TUDÓS KOCSIS
608TUDÓS KOCSIS
A tudós vagy ördöngös kocsis kiemelkedő helyet foglal el a foglalkozásokkal kapcsolatos hiedelemalakok között. Gazdag, változatos hiedelemmonda-anyag fűződik személyéhez (elsősorban a Tiszántúlon, kisebb mértékben Göcsejben). Noha az e mondákban élő hagyományok helyenként egyes kocsisok élő személyéhez kapcsolódtak (pl. a Luby Margit vizsgálta – 1942: 181 – szamosháti kocsisfigurák: Köcsön, vagy a kispaládi Fodor), az ördöngös kocsis alakja nem volt az „élő néphit” része. „Rontás” eredményének tartott közlekedési akadályok felmerülése esetén például soha nem konkretizálódott a feltételezett rontó személy a kocsis alakjában (hanem mindig kísértet vagy boszorkány a feltételezett károkozó lény), noha a kocsismondák legnagyobb része ezzel kapcsolatos képességeiről szól. Az ördöngös kocsis-mondakör legfontosabb hiedelemelemei (részben Ferenczi 1957 csoportosítását követve): tudományát természetfeletti úton, próbák kiállásával, keresztúton húzott bűvös körben vagy magasra növő növény (ökörfarkkóró) tetejére állva, esetleg álomban, „elragadtatva” nyeri, másrészt segítő ördögei vagy mágikus tárgyai révén birtokolja. Ezek apró emberkék, akik elvégzik helyette az istálló és ló körüli munkákat; a kocsis szerszámai maguktól dolgoznak (lásd: Segítőszellem). Halála – egyes mondavariánsok szerint – a boszorkány alakjához kapcsolódó tudományátadás feltételeihez kötődik (például kezet kell fognia valakivel). Hatalma van a lovas kocsik, lovak, a közlekedés, utak fölött: a megkötött lovat távollétében el tudja indítani, a haladó kocsit megállítja. Megakadályozza mások vagy másik kocsis lovainak elindulását. Mindezt gyakran mágikus tárgyai segítségével éri el: ezek fém szúró-vágó eszközök, mint a balta, bicska, vagy foglalkozásával kapcsolatos tárgyak: patkó, ostor. Egy, Ferenczi Imre által gyűjtött mondaszöveg részlete (1957: 59): „… felszállt a kocsira és indulni akart, de a ló nem ment sehová. Pedig akart, mert úgy erőlködött a lova, mintha teherrel lett volna megrakva a kocsija. Mindaddig nem tudott elindulni, míg az ember a ló oldalába nem vágta a bicskáját.”
A tudós kocsisok egymással vetélkednek, egymás közlekedését mágikus úton akadályozzák. Elterjedt mondatípus szól a tudós kocsis és tudós ács vetélkedéséről, amely a nagyobb hatalmú kocsis győzelmével, az ács halálával végződik. A kocsis életre tudja kelteni a döglött lovat, hazahajtja az útközben megdöglött állatot. Némely mondavariáns szerint a döglött ló szalmával kitömött lóbőr – ezt varázsolja a kocsis élővé. Kocsijával levegőbe tud emelkedni, ott különleges gyorsasággal száguld.
A tudós kocsis mondakörét összefoglalóan vizsgáló Ferenczi Imre Közép-Európa sok helyén talált párhuzamokat (sőt finnugor és török népek hasonló adatait). Ezekből az adatokból az ördöngös kocsis tudományának „ördögi” volta és a segítőszellemek alakja domborodik ki. Német és skandináv adatok az istállószellem kocsisokat segítő, lovakat gondozó alakjára utalnak. A segítő ördögök motívuma révén az ördöngös kocsis hiedelmei e segítőszellemek (segítő ördögök) Európa nagy részén elterjedt képzetkörébe tartoznak. A lovakat életre keltő és a levegőben száguldó kocsis alakját Róheim Géza, Diószegi Vilmos ősvallási, samanisztikus hiedelmeknek minősítették. László Gyula (1945) a lovak életre keltésének motívumát a sámánavatás szimbolikus mozzanataival – „feldarabolás” és „új életre keltés” – hozta kapcsolatba, oly módon, hogy a honfoglaló magyarság lovas temetkezésének egy sajátságát tartotta összekötő láncszemnek e feltételezett ősvallási képzet és a kocsismondák említett motívuma között: a láb és fej, valamint a kitömött 609lóbőr eltemetését (amely kvázi „feltámad” a túlvilágon, lovasa szolgálatára). E feltételezésekhez azonban hiányoznak a kellő bizonyítékok.
A levegőben lovával, kocsijával száguldó, némelyik mondavariáns szerint viharral kísért, vihart okozó kocsis alakja a sárkányával „utazó” garabonciás alakjával is rokonságot mutat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
