A Magyar Királyi Honvédség 1941. évi hadműveletei Ukrajnában
A Magyar Királyi Honvédség 1941. évi hadműveletei Ukrajnában
A Kárpát-csoport mozgósított alakulatai június 30-ára érték el menetkészültségüket, s igyekeztek mielőbb felzárkózni a határra. Harctevékenységük megkezdése a német hadvezetés számára egyre inkább szükségessé vált, a Dél Hadseregcsoport hadseregeinek hadműveletei ugyanis lassan bontakoztak ki, s a 17. hadsereg jobb szárnyának megtámogatása immáron sürgős lett. Bár a Kárpát-csoport támadása csak július 1-jén indult meg, a 8. határvadász-dandár parancsnokának, Rakovszky György vezérőrnagynak határvadász, hegyi, illetve kerékpáros zászlóaljakból álló csoportja a határt átlépve már június 27-én harcban állt a szovjet határvédelmi erőkkel. A keleti hadszíntér első magyar hősi halottai a 10. határvadász-zászlóaljnak a Wyszkow környéki magaslatokon június 29-én elesett honvédjei voltak.
A Kárpát-csoport első feladata – a német 17. hadsereg tehermentesítése és a Dnyeszter vonalának mielőbbi elérése érdekében – a Delatyn, Kolomea és Stanislaw által határolt galíciai terület birtokbavétele volt. A határon átkelő csapatok nem ütköztek ellenállásba. A szovjet alakulatok a Tatárhágó körzetét teljesen kiürítették és robbantásokkal, valamint a „felperzselt föld” gyakorlatát alkalmazva igyekeztek késleltetni a Kárpát-csoport előrenyomulását. Miután a magyar harccsoport nem rendelkezett elegendő műszaki erővel, a reá rótt azon feladatot, hogy üldözze a szovjeteket a Dnyeszterig, s a folyó túloldalán hídfőket vegyen birtokba, kénytelen volt teljes egészében a 2. gépkocsizó dandárára bízni. Az első hadműveleti szakasz – elenyésző veszteségekkel járó – kisebb csatározásait, kolomeai és horodenkai helységharcait ennél fogva a 2. gépkocsizó dandár, s részben az 1. hegyidandár alakulatai vívták meg. A gépkocsizó lövészzászlóaljak már 1941. július 6-án kiértek a Dnyeszterhez, s átkelve a folyón, 10-ére birtokba vették Kamenec Podolskot. A Kárpát-csoport zöme csak 8-án jutott el a Dnyeszterig. Július 9-én jelentős változások történtek a magyar csapatok alárendeltségében és kitűzött feladatainak tekintetében. A gyorshadtest, Miklós Béla vezérőrnagy vezetésével közvetlenül a Dél Hadseregcsoport parancsnoksága alá lépett és korlátlan alkalmazásra a német szárazföldi haderőnek engedték át. A Kárpát-csoport parancsnoksága, mint területi és katonai közigazgatási pa-rancsnokság pedig maradt egyelőre az országhatár és a gyorshadtest hátsó körzetei közötti megszállott területen. Alárendeltségébe az 1. hegyidandár és a 8. határvadász-dandár alakulatai kerültek, melyeknek a szétszóródott kisebb szovjet csapatok megsemmisítése és a közbiztonság helyreállítása lett a feladata. Ezen alakulatok jelentették az első magyar megszálló erőket Ukrajnában.
A továbbra is harcoló seregtestként alkalmazott gyorshadtest először a Dél Hadseregcsoport azon nagyszabású átkaroló hadműveletében vett részt, mely a Dnyesztertől nyugatra csoportosuló nagyobb szovjet erők elvágását és megsemmisítését célozta. A hadműveletet nem sikerült teljes mértékben végrehajtani. A német 1. páncéloscsoport támadása Kijev előtt megfeneklett és csak délkeleti irányban jutott előre, ugyanakkor a déli irányból támadó német 11., illetve a román 3. és 4. hadsereg előretörése sem volt folyamatos. A szovjet Délnyugati Front erőinek bekerítése ennélfogva Vinnyica térsége helyett keletebbre valósult meg. Az arcból támadó német 17. hadseregnek azonban sikerült teljesíteni feladatát, s július 16. és 18. között áttörte a régi, részben már leszerelt erődrendszert, az úgynevezett Sztálin-vonalat. Ennek következtében e hadsereg parancsnoksága mindent elkövetett, hogy a keletkezett réseken minél több seregtestet vonjon előre. Ebben nagy segítségére voltak a gyorshadtest alakulatai. A Bug folyó közelébe eljutott és ott bekerített német 101. köny-nyűgyalog-hadosztály az 1. gépkocsizó dandár sikeres előrenyomulásának köszönhetően menekült meg a megsemmisüléstől, a 2. gépkocsizó dandár pedig Sargorodnál, majd Spikovnál erős szovjet ellenlökéseket hárított el.
A gyorshadtest július 23. után is a zömével a Bugon átkelt német 17. hadsereget támogatta. A Bugtól délre csoportosulva délkeleti irányba kellett előretörnie, hogy a Bersad – Gajvoron vonal, valamint a Bug folyó kanyarulata között elhelyezkedő ellenséges erőket bekerítse és megsemmisítse. Ezen előretörés közben 2. gépkocsizó dandárját július 27-én Trosztjanec és Gordijevka helységektől délre erős szovjet ellentámadás érte, mely a felázott utakon még csak kibontakozásban lévő zászlóaljakat teljesen váratlanul érte. Már déli irányból bekerítés fenyegette az alakulatot, mikor a 11. harckocsi-, a 2. felderítő- és az 1. lovas páncélos-zászlóaljak bevetésével – az eddigieket meghaladó súlyos veszteségek (egyebek mellett 86 hősi halott) árán – sikerült a helyzeten úrrá lenni.
A délkeleti irányban előretörő gyorshadtestbeli alakulatok ezt követően a Bug folyó kanyarulatáig eljutva körülbelül 2000 hadifoglyot ejtettek, jelentős fegyverzetet és egyéb hadianyagot zsákmányoltak. A folyón való átkelésük után augusztus 2-án megközelítették Pervomajszkot, amely előtt kemény ellenállásba ütköztek. A szovjet 6. és 12. hadsereg csapatainak egy része még a város eleste előtt visszavonult, a többi ellenséges seregtest azonban az elkésve engedélyezett visszavonulás miatt Umanynál az északnyugat felől átkaroló német 1. páncéloscsoport gyűrűjébe került.
Az umanyi katlanban bekerített szovjet erők nem nyugodtak bele a körülzárásba. Napokon keresztül kétségbeesetten próbálkoztak a kitöréssel. E kitörési vállalkozások egyikét Golovanevszk irányában kísérelték meg, melynek elhárításában a gyorshadtest 1. lovasdandárjának döntő szerepe volt. Merész László tartalékos zászlós Csaba páncélgépkocsikkal felszerelt szakasza augusztus 6-i meglepetésszerű rajtaütése során nemcsak a körülzárt szovjet 6. hadsereg kitörési kísérletét fedezte fel, hanem a támadásra szétbontakozó kisebb szovjet lovassági és gépkocsizó lövészcsapatoknak is veszteségeket okozott.
A csapatokat már a kezdeti igénybevétel is nagymértékben kifárasztotta, s a felszerelés műszaki állapota is leromlott. Miklós Béla vezérőrnagy augusztus 3-i jelentésében a következőket állapította meg: „A gépkocsianyag karbantartására kellene 8-10 nap. Hadműveleti szünetet, pihenést anyagkarbantartás és az utánszállítás felzárkózása miatt kértem… A kerékpárosok szíve, tüdeje tönkre van. 32 napja pihenő nélkül tart az előrenyomulás. A kerékpár- és a gépkocsianyag gyökeres javításra szorul. A pótlást és a vonatot be kell várni, mert 200 kilométerre elnyúlva hátul van.” Makray Sándor alezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnokságához vezényelt összekötő tiszt augusztus 2-i jelentésében jelentős német veszteségekről számolt be, s semmiképpen sem javasolta a gyorshadtest pihentetését, s kivonását a további harcokból. Szerinte ebben az esetben „végérvényesen szeretett szomszédaink nívójára kerülnénk megítélés szempontjából.”
Az umanyi ütközet befejeztével a Dél Hadseregcsoport hadműveletei továbbra is a délkeleti irányban folytatódtak. A Dnyeper felé előretörő német csapatok célja az volt, hogy a 23szárnyaira és a hátába indított támadásokkal szétverjék a szovjet Déli Front csapatait. A gyorshadtest a német 1. páncéloscsoport alárendeltségébe került. Feladata az volt, hogy a Bug és az Ingul folyók közötti területen támadva, mielőbb érje el Nyikolajev városát, és ezzel akadályozza meg a német és román seregtestek által délkelet felé szorított ellenségnek a Bug folyón át való kitörését. A gyorshadtest Nyikolajevnél – első alkalommal a hadjárat során – teljes állományával került bevetésre. A német 16. páncéloshadosztállyal közösen, négy napig tartó súlyos harcok után augusztus 16-ára sikerült elfoglalniuk a várost. A szovjet Déli, illetve Délnyugati Front csapatai azonban ezúttal megmenekültek a bekerítés elől, s Lembergtől a torkolatig a Dnyeper védelmére rendezkedtek be.
A korábbi történelmi korszakok ütközeteit jellemző emlékezetes lovasrohamok a második világháború alatt csak elvétve fordultak elő. A magyar lovasság utolsó efféle harctevékenységét jelentette az a nevezetes esemény is, amelyet augusztus 15-én a Nyikolajev városának elfoglalására, s az ott védekező szovjet egységek bekerítésére előrenyomuló német és magyar seregtesteket biztosító 4. huszárezred katonái hajtották végre. Feladatuk az volt, hogy az Ingul patak mentén tevékenykedő 1. lovasdandárbeli alakulatok mögött, keleti irányban való biztosítás mellett a német 16. páncéloshadosztály 79. gépkocsizó lövészezrede oldalába, illetve hátába került, bekeríteni szándékozott szovjet erőket derítsék fel, s egy délnyugati irányú előrenyomulással szórják szét. A huszárezred elsőként egy felderítőosztagát, majd két harccsoportban valamennyi kötelékét harcba vetette. Az emlékezetes lovasroham Mikecz Kálmán őrnagy harccsoportjához fűződik. A harccsoportnak a Nyikolajevbe tartó vasútvonaltól nyugatra eső területen, Mihajlovka, Grejga irányában kellett előretörnie, el kellett foglalnia a vasútvonaltól négy kilométerre nyugatra húzódó terepszakaszt, hogy ezzel megakadályozza a szovjet csapatok esetleges északkeleti irányban történő kitörését. A huszárkötelékek nyílt, áttekinthető terepen, állandó ellenséges tüzérségi tűz közepette, lángoló gabonatáblák között, tikkasztó hőségben bocsátkoztak harcba. Lovasrohamukra egy német szemtanú, háború utáni memoárjában – kissé eltúlozva – az alábbiakban emlékezett vissza: „… Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük (sic!) kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…”
A nyikolajevi ütközetet követően – az erősen leromlott fegyverzetű és felszerelésű – gyorshadtestre még nehezebb feladatok vártak. A Dnyeper folyó keleti irányban előreugró nagy kanyarulatának dnyepropetrovszk-zaporozsjei szakaszát kellett augusztus 30-tól több héten keresztül tartania. Eredményes folyamvédelmén múlott az egyrészt déli irányban az Azovi-tenger felé, másrészt észak felé Harkov irányában folytatott nagy német átkaroló hadművelet sikere.
A kijelölt 200 kilométer kiterjedésű folyamszakasz védelme komoly erőfeszítéseket követelt a gyorshadtest alakulataitól, hiszen az általában két–három kilométer széles Dnyeper a zaporozsjei duzzasztógát ellenség általi felrobbantása következtében erősen leapadt, s több helyen átgázolhatóvá vált. A szükséges védőerő hiányában támpontszerűen megszállt folyamszakasz leginkább veszélyeztetett pontja a zaporozsjei sziget volt, melyet a szembenálló, s túlerőben levő szovjet csapatok kezdettől fogva állandó tüzérségi és aknavetőtűz alatt tartottak, s a folyón könnyedén átkelve több ízben támadtak. E támadások szeptember 5-ére már kritikus helyzetet teremtettek, s a nagy veszteségek, a folyton növekvő ellenséges nyomás, s a sziget közepén történt betörés a védőkörlet parancsnokságát a sziget feladására kényszerítette. A 2. gépkocsizó dandárnak a szigetet megszállva tartó két zászlóalja öt nap alatt 600 fő véres veszteséget (elesett, megsebesült, fogságba esett) szenvedett. Felderítő vállalkozásaik nyomán a szovjetek egyre inkább rájöttek, hogy a nagy térben milyen kevés a védőerő, s a széles arcvonalon mind több helyen indítottak vállalkozást század, néha zászlóalj erőben.
A gyorshadtestre nehezedő nyomás csak szeptember közepe után enyhült. A német 1. és 2. páncéloscsoport ugyanis sikeres bekerítő hadművelete során körülzárta a szovjet Délnyugati Front hadseregeit. A szovjet csapatok Kijev késedelmes feladása miatt hátrányos helyzetbe kerültek. A szeptember végi kijevi ütközet befejezése után az 1. páncéloscsoport fokozatosan felgöngyölítette a Dnyeper menti szovjet védelmet.
A magyar politikai és katonai vezetés időközben az elhúzódó Szovjetunió-beli hadműveletekre, a román hadsereg dél-erdélyi erőösszevonásaira és a gyorshadtest leromlott állapotára való tekintettel a magyar csapatok keleti hadszíntérről történő kivonásán munkálkodott. Kétségtelenné vált, hogy utánpótlás híján a hazai viszonylatban legértékesebbnek számító gyorshadtestet csak a hadműveleti területről történő kivonással és hazaszállítással lehet megmenteni a teljes felmorzsolódástól. A német és a magyar politikai és katonai vezetés 1941. szeptember 7–10-i tárgyalásai, majd Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének október végi németországi megbeszélései során a leharcolt seregtest mielőbbi hazahozatalában ugyan sikerült megegyezni, ellentételként november elejétől azonban négy, majd további két (ebből csak egy került ki) gyalogdandárt kellett megszálló feladatok ellátásra Ukrajnába kiküldeni.
A gyorshadtest lovasdandár részeit a védelmi feladat befejeztével kivonták, és október 10-től vasúti szállítással hazakerülhettek. A hadtest többi része a német 17. hadsereg kötelékében Izjum irányában előretörve viszont még több kilométert megtéve egészen a Donyecig jutott el. A folyót elérve az alaposan leharcolt seregtest számára véget értek az ukrajnai hadműveletek. A német és magyar katonai vezetés megállapodása értelmében a csapatok felváltása november 6-án, hazaszállítása pedig november 24-én vette kezdetét. A gyalogmenetben érkezők december első felében, a vasúton szállítottak december végén, január elején kerültek haza.
A hadműveletek négy hónapja alatt a gyorshadtest 2000 kilométer mélyen nyomult be Szovjetunió déli területére. A harcok során 3730 főnyi véres veszteséget (elesett, megsebesült, hadifogságba esett) szenvedett, és további 830 fő 24pedig súlyos betegen került haza. A harccselekmények során, de legfőképpen a mostoha út- és időjárási viszonyok közepette végrehajtott gyorsított menetek alatt jelentős anyagi veszteségek érték. Kisharckocsijai 100 százalékban, könnyűharckocsijai pedig 80 százalékban semmisültek meg. Elvesztett 30 repülőgépet, 28 különféle tüzérségi löveget és összesen 1200 páncélozott és egyéb gépjárművet.
A gyorshadtest létszáma és felszereltsége miatt nem lehetett döntő hatással a hadműveletek alakulására. Csapatai – kiképzési hiányosságaik, haditapasztalatokban való járatlanságuk, valamint szervezési és felszerelési fogyatékosságaik ellenére – azonban teljesítették a számukra kitűzött részfeladatokat.
)
A keleti hadszíntér helyzete 1941. június 22-től szeptember végéig.
)
Moszkva védelme 1941. szeptember 30. és december 5. között.
)
Szovjet nehéztüzérség felvonulása Moszkvában az 1941. november 7-i díszszemlén. A Vörös Hadsereg tűzerejének alapját a tüzérség jelentette
(HTM, 44071).
)
Kilőtt szovjet T-37 A típusjelű kétéltű harckocsi 1941 nyarán. A 3,3 tonna súlyú páncélos fegyverzete mindössze egy 7,62 mm-es DT géppuskából állt. Főleg felderítésre és harcbiztosító feladatokra alkalmazták. Csupán kis mennyiség érte meg 1941 nyarát, amikor is már főként könnyebb tüzérségi lövegek vontatására használták. 1933 és 1936 között 1200 darab készült belőle brit licenc alapján
(HTM, 70857).
)
Folyammeder-átkelésre átalakított német Panzer III E parancsnoki harckocsi
(HTM, 39684, OKW Foto).
)
25Olasz tisztek fogságba esett szovjet katonákat hallgatnak ki 1941 nyarán. Sztálin kegyetlen megtorlásokat rendelt el a magukat megadó katonák és családjuk ellen
(HTM, 35349, LUCE).
)
Olasz málhaoszlop menetel az arcvonal irányában 1941 őszén. A német szövetségi rendszer utánpótlási rendszerét a gépkocsik hiánya és a hatalmas keleti távolságok rendkívül megterhelték
(HTM, 35258, LUCE).
)
26Elhagyott szovjet hadianyag a kijevi katlan területén 1941 októberében, nem sokkal a harcok befejeződése után. A kijevi ütközet ugyan jelentős német hadműveleti siker volt, de erőket vont el a Moszkva elleni támadástól
(HTM, 41106, Atlantic).
)
A Nord SS-harccsoport álcaöltözéket viselő hegyivadászai finn segédlettel kelnek át egy folyón a karéliai arcvonalon. A megerősített ezredszintű alakulatot 1941. február 28-án állították fel Norvégiában, majd 1941 szeptemberétől hadosztállyá szervezték. A seregtest parancsnoka 1941 májusától 1942 áprilisáig Karl Demelhuber SS-Gruppenführer volt, ezt követően ezt a beosztást 1943 decemberéig Matthias Kleinheisterkamp SS-Brigadeführer töltötte be
(HTM, 41597, OKW-Foto).
)
A spanyol Kék Hadosztály önkéntesei 1941 augusztusában Minszk felé menetelnek. A legénységi állomány egyharmada Franco falangista milíciájából került ki
(HTM, 36356, OKW-Foto).
)
A spanyol állományú német 250. gyaloghadosztály katonája 1941 szeptemberében. A spanyol önkéntesek egyenruhájukon és a rohamsisakjuk jobb oldalán nemzeti színeiket viselték
(HTM, 36357, OKW-Foto).
)
27A Kék Hadosztály egyik álcázott páncéltörő ágyúja az Ilmeny-tó északi körzetében 1941 telén. A hadosztály két és fél hónap alatt körülbelül 3000 katonát veszített
(HTM, 36365).
)
Pilfousek alezredes szlovák gyorscsoportjának T-11 könnyűharckocsijai karbantartáson 1941 júliusában. A kötelék a hónap végéig a keleti hadszíntéren felmorzsolódott
(HTM, 35492, Atlantic).
)
Német Pz. II és Pz. III harckocsikból, valamint gépvontatású 3,7 cm-es páncéltörő ágyúkból álló német páncéloscsoport elfoglalja megindulási állásait a támadás előtt 1941 szeptemberében. Lövészpáncélosok hiányában a kísérő gyalogság részben a járműveken utazik, vagy gyalog követi azokat
(HTM, 39727, OKW-Foto).
)
Adolf Hitler és az olasz Duce, Benito Mussolini egy olasz gépkocsizó oszlop mellett haladnak el Ukrajnában, 1941 őszén
(HTM, 34780, LUCE).
)
Giovanni Messe tábornok (1883-1968), az olasz expedíciós hadtest (Corpo di spedizione italiano en Russia = CSIR) parancsnoka Ewald von Kleist vezérezredessel (távcsővel) beszélget 1941 telén. Messe tábornok vezette 1939 áprilisában az Albániát megszálló olasz csapatokat is. Az olasz erők keleti hadszíntéren való alkalmazásával kapcsolatos különvéleménye miatt 1942 novemberében leváltották, de 1943 februárjában már Észak-Afrikában vezette az olasz 1. hadsereget. 1943. május 13-án esett szövetséges hadifogságba, miután egy nappal korábban Mussolini marsallá léptette elő
(HTM, 34832, LUCE).
)
28Finn csapatok 1941 szeptemberében átlépik a korábbi szovjet-finn államhatárt
(HTM, 35612, VT).
)
Finn sítalpas kötelék pihenőt tart 1941 novemberében. Az erdős északi vidékeken kialakult állóháborúban nem a nagy páncélosalakulatok manővereinek jutott főszerep, hanem inkább a jóval kisebb, de mozgékonyabb könnyű gyalogság harcfelderítő és roham-vállalkozásainak, amelyeket a tüzérség és gyalogsági nehézfegyverek tüze is támogatott
(HTM, 35637).
)
Gerd von Rundstedt (1875-1953) tábornagy, 1941. november 28-ig a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka. Hitler a Rosztovtól való visszavonulás miatt leváltotta, de 1942 márciusában ő lett a nyugaton állomásozó német csapatok főparancsnoka (OB West). Ezt a beosztást kéthónapos megszakítással 1945. március 10-ig töltötte be. A szövetségesek 1944. június 6-i sikeres partraszállása után ugyanis a háború befejezését szorgalmazta, s emiatt Hitler átmenetileg ismét leváltotta
(HTM, 38721, OKW-Foto).
)
29Wilhelm Ritter von Leeb tábornagy (1876-1956), a német Észak Hadseregcsoport főparancsnoka. Hitler 1942. január 16-án leváltotta, mert saját elhatározásból kiigazította az arcvonalat, azaz visszavonult. A háború további részében már nem kapott jelentősebb beosztást
(HTM, 38701, OKW-Foto).
)
Heinz Guderian vezérezredes (1888-1954), a német 2. páncéloscsoport főparancsnoka 1941 nyarán a német rádiónak cáfolja meg a szovjetek által keltett halálhírét. Guderian a háború előtt jelentős szerepet játszott a német páncéloscsapatok fejlesztésében. 1941 karácsonyán Hitler leváltotta, de 1943 elején mégis ő lett a páncélos fegyvernem főszemlélője
(HTM, 38676, RDV).
)
Nikolaus von Falkenhorst vezérezredes (1885-1968), a Norvégia hadsereg-parancsnokság főparancsnokának látogatása Mannerheim tábornagynál 1941 őszén. Hadseregét 1941. december 31-én Észak-Finnország névre keresztelték. 1942 februárjától ő lett Norvégia katonai parancsnoka is. 1946-ban brit kommandósok kivégzéséért egy brit hadbíróság halálra ítélte, de büntetését 20 év börtönre változtatták, majd 1953-ban szabadon bocsátották
(HTM, 38951).
)
Egy gépkocsizó SS-hadosztály gyalogsága átvonul egy szovjet falun 1941 szeptemberében
(HTM, 39135, RDV).
)
30Egy német gyaloghadosztály felderítőosztályának kerékpárosai ukrán folyón gázolnak át 1941 augusztusában
(HTM, 39065, RDV).
)
Német harckocsik és kísérő gyalogság előrenyomulása Umany körzetében 1941. augusztus 1-jén. A kép jobb szélén egy egészségügyi lövészpáncélos látható, amely a páncélozott harccsoport sebesültjeit menekíthette ki, akár ellenséges tűzben is
(HTM, 39225, OKW-Foto).
)
A német 11. hadsereg gyalogsága Jalta felé menetel a Krímben 1941 őszén
(HTM, 39192).
)
Egy gépkocsizó SS-hadosztály motorkerékpáros lövészei a mély homokban elakadt BMW motorkerékpárjukat próbálják kiszabadítani 1941 őszén
(HTM, 39085, RDV).
)
A német 11. hadsereg gyalogsága utcai harcokat vív a Krímben 1941 őszén
(HTM, 39256, RDV).
)
Német csapatok Harkovban 1941 novemberében
(HTM, 38985).
)
31Fedor von Bock tábornagy (1880-1945), a német Közép Hadseregcsoport főparancsnoka (jobbra) egyik tábornokával beszélget 1941 nyarán. Von Bock 1941. december 18-ig vezette a hadseregcsoportot, de mivel ellenezte Hitler Kaukázussal kapcsolatos tervét, leváltották, és a háború alatt már nem kapott újabb beosztást. 1945. május 5-én szövetséges repülőgéptámadás során veszítette életét
(HTM, 38655, RDV).
)
Hitler és von Rundstedt tábornagy megbeszélése 1941 őszén
(HTM, 38720, OKW-Foto).
)
Finn gyalogság vonul fel a keleti határon 1941 júniusában
(HTM, 35606, VT).
)
Finn páncéltörő ágyúk erdei harca egy szovjet T-37 A kétéltű harckocsival 1941 októberében
(HTM, 35650, VT).
)
32Heinrichs tábornoknak (középen), a finn vezérkar főnökének látogatása Dietl tábornoknál (balra) 1941 nyarán. A német főtisztek sapkáján a német hegyicsapatok megkülönböztető jelzése, a havasi gyopár látható
HTM, 35596).
)
Olasz csapatok tábora Ukrajnában 1941 nyarán
(HTM, 34906, LUCE).
)
Mussolini 1941 júliusában megszemléli a hadszíntérre elvonuló olasz gépkocsizó csapatokat
(HTM, 34740, LUCE).
)
33I. J. Petrov vezérőrnagy (1896-1958), az 1. Tengermelléki Hadsereg főparancsnoka harcálláspontján Szevasztopol körzetében, 1941 késő őszén
(HTM, 24736, APN).
)
Német csapatok átkelése a litván Kaunasnál 1941 júliusában. A hajóra éppen egy 3,7 cm-es páncéltörő ágyút emelnek fel
(HTM, 39114, RDV).
)
Német páncélosok nyomulnak előre Minszk felé 1941 júliusában
(HTM, 39707, Weltbild).
)
Német Pz. II könnyűharckocsik áthajózása a Dnyeperen 1941 szeptemberében
(HTM, 39698, OKW-Foto).
)
Álcázott német Pz. IV harckocsi Leningrád térségében 1941 augusztusában
(HTM, 39667, Atlantic).
)
Német 2 cm-es légvédelmi gépágyú biztosítja a hidat Pszkovban 1941 szeptemberében
(HTM, 39971).
)
34Német Pz. III közepes harckocsik, lövészpáncélosok hiányában maguk kénytelenek szállítani kísérő gyalogságukat, 1941 augusztusában. Ezt a módszert a németek csak a megindulási állásokig használták, támadás közben már nem
(HTM, 39678, OKW-Foto).
)
Német gyalogság ássa be magát Moszkva előtt 1941 novemberében
(HTM, 39332, Atlantic).
)
Német motorkerékpáros lövészek és ukrán lakosság találkozása 1941 nyarán
(HTM, 41919, OKW-Foto).
)
Joseph Goebbels német propagandaminiszter beolvassa a rádióba Hitler kiáltványát a Szovjetunió elleni támadásról 1941. június 22-én
(HTM, 4334, Weltbild).
)
Szovjet T-26 könnyűharckocsik különböző változatai Kijevben 1941-ben, még a német támadás előtt díszszemlére készülnek
(HTM, 44117).
)
35Szovjet lövészalakulatok kelnek át Rosztovnál a befagyott Donon 1941 novemberében
(HTM, 44141).
)
G. K. Zsukov (1896-1974) hadseregtábornok, majd 1943 január 18-tól a Szovjetunió marsallja. 1939-ben Halhin Golnál legyőzte a japán csapatokat. 1941. február-július között ő volt a Vörös Hadsereg vezérkarának főnöke, majd több front főparancsnoka. Zsukovot tartják a legtehetségesebb szovjet tábornoknak. Noha legtöbb hadászati-hadműveleti elgondolása kétségtelenül sikeresnek bizonyult, a harcászatot ő is elhanyagolta, és így a szovjet veszteségek súlyosak maradtak. A fénykép a háború után készült
(HTM, 44908).
)
Német 3,7 cm-es páncéltörő ágyú Kijev körzetében 1941 szeptemberében
(HTM, 5003).
)
Német 8,8 cm-es légvédelmi ágyú 1941 telén. A löveget alapfeladata mellett páncéltörő és tüzérségi eszközként is hatékonyan alkalmazták
(HTM, 39922, HH).
)
Fürdőház német katonáknak Ukrajnában 1941 augusztusában
(HTM, 40557, Atlantic).
)
36Német és finn tisztek egyeztetik a hadműveleteket 1941 júniusában
(HTM, 41592, OKW-Foto).
)
Moszkva polgári lakossága a főváros védelmére harckocsiárkot ás 1941 novemberében
(HTM, 54329).
)
Szovjet 1939 M KS-12 típusú 85 mm-es légvédelmi ágyúk Moszkvában, 1941 novemberében
(HTM, 54325).
)
Népfelkelők menetelnek Leningrádban az arcvonal felé 1941 nyarán. A városban 10 népfelkelő-hadosztályt állítottak fel, amelyek összlétszáma a kisebb önkéntes alakulatokkal együtt elérte a 159 ezer főt
(HTM, 9207).
)
Szovjet 85 mm-es légvédelmi ágyú Odessza egyik parkjában, 1941 júliusában
(HTM, 9203).
)
37Keletre irányított szovjet vasúti szerelvény áttelepített gyárak gépsorait szállítja 1941 nyarán
(HTM, 9195).
)
N. F. Vatutyin altábornagy (1901-1944) 1942. május 25-ig az Északnyugati Front parancsnoka volt, majd július 14-től a Voronyezsi Front irányítását vette át. 1942 decemberében vezérezredessé léptették elő
(HTM, 9234).
)
Német Ju 87 zuhanóbombázó repülőgépek szovjet utánszállítási útvonalak elleni bevetésre repülnek
(HTM, 52885, OKW-Foto).
)
A német haderőben harcoló francia önkénteseket de Brinon nagykövet látogatja meg. A bal szélen álló francia önkéntes jobb karján a francia nemzeti jelzés látható
(HTM, 59064, OKW-Foto).
)
Harckocsi-akadályok és homokzsákokból épített mellvédek Moszkva utcáin, 1941 októberében
(HTM, 9198).
)
38A német csapatok által zsákmányolt szovjet T-35 nehézharckocsi több mint 10 méteres hosszával és több lövegtornyával valóságos „szárazföldi csatahajó” volt. A jobb szélen álló katona egy 3,7 cm-es páncélgránát által ütött lyukat vizsgál
(HTM, 41095, RDV).
)
A kényszerleszállást végrehajtott szovjet MIG-3 vadászrepülőgép német zsákmány lett
(HTM, 87702).
)
Elhagyott szovjet 1938 M 152 mm-es tarack 1941 augusztusában
(HTM, 89919).
)
39Szovjet 82 mm-es aknavetők tüzelőállása a karéliai arcvonalon 1941 nyarán
(HTM, 44208).
)
Különös szovjet hadicsel: rohamsisakokból és puskákból gyalogsági állást mímeltek 1941 augusztusában
(HTM, 41802, Atlantic).
)
Finn felderítő járőr Vitele felé haladt egy szovjetektől zsákmányolt BA-10 páncélgépkocsin. A harcjármű tornyára festett horogkereszt a finn háborús felségjel volt
(HTM, 35615, VT).
)
40Sztálin fia, Jakov Dzsugasvili hadnagy 1941 júliusában Vityebszknél német hadifogsága esett. A szovjet diktátor elutasította a németek fogolycsere-ajánlatát, emiatt fia 1943-ban egy német hadifogolytáborban halt meg.
)
Mihály román király és Antonescu marsall a Prut folyónál 1941 nyarán.
)
41A szovjet Balti Flotta tengerészei 1941 nyarán Leningrád térségében. Az ismétlőpuskával felszerelt katonáknál a Vörös Hadseregben rendszeresített Gyakonov 33 nyeles támadó kézigránátok és Kovesnyikov védő (tojás-) kézigránátok is felfedezhetők.
)
A moszkvai népfelkelőknek fegyvert osztanak 1941 kora őszén. Moszkva körül 12 népfelkelő-hadosztályt vetettek be, mintegy 120 ezres összlétszámmal. A hadosztályok idősebb, és igen fiatal katonákból álltak.
)
Szovjet sebesült egyszemélyes lövészgödrében 1941 nyarán. Társa PPS 41 géppisztolyát célra tartja. A 3,63 kg tömegű, egyszerű szerkesztésű fegyver 71 lőszert befogadó dobtárral rendelkezett, s elméleti tűzgyorsasága 900 lövés volt percenként.
)
Szovjet BT-7 harckocsik roncsai egy német légitámadás után 1941 nyarán. A légibomba telitalálata az egyik harckocsi tornyát is letépte.
)
42A magyar gyorshadtest Ansaldo kisharckocsijait a Tatárhágót követően a hegyi utakon gépkocsikon szállította tovább. A kisméretű, alig másfél méter magas, gyenge, 6-13 mm-es páncélzatú, 2 darab 8 mm-es Gebauer-géppuskával felszerelt olasz gyártmányú harckocsi teljesen hatástalan fegyvernek bizonyult az 1941. évi ukrajnai hadműveletek során
(HTM, 92392).
)
A magyar gyorshadtest USA Ford típusú pontonhídszállító 3 tonnás tehergépkocsija elakadt egy felázott galíciai földúton 1941 júliusában
(HTM, 79386, D. Isoz ht.).
)
43A magyar Kárpát-csoport alakulatai szükségátkelőhelyen haladnak át a sekély galíciai Prut folyón 1941. július elején
(HTM, 34527, HtO).
)
Magyar műszaki csapatok biztosítják a gyorshadtest alakulatainak átvonulását Kamenyec Podolszkon. A galíciai városba először a 6. gépkocsizó és a 12. kerékpáros zászlóaljak vonultak be, miután a felrobbantott utakat és egy kisebb szovjet utóvédet leküzdve, 1941. július 4-én elfoglalták a települést
(HTM, 51527).
)
44Magyar gépkocsizó gyalogság menetben a sík ukrajnai terepen
(HTM, 34295, Korbuly ht.).
)
Magyar 31 M golyószóró, tüzelőállásban a Bug mentén. A galíciai folyót a gyorshadtest részéről az 1. gépkocsizó dandár csapatai érték el 1941. július 22-én
(HTM, 78362, Kellner ht.).
)
45Kilőtt magyar Toldi könnyűharckocsi Gordijevka mellett 1941. július 27-én
(HTM, 91451).
)
A magyar 9. kerékpáros- (harckocsi-) zászlóalj 1. harckocsi-századának álcázott Toldi könnyűharckocsija
(HTM, 91443).
)
46Kilőtt magyar Csaba felderítő páncélgépkocsi 1941 júliusában Rogozna körzetében
(HTM, 91436).
)
Egy kisebb magyar golyószórós rajt utászok hajóznak át a Bug folyón
(HTM, 74942, HtO).
)
47Magyar huszár tisztes, vállán trombitával, oldalán pisztolytáskával, lovait itatja a Bug folyónál
(HTM, 62091).
)
Magyar védőállás a Dnyeper mögött. Az előtérben golyószórósok, mögöttük egy 37 mm-es 36 M páncéltörő ágyú. A gyorshadtest folyamvédelme 1941. augusztus 30-tól és október 6-ig tartott a folyó 200 km-es szakaszán
(HTM, 78364, Kellner ht.).
