Gellért Oszkár (RÓNAY LÁSZLÓ)

Full text search

160Gellért Oszkár
(RÓNAY LÁSZLÓ)
Gellért Oszkár (1882–1967) a felszabadulás után az idősebb nemzedék egyik legtevékenyebb tagja volt. Új életre keltette a Nyugat-kiadót, melyet azután felajánlott a Révainak, s szervezeti önállóságát megtartva adta ki Kosztolányi összegyűjtött műveinek két kötetét, Németh Lászlótól az Iszonyt, Babits Jónás könyvének hasonmás változatát s még jó néhány értékes munkát. Publicistaként is szerepet vállalt az irodalmi elvek és az írói közhangulat tisztázásában. Gyakran jelentek meg írásai a Szabad Népben, Népszavában, Forumban és az Új Magyarországban.
A főváros ostromának idején budai lakását találat érte. Verseinek egy része, melyet hallgatása idején írt, a romok alá temetődött. Mégsem csüggedt. Úgy érezte, nem a múltat kell temetni, hanem a jövőt építeni:
Dörzsöld ki az álmot szemeidből,
Az ébredésed bármily keserves.
Ne süppedj vissza századidba,
Fogj hozzá inkább párévi tervhez: –
 
Szerényen csak. S ne múlton rágódj,
A vágy égjen benned s ne az emlék.
Hogy ha újra szólít a Szabadság,
Új harcosaként te is jelen légy.
(Bölcső vagy koporsó)
"Ki múltakat ás, az még nem alkot" – ez a gondolat lesz a felszabadulás után újra kivirágzó lírájának központi gondolata. A kor ideálja a közéleti költő típusa volt, s Gellért Oszkár vállalta is e szerepet. "A költő, aki eddig legfeljebb második személyhez szólott – írta Kárpáti Aurél –, váratlanul megtalálta hangját mindenkihez anélkül, hogy hűtlenné vált volna önmagához, művészi-költői lénye legmélyebb adottságaihoz." Szakított a Nyugat hagyományaival, elutasította magától az "akváriumlírát", s a mindent újrakezdés termékeny lendületében írta verseit, jelentette meg köteteit sűrű egymásutánban. A zsoltáros modorában írta nagy békeverseit. Ezeknek művészi értéke azonban meglehetősen másodlagos, mert rendszerint moralizáló tanulságokat illesztett a költemények végére. Az ötvenes években írt verseinek egy részét áthatotta a politizálás nemes buzgalma, ám az aktualizálásra való törekvés, a közérthetőség vágya, a költői eszközök szándékos redukciója gyengítette e költemények belső hitelét. A felszabadulás olyan élményt, olyan lehetőséget adott számára, melyet mindenkivel meg akart osztani, mindenkihez el akart juttatni. Talán ezért választotta újra a rímes formát, abban a megformálásban, ahogy azt a századvég hagyományozta. A patetikusan tolmácsolt közéleti mondanivaló azonban e köntösben sem vált elsőrendű anyaggá.
Szebbek azok a versei, melyek az öregedő ember személyes érzéseinek naplószerű rögzítései vagy a társait vesztett íróember nosztalgikus emlékrajzai:
161Nekem sajnos csak fényképük maradt meg,
De beborítják a szívem falát.
Ady, kit egy bombaszilánk letépett,
S tapodott, ki egérutat talált.
De épen maradt Móricz, Kosztolányi,
Csak zöld tintája szürkévé fakult,
S Babits, Osvát, Schöpflin: a nagy család.
(Képek és fényképek)
E hajdani "nagy család", a Nyugat köre több változatban is felbukkan emlékezéseiben. Kétségtelen, hogy a folyóiratnak – mint Simon István írta – "szorgalmas mindenes embere" volt, de több is annál: ő volt a Nyugat körének az a központi alakja, aki egyensúlyt tudott teremteni a végletek között, s a szerkesztés munkájából éppoly sokat és fontosat vállalt magára, mint a kiadóhivatali adminisztrációból. "Legfőbb feladatomnak azt tekintettem – írja a Nyugat körüli évekre visszatekintve –, hogy a Nyugat szerkesztőségében harmóniát teremtsek." Gellért Oszkár azonban lényegesen több volt, mint a nagy tekintélyű folyóirat "szürke eminenciása": kéziratokat bírált, részt vállalt a szerkesztés nem mindig hálás munkájában, s különösen abban a korszakban, amikor Babits és Móricz együtt szerkesztették a lapot, igyekezett kiegyensúlyozni a két annyira különböző szerkesztői felfogást és ízlést.
Több különféle nézőpontból tekintette végig a Nyugat megindulásától keltezhető modern magyar irodalom történetét, illetve azt a szerepet, melyet ő maga játszott ennek folyamatában. A Kortársaim (1954) és a Levelezésem a kortársaimmal (1955) szubjektív krónika, melyben túlteng a memoár jelleg és a személyes elem. Az azóta eltelt időben örvendetesen megélénkült folyóirattörténeti kutatások több lényeges ponton revideálták a Gellért Oszkár által megrajzolt képet, melynek talán az a legfőbb hibája, hogy önnön szerepét túlságosan idealizálta, s a személyi kultusz éveinek szellemében átpolitizálta. Mérsékelten érvényesült e törekvése az Egy író élete (I–II. 1958, 1962) két kötetében. Tárgyszerűbben, pontosabban idézte vissza ezekben életét és – kivált a második kötetben – a Nyugat történetét. (Az általa írtakkal részben vitázva, részben emlékeit kiegészítve vetette papírra Fenyő Miksa Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről (1960) című könyvét.) Különösen azok a fejezetei ösztönözték a további kutatást, melyekben a folyóirat kiadásának és terjesztésének körülményeiről írt, személyes emlékei és irodalmi nézetei viszont joggal keltettek vitát.
A lírikust egy kétségbeejtő élmény, zseniális rendező-fia, Gellért Endre tragikus halála szabadította föl ismét benne. Ekkor keletkeztek "utószüretének" gyümölcsei, a szomorú, a kedves fiú emlékét idéző lírai sóhajok, melyekbe azonban belejátszik az egyetemesség perspektívája is: a közéleti költő most sem húzódik magányba panaszával és bánatával, hanem igyekszik azokból általános érvényű 162tanulságokat levonni. Központi gondolata lesz az idő kérdése, s egyre filozofikusabb, egyre mélyebb művekben vallatja a lét értelmét.
Terjedelmében is tiszteletet parancsoló életművére érdemes vállalkozással tette fel a koronát: ezer verséből maga választotta ki és látta el apró bevezetésekkel azt a százat, melyet a legértékesebbnek, "átmenthető"-nek vélt (Száz az ezerből, 1967). Ez a gyűjtemény egyben búcsúja is a matuzsálemi korba ért költőnek, aki – Fodor József szavai szerint – "amit kellett, és amit erői engedtek, elvégezte becsületesen".

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages