A KATOLIKUS EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI
A KATOLIKUS EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI
A magyar parasztság életében az ünnep jóformán egyet jelentett az egyházi év megszentelt napjainak ünneplésével. Az évkezdő adventtől az évzáró András-napig sok ünnepe és jeles napja volt a katolikus egyháznak. Ezek többségéhez gazdag néphit- és szokáshagyomány kapcsolódott. Rövid tanulmányunknak nem feladata, hogy részletesen bemutassa és elemezze az esztendő egyházi ünnepeinek teljes hagyományvilágát. Egyrészt tudománytörténeti adottságok teszik fölöslegessé ezt, hiszen a vallási néprajz kései kifejlődése következtében, az általános néprajzi szokáskutatás „hatalmába kerítette” a vallásos vagy vallásos eredetű népszokásaink többségét a Gergely járástól a betlehemezésig. Másrészt az egyházi ünnepek kérdésköre a magyar vallási néprajznak az a fejezete, amely a legjobban feldolgozott. Ezért a téma iránt alaposan érdeklődő olvasónak azt ajánljuk, hogy tanulmányozza Bálint Sándor alapvető írásait az esztendő ünnepeiről (Bálint S. 1938; 1973; 1977).
Alábbiakban Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma (1977) és néhány egyházi könyv (Lonovics 1865; Artner 1923; Reindl 1896; Radó 1957) alapján röviden bemutatjuk az esztendő vallásos ünnepeit. Egy-egy ünnepről keveset írunk. Ismertetjük az ünnep lényegét, jelentését, majd megemlítjük azokat a szokásokat, amelyek az ünnephez kapcsolódnak, és kifejezetten vallásos jellegűek. E szokások többsége liturgikus hagyományban gyökerezik. Egy részük már évszázadokkal ezelőtt kihullott a hivatalos liturgiából, és népszokásként élt tovább. Más részük a legutóbbi időkig részese volt a liturgikus gyakorlatnak, bár ez a gyakorlat legtöbbször nem volt egyetemes, hanem tájanként eltérő vonásokat mutatott. Következésképp művelődéstörténeti összefüggései és népéletbeli szerepe miatt nem kerülheti el figyelmünket.
Az egyházi ünnepek jelentőségét jól érzékeltetjük, ha utalunk arra, hogy a 20. század elején egy szép nyári idővel beköszöntő úrnapján általában országszerte azonos órában, a magyarság nagyobbik része ünneplőbe öltözve templomba sietett és körmenetet járt. 396Tömegélményről, tömeghatásról van tehát szó, amely eredményeivel, kisugárzásaival együtt kitörölhetetlenül beleivódott a katolikus magyar nép életébe. A nagy tömegeket mozgató általános, de sok táji vonást is mutató kultuszok mellett a néprajz számára fölöttébb tanulságosak azok a vallásos szokások, amelyek egy-egy táj, város vagy falu népének valamely ünnephez kapcsolódó cselekedetei és ájtatosságai.
A vallásos ünnepek a hivatalos egyházi szóhasználat szerint állók vagy mozgók. Mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy időpontjuk állandó vagy változó. Az állandó időpontú ünnepek dátumhoz köthetők. E dátumokat feltüntetjük felsorolásunkban. A változó időpontú ünnepek dátum nélkül szerepelnek, mivel ezek a húsvéthoz igazodnak, a húsvét ideje viszont csillagászati jelenségek függvénye.
A változó idejű ünnepek: húsvét, áldozócsütörtök, (húsvét utáni 40. nap), pünkösd (húsvét utáni 50. nap), Szentháromság ünnepe, úrnapja, Jézus Szívének ünnepe, Szent József fő ünnepe. (Ugyanígy változik a húsvét előtt 40 nappal véget érő farsang is.) A húsvét időpontjának ingadozása azzal függ össze, hogy az ünnep zsidó eredetű, a zsidók pedig holdévben számoltak. A római katolikus húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnap van. Végső határai: március 22. és április 25. Tehát 35 napos skálán mozoghat a húsvét időpontja. Hozzá igazodik a többi változó időpontú ünnep (Artner 1923: 198).
Tanulmányunkban ritkán talál az olvasó szakirodalmi hivatkozásokat. Elsősorban azért, mert a néprajzi adatok többsége Bálint Sándor hatalmas adatfeltáró művéből való (Bálint S. 1973; 1977). Ott, illetve néhány esetben a fent említett egyházi szerzőknél kikereshető az adatok forrása, illetve földrajzi értelemben vett származáshelye. Csak akkor hivatkozunk irodalomra, ha a felhasznált néprajzi adat közvetlenül nem Bálint Sándor, hanem más szerző művéből származik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
