A VALLÁSOS KÖLTÉSZET (RÓNAY LÁSZLÓ) | A magyar irodalom története

136A VALLÁSOS KÖLTÉSZET
(RÓNAY LÁSZLÓ)

A századforduló költői kibontakozásával egy időben a hazai vallásos közgondolkodás reneszánsza is megkezdődött. Ennek kezdeményezését mindenekelőtt Prohászka Ottokár nevéhez köthetjük, aki élénken érdeklődött a modern művészetek iránt, rendszeresen részt vett például a Vasárnap Társaság előadásain és vitáin. Pályája kezdetén fogékony volt a szociális kérdések iránt, s az egyetemes katolikus egyház ilyen jellegű tanításait követve azt hirdette, hogy az egyháznak magának is tevékenyen kell közreműködnie a világban tapasztalható anyagi gondok megoldásában. Éber figyelemmel követte a megújuló magyar irodalom szociális törekvéseit. Beszédeivel, műveivel, a kor katolikus folyóirataiban és hetilapjaiban közölt cikkeivel óriási hatással volt a középosztályra, s a "diadalmas világnézet" hirdetésével a korszak egyik legfontosabb személyisége lett. Pályáján éles fordulatot jelentett az a tény, hogy két művét modernizmus vádjával indexre tették (nagyjából egy időben Bergsonéival). Ettől kezdve kevésbé érdeklődött világnézeti és művészeti kérdések iránt, minden energiáját a lelki élet megújításának szentelte, majd a hazai jobboldali mozgalmak egyik vezéregyénisége lett.

A tízes évek legelején indult költőnemzedék, mely kimondva-kimondatlanul Prohászka Ottokárt tekintette példaképének, legalább annyit tanult tőle, mint egyik legnagyobb ellenfelétől, Adytól. Ez utóbbi hatása azonban elsősorban stiláris vonatkozású: a megújuló vallásos lírának meghatározó élménye lett a szimbolizmus, szembenállt viszont Ady radikalizmusával és forradalmi szellemével. E generáció tagjai nem írtak ugyan a Nyugatba, de azt tekintették a mércének, egyikük, Harsányi Lajos el is mondja, milyen jól érezte magát a folyóirat körében, s hogy életének, költészetének is szomorú fordulatát jelentette, amikor ki kellett szakadnia az ösztönző társak és minták köréből, hogy elfoglalja vidéki állomáshelyét. Harsányi Lajos és Sík Sándor fellépésével kezdődik a katolikus líra új korszaka. A tízes évek végétől új nemzedék csatlakozott hozzájuk. Ennek tagjai visszatértek a múlt századi költői ideálhoz, melyet ars poeticájuk szerint a nemzeti klasszicizmus munkált ki a legteljesebben. Kocsis László (1891–1976), Pakocs Károly (1892–), Székely László (1894–) és Városi István (1894–1978) költészetét egyaránt szerény másodlagosság jellemezte. A papi élet akkori védettségének köreiben találták meg élményanyagukat, s ezt fejezték ki szolid képekben, rendszerint magyaros verseléssel. Költészetük alakulásában bizonyos változást jelentett Mécs László fellépése: az ő hatása alól egyikük sem vonhatta ki magát, s 137Mécs hatalmas szavalói sikerei arra ösztönözték mindnyájukat, hogy témáikat közelítsék a való élethez. E törekvésüket valóra váltaniuk azonban – részben életmódjukból következően is – csak részlegesen sikerülhetett. A felszabadulás után igen ritkán szólaltak meg, jórészt a katolikus lapokban, mindenekelőtt a Vigiliában. (Városi István fordításában megjelentek Szent Ágoston vallomásai, 1976-ban.)

Csanád Béla Harsányi Lajos Sík Sándor Mécs László Bódás János Kunszery Gyula Puszta Sándor Túrmezei Erzsébet BÓDÁS JÁNOS CSANÁD BÉLA HARSÁNYI LAJOS KUNSZERY GYULA MÉCS LÁSZLÓ PUSZTA SÁNDOR SÍK SÁNDOR

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me