A NÉPI ÉS NÉPIES LÍRIKUSOK (KIS PINTÉR IMRE, POMOGÁTS BÉLA)

Full text search

448A NÉPI ÉS NÉPIES LÍRIKUSOK
(KIS PINTÉR IMRE, POMOGÁTS BÉLA)
Ma már irodalomtörténeti közhely, hogy a népi írók mozgalma valójában igen sokféle, megannyi egymással is feleselő írói-költői magatartás, esztétikai kezdeményezés gyűjtőmedencéje volt. A mozgalom története, a külső, történelmi körülmények nyomására bekövetkező – túlságosan is gyors – polarizációja már a harmincas évek közepétől kezdődően jól példázza, hogy a társadalom vagy ideológia néhány kérdésében vallott hozzávetőleges nézetazonosság nem ellensúlyozhatta az esztétikai szempontok, vagy pedig a még mélyebb eszmei alapok átgondolatlanságát. A felszabadulás és még inkább 1948 után pedig az ország történelmi körülményei és az irodalom társadalmi feltételei is olyan mértékben megváltoztak, hogy kivált a költői életművek minősítésére a "népi" terminus használatát is eleve kérdésesnek véljük. Jellemzi még a helyzet paradox voltát, hogy például a népi törekvések egyik legfőbb költői programadójának, Illyés Gyulának az életműve nyilvánvalóan túlhaladta e lírai irányzat kereteit, s így – noha az idesorolt költők egy részének továbbra is a legösztönzőbb példa maradt – munkássága e címszó alatt mégsem tárgyalható. Másrészt a harmincas évek népi lírikusai közül a háború után csak Sinka István és kis részben Mátyás Ferenc folytatják következetesen a maguk eredeti költői célkitűzéseit. Korábbi stíluselképzeléseihez ugyan Erdélyi József is hű marad, de lírája már a harmincas évek végétől igen erősen felhígult, 1945 után pedig irodalomtörténeti pozíciója is döntő módon csökkent.
Bakó József ( 1896–1962) hivatalok és könyvtárak csendjébe vonult vissza, 1958-as Két pillér közt, illetve 1962-es Télkergető című kötetei teljes költői elszürkülésről tanúskodtak.
Sántha György (1888–1974) 1915-ben adta ki A bánat harangzúgásában, 1930-ban A toronyőr, 1935-ben Arany homokon, nomád felhők alatt című verseskötetét, válogatott versei 1978-ban Naphívás címmel jelentek meg. Az alföldi táj természeti szépségéről, a kisvárosi élet apró örömeiről írt, elemi természeti élmény, festői ábrázolás, nyelvi biztonság és szociális érdeklődés jellemezte munkásságát. A hagyományos népiesség követője volt, ezt a hagyományt egészítette ki a két világháború között fellépő népi líra balladás-romantikus színeivel.
Hegyesi János (1900) a sárréti parasztság nehéz történelmi sorsáról hozott hírt; 1972-ben jelent meg Feleljetek nekem című kötete. Cserhát József (1915–1969) a 449dunántúli uradalmak szegénységének életét mutatta be verseiben, válogatott költeményei 1976-ban Alszik a szarvas címmel láttak napvilágot. Jankovich Ferenc és Dudás Kálmán pályája pedig a népi költészettől úgyszólván független esztétikai elvek szerint alakult.
A népi líra e képviselői a felszabadulás utáni magyar költészetben nem töltöttek be számottevő szerepet. Az irányzat jelentőségét a felszabadulás előttivel össze sem nagyon lehet hasonlítani; annak ellenére sem, hogy számos elemével erőteljesen hatott az 1945 után induló költői áramlatokra is. A szerepcsökkenésben alapvető külső okként közrejátszott, hogy a fasizmus térhódítása idején olyan rangos költők, mint Erdélyi József és Sinka István maguk is egy időre a jobboldali radikalizmus és a faji eszme szószólóivá váltak. Közszereplésük morálisan és politikailag visszamenőleg is sokban kompromittálta költészetüket, és hosszú ideig kizárta őket az irodalmi életből is. Erdélyi József 1954-ben jelenhetett meg először, Sinka István csak méltánytalanul későn, 1964-ben jutott verseskötethez: Ugyanakkor maga az a tény, hogy ezek a lényegében balról érkezett költők olykor szubjektív jóhiszeműségük ellenére is jobboldali ideológiák lírai igazolóivá lettek, voltaképpen egy sokkal általánosabb esztétikai problémát is nyilvánvalóvá tett. Az ösztönösségre épülő világszemléletnek a belső, szervi gyengeségét, az erre hivatkozó költészetfelfogások nagy veszélyeit, bizonyos értelemben a csődjét is előre jelezte.
Míg e költők belülről – lélekben is – feldolgozták a negyvenes évek traumatikus élményeit: addigra a magyar valóság gyökeres változása következtében költői indulásuk plebejus indulata, mozgósító érzelmi-lírai elszántsága jórészt anakronisztikussá vált, s végül is érzékenységüknek megfelelő primer élmények nélkül maradtak. Egyúttal szükségképpen megrendültek meggyőződéseik, lírai bizonyosságaik alaposzlopai. Az új alapozás, a megváltozott helyzet tényleges problémáihoz való felnövés, esetükben az átértékelés olymérvű munkáját kívánta volna, amelyhez költői képességeik lényegében nem voltak már elégségesek. Erdélyi József ezt meg sem kísérelte: inkább a maga költői illetékességének radikális beszűkítésével igyekezett a konfliktust kivédeni. Sinka István hosszú, görcsösebb küzdelemben megtisztította, átértékelte líravilágát. Megújulni ő sem tudott, de teljesítményének, lírai küldetésének egyik fontos szálát át tudta menteni, s kései lírájában ezt mélyítenie, teljesítenie is sikerült.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages