongatott 5. Wiking SS-páncéloshadosztály segítségére sietett. Székesfehérvártól északra Pankoff hat zsákmányolt harckocsival és 40 önkéntessel behatolt egy szovjet betörés területére, melyet a német SS-páncéloshadosztály önerőből már nem tudott felszámolni. A Jaguar páncélos-kötelék e harcokban megsemmisített 15 szovjet golyószórót, 15 géppuskát, nyolc páncéltörő puskát, négy páncéltörőágyú-állást, és kilőtt egy szovjet harckocsit. A szovjetek német adatok szerint több mint 100 halottat veszítettek. A mélységi felderítők ezzel lehetőséget teremtettek az SS-páncélgránátosoknak, hogy ismét megszállják korábbi állásaikat. Pankoff köteléke ezúttal egy kilőtt harckocsit és 24 halottat veszített.
