Thinsz Géza (1934–)
Thinsz Géza (1934–)
Thinsz Géza Budapesten töltötte ifjúságát, 1956 őszén Svédországban telepedett le, az uppsalai egyetemen végezte tanulmányait. 426Stockholmban él, egy svéd kiadóvállalatnál dolgozik. 1960-ban jelent meg Még mindig így című verseskönyve, ezt követték 1964-ben A jó hatványain, 1966-ban Asszonyáldó, 1970-ben Árnyjáték, 1976-ban Határsávok és 1979-ben Vizek távlatai című kötetei, valamennyit a Stockholmi Magyar Intézet, illetve Magyar Könyvkiadó adta ki. Verseiből 1978-ban Konsten att füre dialog címen adott közre svéd nyelvű válogatást. Kiváló műfordító, 1974-ben a budapesti Európa Kiadónál jelent meg Szédítő táj című modern svéd költői antológiája, 1979-ben ugyancsak az Európa Kiadó gondozásában adta ki Tomas Tranströmer verseit. Komoly szerepet tölt be a magyar irodalom svédországi népszerűsítésében: 1966-ban Csatlós Jánossal közösen Moderna ungerska berättare címen jelentetett meg novellaantológiát, 1968-ban Sex ungerska poeter címen hat magyar költő (József Attila, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc) verseit tolmácsolta, 1973-ban Weöres Sándor és Pilinszky János, 1978-ban Illyés Gyula válogatott verseit fordította le.
Könnyed hangú versekkel indult költői pályáján, a köznapi élet eseményeire reflektált, enyhe nosztalgiával idézte fel ifjúságának budapesti emlékeit. Mesterének Kosztolányi Dezsőt választotta, de alighanem tanult Nadányi Zoltántól és Berda Józseftől is: az elsőtől játékos erotikát (Kétszólamú virágének, Eroticon), a másodiktól szelíd életörömöt (Szagok, Egy kétkedő hedonista a gyümölcsöskertben). Formás dalokban számolt be idegen környezetben szerzett érzelmi tapasztalatairól, s ironikus életképekben idézte fel a svéd élet szokatlan tüneményeit. Verseinek tetemes része önéletrajzi hátterű, fanyar humorral eleveníti meg az emigráns írótalálkozók hangulatát (Mikesen innen, Berzsenyin túl), budapesti látogatásait (Kaleidoszkóp), kisebb-nagyobb szerelmi és erotikus kalandjait (Érosz, Jelentés az uszodából). Thinsz Géza iróniával szemléli önmagát, józanul tájékozódik az emigráns létben, derűs hedonizmussal szereti az életet. A hagyományos dalműfajt sikerült megújítania, groteszk szójátékok, sőt szófacsarások révén adott a dalnak újszerű hangzást, rövid prózaversekkel, játékos grammatikával kísérletezett. Költészetének vannak mélyebb húrjai is, amelyeken mintha fájdalmas-borongós nosztalgia zengene. Főleg azokban a versekben, amelyek a tovatűnt budapesti ifjúságra emlékeznek (A lefordíthatatlan város), avagy az eltávozott barátoktól vesznek végső búcsút (Halálhírekben gazdagodó nemzedék).
Költészetének bizonyára legnagyobb élménye az identitáskeresés. Változatlan szellemi izgalommal éli át a svédországi magyar költő, vagy éppen a Budapestre látogató svéd költő helyzetét. Egyformán otthon van a magyar és a svéd kultúrában, identitását éppenséggel e helyzetben találja meg, "kétlaki Thinsz Géza északi szófuvaros" – nevezi meg magát nem minden önirónia nélkül (Összeülnek a bölcsek). Szerepekben valósul meg önismerete, kedvtelve vállalja a látszólag egymásnak ellentmondó helyzeteket, ahogy egy nyilatkozatában kijelenti: "ez a szétdaraboltság az 427ő teljessége". Őszinte érzelmekkel tesz vallomást "kétlakiságáról", kettős érzelmi elkötelezettségéről (Elidegenedett idegen, Anyanyelvi szinten). Svédmagyaros című versében szellemesen juttatja kifejezésre kettős nyelvi öntudatát: "Magyarnak svéd, / svédnek meg magyar: / két országban idegen, / két nyelv pártolt el tőle. / Sajnálod vagy kineveted: / ő továbblengeti, megcsúszik, magával rántja / és keveri-keveri. Svédmagyarul és magyarsvédül."
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
