BIHARI SÁNDOR (1932) (Munkaközösség)

Full text search

BIHARI SÁNDOR (1932)
(Munkaközösség)
Bihari Sándor (1932) küzdelmes gyermekkor után lépett az irodalomba. Számára a felszabadulás valóban új élet kezdete volt, hiszen a fiatal fiú, aki addig évekig disznópásztorkodott, kecskéket őrzött, egyszeriben új perspektívákat látott maga előtt megnyílni. 1951-ben jelentek meg első versei. Pályakezdésének dokumentumait gyűjtötte össze Emelt fővel (1953) című kötetében; azon a csapáson járt ő is, melyet a fiatal Juhász Ferenc és Nagy László vágott: paraszti témájú, dinamikus versekben adott hírt egy megváltozó, alakuló életformáról.
Az erőgyűjtés és -felmérés kemény évei következtek ezután. A Vándor neonfényben (1963) tanúsága szerint a két kötet között eltelt tíz esztendő sokat érlelt, csiszolt költészetén. Tömörebbé váltak képei, kifejezése sem volt már fölöslegesen bőbeszédű, s új témák gazdagították líráját. Most is szívesen kalandozott a természet ezerszínű világában, azokon a tájakon, melyeket gyermekkora óta ismert, mint a tenyerét. A tájban azonban mindig pontos érzékkel fedezte fel az alkotó ember keze nyomát, amint gyárakat épít, vasutakat alapoz, s 851 megteremti a holnapra még szebb és gazdagabb élet kezdeményeit. Nem egysíkú, sematikus embert ábrázol, hanem a töprengőt, vívódót, az alkotásaiért megszenvedőt, akiben olykor a kétségek is feltámadnak. Mégis a kötetnek kulcsszava: a Nap. Fény ragyogja be a tájat, bizakodó napsütés világítja meg az ember útját:
Tömör tömb ez a föld, sorsnál erősebb,
varázsló lélek színtere benne virít,
hangos üllője lángragyogású időnek,
veri a szív rá nehéz indulatait.
(Bükk)
Képalkotására, versformálására Juhász Ferenc, Nagy László és elsősorban József Attila hatott: tőle tanulta el azokat a játszi villanásokat, melyek sokszor vonják be lebegő, idillikus fénnyel a verseit. De ez az idill más forrásból is táplálkozik: túl a nehéz múlt után az önmagára talált ember biztonságos nyugalmából:
Nincsenek emlékeim, csak ez a jelen.
Lábamnál a víz alatt a kő fehér,
mint az isten markában lehetett a teremtéskor.
S most zuhannak a vízre először a sirályok.
(Hajnal a badacsonyi mólón)
Ezt az idillt életének új terében, a városi bérházak között is megtalálta és ábrázolta (Pacsirta a bérházak felett), s az öröm érzése hevítette át szerelmi líráját is.
Költészetének lassú átrendeződése figyelhető meg az Utóhang a megpróbáltatáshoz (1965) verseiben. Jelentős tényezőjévé vált gondolkodásának, világszemléletének az idő kategóriája. Számára azonban a múló percek és órák nem az élet végességének tudatát közvetítették, hanem a napról napra megújuló halhatatlanság esélyét:
E verssorokba bár behallom a múlás örök vízesését,
fölötte kórusban szól minden teendőm kiáltása.
Két éjszaka közt a halhatatlanság mindig újrakezdődik,
s kész, hogy életem lendülő reggelekbe visszarántsa.
(Augusztusi vers)
A változásban és elmúlásban mégis rá kellett döbbennie, hogy jóvátehetetlenül elérkezett a férfikor, mely közönyével, megszokásaival fenyegeti. Az "érszűkületű városok"-ban, kezében a hentesnél vásárolt 10 deka felvágott zsíros papírjával újra meg újra rapszodikus életérzés keríti hatalmába. Erről a legteljesebben talán a 852 Rapszódiában vall. Meg kellett küzdenie az elidegenedés fenyegető kísértéseivel, s e harcból azt a következtetést szűrte le magának, hogy verseit egyszerűbbé, tömörebbé, kifejezőbbé kell tennie:
Be kell vallanom, már nem bízom eléggé
a kiélezett énekekben. Csak szelet hasítnak,
de unja már a szél is: utcai plakátokról,
porban-heverő újságokból olvashatja el,
 
amit mondani tudok…
(Vers arról, hogyan élünk)
E fontos vallomását a Kaptárkövek (1967) című kötetben olvashatjuk. S költői tudatosságának bizonyosságaképp újabb verseiben egyre erősebb az egyszerűsödésre való törekvés: képei összefogottabbak, kifejezésmódja kevésbé feltűnő, mondanivalója azonban szüntelenül mélyebb körökbe hatol: "az emberi végtelen" perspektívájába igyekszik tágítani világát. Mert "minden nap élni" egyszerre lehet lehangolóan egyhangú, s egyszerre jelenthet az ember számára felelős, másokért is vállalt kockázatot. Ez utóbbi gondolat hatja át a Minden nap élni (1970) verseit, kivált a nagyobb terjedelmű Száz sor a megváltásrólt. Bihari Sándor emberi perspektívából értelmezi újra a mítoszt, s arra a felismerésre kellett jutnia, hogy az embernek nem marad egyéb esélye, mint önmaga, a teremtő közösség és "kezében a lét szerszámnyele":
Hát dolgozom, írok komoran
egy akácot, hogy megkössem magam;
 
gyökérben, törzsben, ágaiban,
hogy a hűség körét tágítsam, –
 
legyen anyám árva gyereke
kezében a lét szerszámnyele.
 

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages