A FELSZABADULÁS UTÁNI PRÓZAÍRÓ-NEMZEDÉK
A FELSZABADULÁS UTÁNI PRÓZAÍRÓ-NEMZEDÉK
Lényegében az eddigiekhez hasonló szemlélet figyelhető meg a népi hatalom éveiben eszmélő, a napilapok vagy a Gaál Gábor szerkesztette Utunk hasábjain bemutatkozó fiatal tehetségek, a felszabadulás utáni első írónemzedék korai novelláiban, első köteteiben is. A magukkal hozott élményanyag, a szerző tehetségének mértéke szerint, átüt ugyan a közös vonásokon, egyéniséggé azonban legtöbbjük csak később válik; a társadalmi-politikai feladatok vállalása jól megfér írásaikban a móriczi örökség anekdotikus folytatásával. Sütő András, Hornyák József, Fodor Sándor, Huszár Sándor, Panek Zoltán prózaírói indulása jellemző ezekre az évekre, de ugyanígy beszédes tanulságokkal szolgálhat e szakasz fiatal kritikusának, Bajor Andornak az összemérése az ötvenes évek közepétől humoreszkkel és szatírával megszólaló Bajor Andorral. Ehhez a nemzedékhez tartozik az üzemek világát elbeszélésbe, regénybe író Papp Ferenc, Herédi Gusztáv, Tompa István, a hányatott sorsú Váradi Zsuzsa.
Az agitatorikus korigényekhez alkalmazkodik a Napsugár megindulása előtti ifjúsági irodalom. Méhes György, Marton Lili, Korda István, Dáné Tibor számos meséje, regénye (kiemelkedik közülük Korda István műve, Kőrösi Csoma Sándor életregénye, A nagy út), de nem kevésbé didaktikus a mennyiségileg jelentős, az irodalmi lapokban is túltengő riportázs. Irodalomtörténeti vonatkozásban mindössze Simon Magda (1908–1969) riportjai érdemelnek figyelmet. Simon Magda az egykori tanyasi cselédek megváltozott életének szociográfiai igényű leírására vállalkozott, a Tanyai lelkek (1956) megérdemelt sikerét azonban később nem tudta megközelíteni.
261 Beke György (1927–) a Magyar Népi Szövetség lapjánál, a Népi Egységnél kezdte riporteri pályáját. Legfőbb erényét az új társadalmi jelenségek vizsgálatában és a nemzetiségi művelődési hagyományok ápolásában érvényesülő következetesség jelenti. Korai riportkönyveiben az erdélyi magyar falu társadalmi átalakulását mutatta be (Tizenöt esztendő, 1959; Diótörés, 1964; Az utolsó Bethlen, 1968). Igazi feladatát a nemzetiségi élet és kultúra helyzetének, gondjainak és eredményeinek riporteri nyomon követésében találta meg. Nagy valóság- és emberismeretről tanúskodó riportkönyveiben sorra dolgozta fel a székelyek, a csángók, a bukaresti, a szilágysági és a Fehér megyei magyarság szociális, művelődési és közéletét (Orbán Balázs nyomdokain, Fodor Sándorral és Mikó Imrével, 1969; Magunk keresése, 1972; Feketeügy, 1974; Szilágysági hepehupa, 1975; Vizek törvénye, 1977; Nyomjelző rokonság, 1978). Válogatott tudósításait Meghívó nélkül (1979) címmel adta közre. Tolmács nélkül (1972) című interjúkötetében a magyar és a román irodalom kapcsolatait világította meg. Regényei az erdélyi magyar "valóságirodalom" hagyományait követik, a dolgozó emberek nehéz életét ábrázolják, a nemzetiségi gondoknak adnak hangot (Hullámgyűrű, 1965; Vándorvillám, 1967; Bűnben társtalanul, 1969; Éjszakai biciklisták, 1975; Istók Péter három napja, 1977). Írói nyelvezetét a székely népnyelvből kölcsönzött ízek hatják át. A román irodalom kiváló magyar tolmácsai közé tartozik, különösen Zaharia Stancu tolmácsolásával ért el sikert.
Lőrinczi László kulturált útleírásai, Szász János és Bodor Pál lírai publicisztikája említendők még itt. Bodor a publicisztikai ötletet erkölcsi felelősséggel társító "lírai röplapjaiban" sajátos műfajt teremtett.
A romániai magyar próza fejlődésében az új szakaszt, a végső soron minden tehetséget, törekvést összemosó sematizmussal való szakítás kezdetét az ugyanehhez a nemzedékhez sorolható Szabó Gyula fellépése, a Gondos atyafiság első kötetének megjelenése (1955) jelzi. Az ötvenes évek második felétől kezdődően s még inkább a hatvanas esztendőkben az írók érdeklődése egyre inkább etikai-lélektani irányba fordul, látványos művészi megújulásoknak lehetünk tanúi. A legszemléletesebb e tekintetben Papp Ferenc pályája. A korábban sematikus versekről ismert Szász János esszéregénnyel kísérletezik, s ha az Egy éjszaka Moszkvában (1959) még nem is hozza meg a várt sikert, A válasz című kisregény (1964), majd az időbontást merészen alkalmazó Mamaia by night (1968) új távlatokat nyit az író pályáján. A társadalmi-politikai kérdésekkel nyíltan szembenézni akaró Szász János portréjához hozzátartozik Temesvár felszabadulás körüli életéről szóló regényciklusa is. Fodor Sándor, Huszár Sándor, Tamás Mária (Ősztől őszig) folytatja a pszichológiai alapozású, erkölcsi kérdéseket feszegető kisregények sorát, a legigényesebb kísérlet azonban már nagyregényben mutatkozik: Veress Zoltán Szeptemberében (1964).
Sütő András (1927–)
Szabó Gyula (1930–)
Bajor Andor (1927–)
Hornyák József (1920–)
Papp Ferenc (1924–)
Fodor Sándor (1927–)
Panek Zoltán (1928–)
Huszár Sándor (1929–)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
