CZIGÁNY GYÖRGY (1931)
CZIGÁNY GYÖRGY (1931)
Czigány György (1931) már 1945 előtt elbeszéléseket írt, majd zenei tanulmányokat folytatott, s 1956-ban szerzett zongoraművész diplomát, a többi között Kadosa Pál tanítványaként. A zongoraművészi pálya helyett azonban a zenei ismeretterjesztésnek 980lett egyik legnagyobb hatású és kisugárzású művelője. Az irodalomhoz azonban nem lett hűtlen: részint műsorokat szerkeszt a Magyar Rádióban, melyekben nagy íróink és a zene kapcsolatát mutatja be, szabad idejében pedig verseket ír. Aszfaltfolyók (1974) című kötetében erősen intellektuális lírikusnak mutatkozik, aki nyugtalan szenvedéllyel kérdez rá a lét és az elmúlás kérdéseire. Alapélménye a halálra való nyitottság: Bartók utolsó nagy alkotásaihoz hasonlóan lépésről lépésre küzdi ki a természetközelben élő magányos ember harmóniáját. Versei a teljes és humánus élet hiányával vívódó szorongásos életérzést ábrázolják. Szemlélet- és alkotásmódjára az egzisztencialista filozófia is erősen hatott, hiszen a magára hagyott, a létbe kivetett ember drámai kérdéseit fogalmazza meg makacs szenvedéllyel, sokszor váratlanul egybeötvözött képek segítségével. Ízlésére, lírájának természetére az Újhold körének törekvései is befolyást gyakoroltak: lelke vásznán újra és újra felmerülnek a második világháború szorongató látomásai, s az átélt szenvedésekből igyekszik kikovácsolni azt a paradox lelki egyensúlyt, mely azáltal valósul meg, hogy a régi sámánok módjára megidézi a halált, s avval, hogy nevét kimondja, megsemmisíti erejét. "Földre száll", "akár az Isten", abban a biztos tudatban, hogy rá is pusztulás vár, de ebben a szenvedő alapérzésben ott rejlik a megtalált bizonyosságnak, az emberhez méltó küzdelemnek az az alapérzése is, melyet Czigány György nemcsak költészetében, hanem zenei írásaiban is igyekszik kiküzdeni, ábrázolni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
