MARSALL LÁSZLÓ (1933)

Full text search

MARSALL LÁSZLÓ (1933)
Marsall László (1933) Szegeden született, a budapesti egyetem matematika-fizika szakán tanult, a rádiónál dolgozott. Vízjelek (1970) című kötete megkésetten jelent meg, a késedelemnek azonban volt nyeresége is: kialakult költői személyiséggel és módszeresen szerkesztett verseskönyvvel állt a nyilvánosság elé. Önkereső küzdelmek hatották át ezt a kötetet, Marsall Lászlónak a költőszerep általánosabb gondjaival és a saját alkotó személyiségének ellentmondásaival egyaránt vívódnia kellett. Az önépítés és az önkifejezés személyes kudarcait: a költészetét fogadó kezdeti értetlenséget és az évtizedes levegőtlen magányt nehezen küzdötte le. Az önépítés műve szubjektíve sem bizonyult egyszerűnek, a költő úgy érezte, hogy a dolgok és helyzetek állandó köznapi ismétlődése már eleve gátat emel a személyiség szabad kiteljesedése elé. A végeláthatatlan módon ismétlődő köznapok jelképe a labirintus, amely a választás illúzióját kínálja, de nem ad kivezető utat. E csüggesztő labirintusélmény ölt alakot A vasárnap útjai és útvesztői című nagyobb költői kompozíció keretei között.
A személyiség inkább csak nosztalgikusan valósulhat meg, az emlékezés körén. Az első kötet verseinek nagy része emlékekből épül: a gyermekkor boldog és gyűlöletes emlékeiből. Kirekesztett gyerekés Kitörés című versei mitologikus fényben mutatják be a gyermekéveket, s a legfájóbb tapasztalatot: a kiűzetést a gyermeki létből. A valóságos világ a korábbihoz képest egyféle "pszeudo-létezést" 979jelent; az álomnak és a költészetnek kell a valóságos létet helyreállítania. Ebből a költői közérzetből kétfelé vezet út: egyrészt a személyiség teljes kioltásához, amely a "pszeudo-létezés" végső következményével azonos, másrészt a tudatos küzdelemhez, amely az eredeti költői személyiség áldozatos önmegvalósításáért folyik. Marsall László mindkét úton elindul, mindkét lehetőséggel kísérletet tesz. Eleve bizalmatlan a személyes "én" fogalma iránt, Érem című versében az individuum válságára utal. A személyiség "kioltása", mint a modern nyugati költészetben annyiszor, azt ígéri, hogy a költő elvegyülhet és feloldódhat a mindenségben: "a létezés ártatlan hullámverésében" (Huzatos maskarák). Ennek a feloldásnak az álma van jelen a Folyó a világ végén című versciklusban is, amely szerkezetében: az egymásba lengő félsorok laza és képlékeny rendjében is az elvegyülés vágyáról tanúskodik.
A másik lehetőség a személyiség küzdelmes önmegvalósítási folyamata. Marsall László a magányos vállalkozás konok hőseitől: Bolyai Jánostól, Kőrösi Csomától, Csontvárytól vagy éppen Blake-től és Rimbaud-tól vár biztató példát. A "belső kör": a személyiség mélyén ható tapasztalat felkutatásában és leképezésében talál feladatot. Az önvizsgálat és önértelmezés pihenőt nem ismerő munkája állandó költői, nyelvi és formai kísérletekre vezet. A Vízjelek versanyaga a modern költészet formatervező lázában született. Marsall László sorra tesz próbát a régi magyar vers, a "nyugatos" hagyomány, az avantgarde, a prózavers és a bonyolult nyelvi struktúrák lehetőségével. Nemcsak a klasszikus formákat bontja fel, hanem a versmondatot is, a Celan-féle "rács-költészet" pszeudo-grammatikai alakzataival kísérletezik.
A nyelvi struktúrák építése során nemegyszer matematikai módszerekkel él, a formális logikát és a szemiotikát is bevonja a műhely körébe. Olyan formaalkotó elvet keres, amely hite szerint szüntelenül tágítja a költői nyelv lehetőségeit. Szerelem alfapont (1977) című kötete az alkotó tevékenység központjába állítja a személyes nyelvi struktúrát, logikai eljárásokat. A kötet elsőrendű élményforrása a szerelem: a testi szenvedély, az érzékek boldog mámora, amely kendőzetlen erotikában és kihívó érzékiségben jelentkezik. A szerelmi elragadtatás, a nyíltan megmutatkozó szenvedély látszólag tagolatlan kifejezésre, a grammatikai szerkezet állandó megtörésére vezet. A Zene a dobhártya mögött és az Amatores te salutant című költemények tanúsága szerint a szenvedély mindent: formát, versmondatot és ritmust magával sodor. A szövegnek éppen a töredezettség és diszkontinuitás ad lélektani hitelességet, egyszersmind művészi erőt. A szerkezet és a nyelv "lerombolása" ezúttal korántsem ösztönös, ellenkezőleg: műves lelemény. Ezt igazolja a szóképek erőteljes kidolgozása is. A költő, a látszattal ellentétben, nem bízza magát pusztán az elragadtatásra. A kompozicionális, valamint grammatikai fellazulás és a tisztán kidolgozott képanyag különös feszültséggel tölti meg a verset: ez a feszültség szabja meg költői hatását s erejét.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages