TERMÉSZETMAGYARÁZÓ LÉNYEK

Full text search

TERMÉSZETMAGYARÁZÓ LÉNYEK
Kozmogonikus tények, természeti jelenségek magyarázataként, eredetmagyarázó mondák szereplőiként valamely jelenség (csillagkép, napfogyatkozás, szél) költői megszemélyesítései vagy létrejöttének magyarázói. Más népek hiedelmeihez hasonlóan a magyar néphitben is tapasztalható a törekvés az időjárás – és egyáltalán a természet – jelenségeinek megszemélyesítésére. Ennek kapcsán bizonyos ősvallási, időjárásdémon-szerű lények elnevezésekben, szólásokban őrzött hagyományait is feltételezte a kutatás; ami nem feltétlenül kizárt, de nem bizonyítható. Általában inkább másodlagos eredet- és névmagyarázó hagyományokról van szó. Ilyen megszemélyesítés eredménye az eredetmondákból ismert Szél anyja, a forgószélben megjelenő öreg Forgó (előbbi általános a magyar nyelvterület egészén, utóbbi Zagyvarékas, Pest m.). Valószínűleg ilyen a Mándoki László (1967) által vizsgált „sokan vannak odakinn” kifejezés is, amely a hideg megszemélyesítése (akkor mondták, ha téli hidegről bejöttek a házba). Mándoki ezt török és finnugor szólások párhuzamai alapján honfoglalás előtti természeti démonok e szólásban megőrzött nyomának tekinti. E természetmagyarázó fiktív alakok igen hosszú életűek lehetnek, több évszázados vagy évezredes hagyományokat őrizhetnek, egyik nép a másiknak kölcsönözheti őket, anélkül hogy bármelyikük vallási vagy hiedelemrendszerébe beletartoznának (ilyen „lény” a hold- és napfogyatkozást okozó markoláb, amelyet a Hold fejezetben említettünk).
Természetmagyarázó szerepekben – funkcióváltás következtében – olykor valódi hiedelemlények is megjelennek. A gyimesi csángóknál az Erdély több helyén ismert, erdeiszellem-szerű vadleány jelenik meg a „szélokozó” lények szerepében: ha szél támad, úgy tartják, hogy „…a vadleán elvette az ujját a likról” (Bosnyák S. 1982: 104). Hasonlóan: a sárkány századunkra sok helyen lett időjárásdémon-szerű lényből kizárólag időjárásmagyarázó lénnyé.
A vegetációs démonokkal kapcsolatos vita a múlt század második fele óta zajlik az európai folklorisztikában. W. Mannhardt (1865; 1876–1877), majd J. Frazer (1912) a természet körforgásában részt vevő, annak meghalását-újjászületését megtestesítő-szimbolizáló, eredetileg a fákban lakó „faszellemeket”, erdei démonokat tételeztek fel, amelyek Európa parasztkultúráiban gabonadémonokká lettek, és mind a különböző szláv, mind a germán népek agrárrítusaiban, valamint szólásokban és egyéb nyelvi sztereotípiákban a mai napig megőrződtek mint a gabona növekedésének megtestesítői. Noha a „gabonadémonok” létét megcáfolta a kutatás (von Sydow 1948), újra meg újra felvetődtek a Mannhardt véleményét támogató nézetek. A közelmúltban Ujváry Zoltán tételezte fel gabonadémonok meglétét nemcsak germán és szláv szomszédainknál, hanem a magyar néphitben is. Erre az utolsó kévével kapcsolatos, aratás végi szokások némelyikéből, szólásokból, valamint a „télkihordás – tavasz behozatala” (kiszehajtás) rítusaiból következtet. Zoomorf vegetációs démonra utal szerinte például az aratás egy munkafázisával kapcsolatban használt „medvét fog” szólás, továbbá az utolsó kéve farkaskéve elnevezése, a kakasütésnek a múltban az erdélyi magyarok által is gyakorolt szokása, valamint 571a délibaba kifejezés, amely szerinte a hullámzó gabonatáblán megjelenő, vetést őrző antropomorf démonra utal (Ujváry 1964; 1966; 1969).
Egy, a közelmúltban Mezőkövesden gyűjtött adat a délibabára: „Ha kint voltunk a mezőn, olyan hullámosan jött felénk a meleg. Édesapám mindig azt mondta, hogy délibáb. Féltünk is tőle, hogy majd odaér. Messziről olyan volt, mint egy tenger” (Magyar Néphit Topográfia 11. kérdőíve). Az ilyen nyelvi bizonyítékok nem tanúsítják kellőképpen valamikori vegetációs démonok meglétét. A délibaba, délibáb nevű „lény” – csakúgy, mint szláv és germán megfelelői – a Mannhardt elméletét cáfolók szerint eredetileg természeti jelenséget magyarázó hagyomány, pedagógiai funkciójú „ijesztő” lény lehetett, amelynek egyik szerepe a gyermekek távol tartása volt az érésben lévő gabonától.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages