#adtkutatásom

(0 megjegyzés)

Regisztrált felhasználóink között #adtkutatásom címmel pályázatot indítottunk, mely során izgalmasabbnál izgalmasabb kutatásokkal és történetekkel találkozhattunk.
Bár nehezünkre esett, de végül kiválasztottunk egy győztest, aki nem más, mint Lengyelfi Edit
Illetve kihírdetünk egy különdíjat "Legfiatalabb Felhasználónk" címen: egy 3 hónapos ADT hozzáférést, melyet Andrássy Marcell kapott.
Gratulálunk nekik a nyereményeikhez!

Minden kedves résztvevőt megajándékoztunk egy hónapos ADT hozzáféréssel, hogy ezzel is hozzájárulhassunk kutatási munkájuk előrehaladásához!
Gratulálunk az eddigi eredményekhez, és további sikeres kutatást kívánunk Mindenkinek!

 

#adtkutatásom pályázatok:

 

Nyertes pályázat:

"A nevem Lengyelfi Edit, gyerekkorom óta foglalkoztatnak a múlt értékei. Személyes indíttatásból kezdtem el saját családom múltját felderíteni, és hamar megszállottá váltam. Lelkesedésem gyorsan átterjedt a környezetemre, és egyre többen, és egyre tágabb körben kérik segítségemet családfájuk elkészítéséhez.
Az ADT-vel tavaly ősszel találkoztam először, és teljesen véletlenül, de azonnal egy olyan régi családi rejtély felderítésében nyújtott segítséget az adatbázis, melyre azt gondoltam soha nem fogunk válaszokat kapni.
Nagypapám szülei egészen kicsi korában meghaltak, és nagyon keveset tudunk róluk. A családját kutatva egy olyan fotóra bukkantam, mely az édesanyját ábrázolja gyermekkorában három másik gyermekkel együtt. Tudomásunk szerint dédanyámnak két húga volt. De a képről egy kisfiú is visszamosolyog. Hamar megtaláltam az anyakönyvek között, hogy volt egy negyedik fiútestvérük is, de sorsáról semmit sem tudunk. Az egyik lány leszármazottai a testvér létezéséről sem tudtak, a képet korábban nem látták. A másik húgnak nincsenek leszármazottai. Élő rokon már nemigen van. Egy darabig kerestem a halotti anyakönyvet, de nem találtam, és le is zártam az ügyet. Ha senki sem tud róla, biztosan meghalt gyermekkorában, és az utódokat nem terhelték ezzel a ténnyel.
Amikor az ADT adatbázisban dédanyám esernyőüzletéről szerettem volna gyanútlanul néhány információt megtudni, a vezetéknévre keresve rengeteg újságcikket dobott a kereső. Gyilkosság! Micsoda? Mivel egy ritka vezetéknévről van szó, azonnal belevetettem magam a olvasásba. A vezetéknév stimmel, a keresztnév stimmel, az esernyőkereskedő dinasztia stimmel. Ez csak ő lehet! 1927-ben gyilkosság történt Hűvösvölgyben. A családi vita dulakodássá fajult, előkerült egy krumplihámozó kés, és rokonunk pár nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe, a feltételezett vagyona pedig eltűnt. Igazi krimi. Tizenvalahány korabeli újságcikket elolvastam a témában. Az 1927-es hírek a gyilkosságról szólnak, az egy évvel későbbiek pedig a nyomozásról. Nagyon izgalmas volt végigolvasni. De ami számomra új, és lényeges információ volt, hogy a kisfiú a képen felnőtt, és üzletet vezett a testvéreivel együtt, tehát kizárt, hogy ne ismerték volna. Gyarkolatilag letagadták az egész létezését olyannyira, hogy az utódok már csak 3 testvérről tudtak... Vajon az örökség miatt? Vagy a szégyen miatt? Soha nem fog kiderülni. Ahogy az sem, hogy szerencsétlenül járt rokonom vagyona hová lett. Különös kincs számomra, hogy az egyik cikkben képet is találtam róla! A rendőrségi nyomozás során, a hírekből ítélve, nem oldódott meg a rejtély, de én egy olyan kérdésre kaptam választ, amiről nem is álmodtam."

"Az Arcanum „hasznárul”…

Több, mint 10 évvel ezelőtt a kezembe került egy kézirat-töredék, melyet a családunk egyik tagja, ifj. Dümmerling Ödön művészettörténész írt az 1960-as években, közös felmenőinkről. Ezt az anyagot feldolgozva, kiegészítve, jegyzetekkel és képekkel „felturbózva” tavaly sikerült könyvvé gyúrni. Így tehát, az apai ág után, kedvet kaptam, hogy dédapámról is összegyűjtsek minél több adatot. Walla József korának egyik legnagyobb cement és terrazzo gyárosa volt. Egyik lányával (Vilmával, a nagyanyámmal) együtt laktunk, és ő – természetesen - sokat mesélt a „régi, szép időkről”. A dolognak csak az volt a szépséghibája, hogy ezek a történetek engem - akkor, gyerekként – nem igazán érdekeltek. Most már tudom, hogy milyen jó lett volna egy kicsit figyelmesebben hallgatni a meséket. Amióta az Internet segítségével – az Arcanum áldásos tevékenységének hála – fotelból is lehet családot kutatni, csuda dolgok derülnek ki dédapámról…

Na, de térjünk rá a lényegre!

Muszáj egy kicsit messzebbről kezdenem. Walla József 1855-ben született a morvaországi Tynben, de néhány éves korától (édesapja korai halála után) Pesten élt édesanyjával. 1884-ben kötött házasságot Burda Amáliával (1865-1917), a terézvárosi templomban. Három gyermekük született: József (1888-ban), Vilma (1891-ben), Erzsébet (1899-ben). Van azonban még egy lány, aki a jól csengő Walla nevet viselte: Jozefin (1876-1974), aki feleségül ment Róth Miksa üvegfestő művészhez 1897. november 27-én. (A dátumoknak még jelentőségük lesz…) Amennyiben a megfelelő születési dátumokat megvizsgáljuk, egyből kiderül, hogy Jozefin édesanyja nem lehetett Burda Amália, hiszen alig 10 évvel volt idősebb nála. A családi legendárium szerint, mely lesütött pillák mellett, enyhe félmosolyok közepette hagyta el az adatközlő (nagyanyám) ajkát, így hangzott: amikor az ifjú, alig több, mint 20 éves Walla József egyik vasárnap a miséről kijött, a templom lépcsőjén egy kisdedet talált egy kosárban (még az a szerencse, hogy nem a Nílus nádasában…). Azt már csak én kérdezem meg, kajánul, miből gondolta, hogy a kis csomag neki szól? Állítólag a kosáron egy cédula is volt, orientálva a „szerencsés” megtalálót. Az ismert tények kevésbé regényesek, de homály van bőven! Tudjuk ki volt Jozefin édesanyja, és azt is tudjuk, hogy az apa, születésétől fogva gondját viselte első gyermekének. A gondviselés mikéntje nem tisztázott (pedig milyen szívesen megkérdezném nagyanyámtól). Valószínűleg kiskorában az édesanyja nevelte, melyhez az apja anyagi segítséget adott, később a (fél)testvéreivel együtt cseperedhetett, és kapott úrilányhoz illő nevelést. Érdekes ugyanakkor, hogy az adott időszakból fennmaradt fényképeken nem szerepel. Az viszont biztos (megvan a dokumentum), hogy a hivatalos örökbefogadás 1897. október 12-én történt.

Amennyiben jól megvizsgáljuk ismét a dátumokat, feltűnik, hogy ez az aktus kísérteties közelségben van a Róth Miksával történt házasságkötéssel. Másfél hónappal előzi meg azt. És még azt is megelőzi, hogy - az akkor már jónevű üvegfestő – egy törvénytelen születésű leányt vegyen feleségül.

Ezen „rövid” bevezető után, rátérek a lényegre! Az Arcanum segítségével kiderült (?) hogy a Pesti Napló szerkesztői erős jövőbelátó képességgel rendelkeztek. Ha nincs az Arcanum, sose találom meg ezt a „kis színest”, a Pesti Napló 1896. február 9-i számában (ismételten szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani a dátumok akkurátus vizsgálatát!), mely

arról tudósít, hogy „Fényes mulatság volt ma a szentkirályi-utcai tornacsarnokban részvételével a Nemzeti Tornaegyesület tagjainak…” Biztos vagyok abban, ha évszázadokig vizsgálom a Pesti Napló számait, rokonaim után kutatva, akkor sem veszem észre ezt a különleges családtörténeti adalékot. Így viszont, miután az Arcanum keresőjébe a Walla nevet beírtam, a sokszáz találat között ezt is kiadta. Miután dédapámék komoly tásasági életet éltek, sok bálban voltak szervezők, részvevők, ezen is átsiklottam volna, hiszen csak arról szereztem tudomást, hogy a lányok között szerepelt Walla Jozefin, az asszonyok között pedig Walla Józsefné. (Egy újszülöttnek minden vicc új: ezekből a báli tudósításokból szembesültem avval, hogy csak a lányok-asszonyok vannak név szerint felsorolva, a teremtés koronái csak úgy általában. Pl. ebben az esetben: „A főváros sok előkelő férfia volt jelen a kedélyes társaságban”) 

A gondos olvasó már észrevette a sci-fi vonalat: az örökbefogadás előtt másfél évvel, már Walla-ként írnak az akkor még (az anyja után) a Schmiedt nevet viselő Jozefinről! Miután – úgy gondolom – egy ilyen név-lista elkészítése a résztvevők bemondása (vizitkártyája) alapján történt, ez is alátámasztja azt a feltételezést, hogy Jozefin „de jure” még nem volt családtag „de facto” viszont természetes és általánosan elfogadott volt a státusza.

Ez egy ragyogó példa arra, hogy egy frissen megtalált adat nemhogy tisztábbá tenné a múltról alkotott képünket, de még sűrítheti is a homályt! Nem baj, az Arcanum mélységes mély bugyraiban biztos ott van valahol a megoldás is…

Budapest, 2017. március 7.

Magyarszéky Gábor"

Aktuális értékelés: 5

Megjegyzések

Jelenleg nincsenek megjegyzések

Új megjegyzés

kötelező

kötelező (nem látható)

opcionális

kötelező