VÍZILÉNYEK
VÍZILÉNYEK
A víziszellemszerű lények adatanyaga gazdagabb, bár e lények egyike sem egységes és körülhatárolható; ezeknek egy-egy tulajdonságára is csak szórványadatok és egymástól eltérő hiedelemmondai motívumok mutatnak. Az adatok háromféle alak köré csoportosulnak.
A férfialak gyakran merev, holttest alakjában megjelenő, vízen úszkáló lény, aki a vízbefúltakból lett (vízőrző, vízivó, hordófejű ember, meredttestű, holtember, fullasztó). A vízen dolgozó emberekkel – halászokkal, molnárokkal – szemben rosszindulatú: Csongrád megyei adatok szerint megköti a csónakot, elissza a malom alól a vizet. Sokszor hirtelen a csónakban terem, vagy felveszik a csónakba. Ha bántják, elsüllyeszti a csónakot (Duna, Tisza és Maros mente). Olyan lényre is utal mondai adat, amely víz alatti palotájába húzza le a fürdőzőket, ha megzavarják, például követ dobnak rá (süvöltő; Tápé, Csongrád m). A halászok hálóját kioldja (lásd: „Oldjam-e vagy kössem” mondatípus). Az embereket a vízbe csalogatja, vízbe fojtja, megkergeti, ijeszti. Külseje sokszor borzalmat keltő: fekete arcú, szőrös testű, hosszú görbe keze van, néha meztelen. Általában hulla- vagy démonszerű, akkor is, ha nem kimondottan holttest a megjelenési formája. Előfordul hal alakjában is (a kifogott hal megszólal).
Legtöbb monda-adat a pirossapkás emberre vonatkozik (főleg a Duna mente községeiből). Ez törpeszerű lény, váratlanul a csónakba ugrik, ijeszti a vízen járókat. Vannak olyan vonásai is, amelyek szerint mintegy fennhatósága van a víz, a halak felett. Tabumondák büntető lényeként is megjelenhet: egy Tolna megyei mondaszöveg szerint az újhold vasárnapján halászókat vagy vadászókat akadályozza működésükben (Gyönk).
A hableány, széplány, éjlány, éjleány, vízilány hosszú hajú, éneklő, deréktől lefelé haltestű, sellőszerű lény; énekével csalogatja a vízbe a halászokat (Tisza mente, Balaton-vidék, Duna mente). Sokszor csapatosan énekelnek. Egy szigetvári adat szerint a jövendőt „éneklik ki”. A víz kincseire vigyáznak (Nagyszalonta). Olykor segítőkészek az ember felé (felhozzák vízbe ejtett baltáját). Bizonyos áldozati gesztusok is ismertek, például a Tiszából merített vízből visszalöttyintenek a „víz őrzőjének” (Kálmány 1895: 102). A vízilényektől függetlenül is létezik egyfajta kvázi-vízáldozat a magyar néphitben: nem meghatározott lénynek adtak áldozatot, de több helyen ismert volt az a hiedelem, hogy a „víz áldozatot követel” (Zemplén m., Bukovina, Győr m.).
Áldozati vonásokat mutat a vízbefúlt keresése is nagypénteki (vagy pénteki) kenyérrel, lepénnyel és gyertyával. Ezek az adatok a vízilények halottakkal való kapcsolatára utalnak; a víziszellemek ilyen vonásai az újkorban elsősorban keleti és nyugati szláv 555hiedelmekből ismertek. Ez igazolni látszik azt a feltételezést, hogy a természeti szellemek eredetének egyik szála a halottkultuszban keresendő. A sellőszerű, éneklő lények inkább nyugati és délszláv, valamint román, a vízihullaszerű lények és különösképpen a veressapkás törpe inkább a német nyelvterület felé mutatnak kapcsolatokat. A férfi holttestalaknak közvetlen ruszin kapcsolatát is kimutatták (Dobos 1981).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
