LUCA | Magyar néprajz | Reference Library

LUCA

A magyar néphit legközismertebb büntető lénye, akinek eredetileg „valódi” természetfeletti lény-vonásai is voltak. A Luca-napi (dec. 13.) női munkák tiltása a nyelvterület keleti részét kivéve mindenütt ismert, sok helyen a protestáns vallásúak körében is. A tilalmakat megszegőket fenyegető, büntető Luca asszony alakja különösen a Dunántúlon, a Felföldön és a Dél-Alföldön jelenik meg tabumondákban. E mondák szereplője szinte személytelen büntető lény, olykor boszorkányszerű vagy kísértetszerű megjelenéssel: csúnya öregasszony, fehérleples alak, vagy egy Karancskeszin (Nógrád m.) feljegyzett mondában: „Lucakor egy háznál lugzottak. Luca meg odament nagy zöld mentébe és mindig öntötte a forró vizet a ruhára. Egész éccaka öntötte – szétlugzotta a ruhát” (Pócs É. gy.). Büntetései a fonási, mosási és kenyérsütési tilalom megszegőit sújtják: a napján fonóknak üres orsókat dobál be a kéményen, hogy fonják tele reggelig; a mosókat a párló sajtárba nyomja, fojtja, a sajtárt a fejükre borítja, a kenyérsütőket megkínozza, megőrjíti, kócot töm a fejükbe. Az ekkor sütött kenyér vagy a használt mosóeszközök kővé válnak: „Egy asszony kenyeret sütött Luca napján, fűtött a kemencébe. A szomszédasszony odament és mondta neki: Jaj, szomszédasszony, maga kenyeret süt? Nem jó, mer ma Luca napja van. Amire Luca-puca ideér, az én kenyerem kisül, és mikor szedte ki a kenyereket, mind kű volt, küé vált. Kihordták a csongrádi útra, ott vannak. Tán még most is van belüle, abbul a kűbül” (Kistelek, Csongrád m.; Magyar Néphit Topográfia 11. kérdőíve).

573Lucát maszkos felvonulásokon is megjelenítik, a december 13-i alakoskodásokban kísértetmaszkos lepedőbe burkolt, belisztezett arcú „lucák” jelennek meg az Északnyugat-Dunántúlon és a Felföldön. A lányokat-asszonyokat ijesztik, és ellenőrzik az addig font fonás mennyiségét; annak a – Dömötör Tekla szerint egész Közép-Európára érvényes – szabályszerűségnek megfelelően, hogy ha egy tilalom olyan naptári napra esik, amelyen egyébként szokásos az alakoskodás, akkor a szereplők megjelenítik a tabumondák büntető lényét is (Dömötör T. 1974a: 69–70).

A magyar néphit nem kapcsolja össze Luca fiktív büntető alakját sem a Luca napján végzett bőség-, termékenységvarázsló, jósló szokásokkal, sem az ekkor kezdődő és karácsonyig tartó időszakra eső jósló-halottlátó-boszorkányfelismerő tevékenységekkel, e rítusok mégsem hagyhatók figyelmen kívül, ha alakjának eredetét keressük. Mielőtt e kérdésre térnénk, meg kell említenünk Szent Borbálát, akinek szerepe több szálon összefonódik Lucáéval. A Borbála-napi (dec. 4.) – Luca-napiakhoz hasonló – női munkatilalmak a Délnyugat-Dunántúlon ismertek. E területeken Borbála Lucáéhoz hasonló szerepet játszik. Alakja a máshol Lucához fűződő tabumondákban jelenik meg: orsót dob be, a fonalat kóccá változtatja. Egy Zala megyei adat: Borbála napján nem szabad fonni, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válnék és a marhák megsántulnának (Páka; Gönczi 1914: 258). Borbála szoros kapcsolatban van a hasonló horvát–szlovén hiedelemalakkal, de a magyarságnál nincs maszkos megjelenítése (Dömötör T. 1969; 1974a: 69–70).

W. Liungmann (1937–1938), majd L. Kretzenbacher (1959) kutatásai alapján kirajzolódtak Luca alakjának európai kapcsolatai. Magyar vonatkozásban gazdag adatanyag alapján Róheim Géza (1920), majd több tanulmányában Dömötör Tekla (1961; 1974a: 62–78) foglalkozott vele, megkísérelve sajátos magyar vonásainak fényében eredetének kérdéseit is új megvilágításba helyezni.

Luca alakjának – a magyarságnál – nincsenek kapcsolatai a névadó naptári Szent Luciával, ellentétben az osztrák–szlovén–olasz néphittel, ahol mint „fényhozó”, szembetegségeket gyógyító szentnek népies kultusza is van (neve a latin lux ’fény’ szóból származó allegorikus naptári megszemélyesítés, napja a Gergely-naptár szerint az év legrövidebb napja volt). Mind e területeken, mind Közép-Európa egyéb (cseh, morva, horvát) katolikus térségein ismert a miénkhez hasonló büntető Luca-asszony alakja: a „sötét Luca”, ahogy Kretzenbacher kifejezi, párhuzamba állítva a Luca napján végzett bőség-, termékenységvarázsló rítusokkal kapcsolatos „világos” Lucával. E kettős Luca-alak legközelebbi rokonai az Alpok vidékének Perchta-, Pehtra baba-, Holle-szerű, az embereket jutalmazó és büntető, a jövő év termékenységét hozó lényei, akikről fentebb volt szó. Ezek Lucával közös őse – Kretzenbacher feltételezése szerint – valamely kis-ázsiai vagy illír Magna Mater-szerű istennő, akinek asszonyokat és fonást pártfogoló, valamint termékenységhozó vonásai görög-római közvetítéssel maradtak fenn. Emellett azonban fel kell tételeznünk Luca alakjának rokonságát a „Kedd asszonyá”-val kapcsolatban említett keleti szláv mitikus lényekkel is. Erre a kapcsolatra már Róheim Géza is felfigyelt, majd Dömötör Tekla, aki Csicserov (1957) ide vonatkozó adataira hívta fel a figyelmet. Ezek az orosz és ukrán büntető lények a munkatilalmak kiszabása és a megszegők büntetése mellett az asszonyi munkák – vagy általában az asszonyok – pártfogói, másrészt a következő agrárévad termékenységének biztosítói. Naptári napjukhoz rituális ételek fogyasztása tartozik: kezdetleges kenyérféleségek, lisztes pépek, kásák. Ezeket az istennővonásokkal rendelkező alakokat Ivanov (1983: 240) az ószláv panteon 576fő női istenére, Mokosra vezeti vissza, aki a nyájak gyarapodásával, a női termékenységgel és a fonással egyaránt kapcsolatban volt; nagyon valószínű, hogy az Északnyugat-Balkán Luciájában is feltehetjük némely vonásának fennmaradását.

57410. térkép. Néhány gyermekijesztő elterjedése a magyar nyelvterületen (Hoppál Mihály nyomán)

575róka, bak róka:
1 = Héreg (Komárom m.)
2 = Gyúró (Fejér m.)
3 = Nagyesztergár (Veszprém m.)
4 = Magyarpolány (Veszprém m.)
5 = Egyházashetye (Vas m.)
6 = Nemeskeresztúr (Vas m.)
7 = Enying (Fejér m.)
8 = Mezőkomárom (Fejér m.)
9 = Mezőfalva (Fejér m.)
10 = Csáford (Zala m.)
11 = Sárhida (Zala m.)
12 = Tófej (Zala m.)
13 = Söjtör (Zala m.)
14 = Zebecke (Zala m.)
15 = Oltárc (Zala m.)
16 = Újudvar (Zala m.)
17 = Ordacsehi (Somogy m.)
18 = Látrány (Somogy m.)
19 = Somogyvár (Somogy m)
20 = Felsőmocsolád (Somogy m.)
21 = Szakcs (Tolna m.)
22 = Dalmand (Tolna m.)
23 = Nagykónyi (Tolna m.)
24 = Somogysárd (Somogy m.)
25 = Kaposfüred (Somogy m.)
26 = Kaposhomok (Somogy m.)
27 = Nagyberki (Somogy m.)
28 = Dombóvár (Tolna m.)
29 = Bonyhád (Tolna m.)
30 = Gerényes (Baranya m.)
31 = Felsőmindszent (Baranya m.)
32 = Bárdudvarnok (Somogy m.)
33 = Beleg (Somogy m.)
34 = Lábod (Somogy m.)
35 = Rinyabesnyő (Somogy m.)
36 = Istvándi (Somogy m.)

37 = Nagydobsza (Baranya m.)
38 = Szentdénes (Baranya m.)
39 = Cserkút (Baranya m.)
40 = Bogdása (Baranya m.)

kókó, kókós:
41 = Szuhafő (Borsod)
42 = Sajópüspöki (Borsod m.)
43 = Sajóvelezd (Borsod m.)
44 = Putnok (Borsod m.)
45 = Nagybarca (Borsod m.)
46 = Vadna (Borsod m.)
47 = Domaháza (Borsod m.)
48 = Ózd (Borsod m.)
49 = Borsodbóta (Borsod m.)
50 = Sáta (Borsod m.)
51 = Nekézseny (Borsod m.)
52 = Várasztó (Heves m.)
53 = Bükkszenterzsébet (Heves m.)
54 = Fedémes (Heves m.)
55 = Karancskeszi (Nógrád m.)
56 = Karancslapujtő (Nógrád m.)
57 = Karancsság (Nógrád m.)
58 = Hugyag (Nógrád m.)
59 = Csitár (Nógrád m.)
60 = Rimóc (Nógrád m.)
61 = Maconka (Nógrád m.)
62 = Mátraverebély (Nógrád m.)
63 = Szurdokpüspöki (Nógrád m.)
64 = Jobbágyi (Nógrád m.)
65 = Gyöngyöspata (Heves m.)
66 = Győngyöstarján (Heves m.)
67 = Gyöngyös (Heves m.)
68 = Kisnána (Heves m.)
69 = Nagyréde (Heves m.)
70 = Nagykökényes (Heves m.)
71 = Atkár (Heves m.)

mókár:
72 = Jászágó (Szolnok m.)
73 = Karácsond (Heves m.)
74 = Tarnaőrs (Szolnok m.)
75 = Jászberény (Szolnok m.)
76 = Jászjákóhalma (Szolnok m.)
77 = Jászladány (Szolnok m.)
78 = Jászkisér (Szolnok m.)
79 = Jászapáti (Szolnok m.)
80 = Heves (Heves m.)
81 = Tiszanána (Heves m.)
82 = Besenyőtelek (Heves m.)
83 = Verpelét (Heves m.)
84 = Maklár (Heves m.)
85 = Egerlövő (Borsod m.)
86 = Mezőkeresztes (Borsod m.)
87 = Mezőnagymihály (Borsod m.)
88 = Tiszavalk (Borsod m.)
89 = Tiszadorogma (Borsod m.)
90 = Tiszakeszi (Borsod m.)
91 = Igrici (Borsod m.)
92 = Vatta (Borsod m.)
93 = Harsány (Borsod m.)
94 = Hejőszalonta (Borsod m.)
95 = Hernádkak (Borsod m.)
96 = Hernádnémeti (Borsod m.)
97 = Tiszadob (Szabolcs m.)
98 = Tiszaszederkény (Borsod m.)
99 = Tiszapalkonya (Borsod m.)
100 = Polgár (Hajdú m.)
101 = Újszentmargita (Hajdú m.)
102 = Tiszacsege (Hajdú m.)
103 = Tiszafüred (Szolnok m.)
104 = Tiszaörvény (Szolnok m.)
105 = Tiszaderzs(Szolnok m.)
106 = Tomajmonostora (Szolnok m.)
107 = Kunmadaras (Szolnok m.)
108 = Nagyiván (Szolnok m.)
109 = Tiszabura (Szolnok m.)

110 = Tiszaroff (Szolnok m.)
111 = Kenderes (Szolnok m.)
112 = Kisújszállás (Szolnok m.)
113 = Törökszentmiklós (Szolnok m.)
114 = Tiszapüspöki (Szolnok m.)
115 = Tiszatenyő (Szolnok m.)
116 = Kengyel (Szolnok m.)
117 = Rákóczifalva (Szolnok m.)
118 = Kuncsorba (Szolnok m.)
119 = Túrkeve (Szolnok m.)
120 = Mezőtúr (Szolnok m.)
121 = Tiszaföldvár (Szolnok m.)
122 = Tiszainoka (Szolnok m.)
123 = Tiszakécske (Bács-Kiskun m.)
124 = Kocsér (Pest m.)
125 = Tiszajenő (Szolnok m.)
126 = Tiszavárkony (Szolnok m.)

kóku:
127 = Nagyrozvágy (Zemplén m.)
128 = Ricse (Zemplén m.)
129 = Kisvárda (Szabolcs m.)
130 = Ajak (Szabolcs m.)
131 = Gemzse (Szabolcs m.)
132 = Vitka (Szabolcs m.)
133 = Nagydobos (Szabolcs m.)
134 = Szamosszeg (Szatmár m.)
135 = Őr (Szatmár m.)
136 = Apagy (Szatmár m.)
137 = Olcsvaapáti (Szatmár m.)
138 = Panyola (Szatmár m.)
139 = Szatmárcseke (Szatmár m.)
140 = Mánd (Szatmár m.)
141 = Vámosoroszi (Szatmár m.)
142 = Kisnamény (Szatmár m.)
143 = Csaholc (Szatmár m.)
144 = Szamostatárfalva (Szatmár m.)
145 = Nagyecsed (Szatmár m.)
146 = Encsencs (Szatmár m.)

További lehetséges alternatívaként Luca és a „lucák” halotti vonásait kell hangsúlyozni – ahogy Róheim Géza tette említett tanulmányában. A Luca-napi büntető lény és az alakoskodó „lucák” szerinte, „…az ősök lelkei, akiknek jóakaratát, segítségét áldozatokkal igyekeznek kiérdemelni” (Róheim 1920: 206). Ez nincs ellentmondásban a Perchta-rokonsággal: ezek a téli napfordulón megjelenő lények ilyenkor az embereket meglátogató halottak, „kereszteletlen lelkek” csapatait vezetik, és nekik maguknak vagy rituális megjelenítőiknek vannak halotti vonásaik is. Halotti áldozatok: kelesztetlen lepények, lisztes ételek, tej jár nekik az év legsötétebb éjszakáin; ezekből az ételekből – így a bajor–osztrák „Perchtlmilch”-ből, a szlovén „lucalepény”-ből – jósolnak a kezdődő évre. A magyar néphitben e körbe tartoznak a „karácsonyi asztal”-lal kapcsolatos kvázi-áldozati cselekmények: éjszakára vagy az egész tizenketted idejére érintetlenül hagyott ételek az „angyaloknak”, a „Kisjézusnak”, szórványos adatok szerint a hazalátogató ősöknek. Legfontosabbak azonban azok a Nógrád megyében és a Dél-Alföldön gyűjtött tabumondák, amelyek szerint a kenyérsütési tilalmat megszegők lepénnyel engesztelik ki a haragvó Lucát. Ez világosan Lucának szóló áldozati cselekmény, amelynek valóságos gyakorlata nem ismert a magyarságnál, viszont feltehető, hogy a Luca napján és egyéb télközépi ünnepeken sütött haláljósló „tollaspogácsa” eredete az „áldozati” lucalepényekben kereshető (Pócs 1982). Mint Bálint Sándor (1977: I. 76) írja: „A német Luzienbrot, szlovén … Lucijih kruh, vend pogače – hozzátehetjük, a magyar lucapogácsa – a család élő és elhalt tagjait a lakoma kultikus közösségében fogja össze. Az esztendő leghosszabb éjszakája nemcsak a gonoszok, hanem a halottak ideje is, kik ilyenkor hazatérnek a családba…”

A magyar parasztság gyakorlatában fellelhető karácsonyi párhuzamok mintegy a naptárváltozás következtében létrejött megismétlései – az év mai naptár szerinti leghosszabb éjszakáin – a Luca-napi kvázi-áldozati cselekményeknek és hiedelmeknek; hasonlóságuk és azonos eredetük nyilvánvaló (Róheim 1920: 192–194; Pócs 1965).

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me