HARANG

Full text search

HARANG
A harang és a harangszó elválaszthatatlan a régi magyar falvak és mezővárosok népének vallásos életétől. A harang zúgása hívott, figyelmeztetett, jelzett, hírt adott. Hívott a templomi szertartásokra, figyelmeztetett az egyéni ájtatosság és az ima elvégzésére, alkalomadtán jelezte a veszélyt, hírt adott az élet nagy fordulóiról, elsősorban a halálesetekről.
A 20. századi Magyarország harangjainak nagy többsége a templomok tornyában szólt. Egy részük azonban haranglábra, harangtoronyba került. A korábbi évszázadokban valószínűleg gyakoribbak voltak az ilyen templomon kívül szóló harangok. A harangtornyok és a haranglábak egy része a templom mellett állt. A 19–20. században sok haranglábat állítottak fel olyan tanyai vagy falusi iskolák mellett, amelyekben rendszeresen miséztek. Állhattak a haranglábak magánosan is olyan kis falvakban és szálláscsoportokban, ahol nem volt se templom, se misézésre használt iskola.
Katolikus falvakban és városokban – szertartásoktól és halálesetektől függetlenül – naponta legalább háromszor harangoztak: hajnalban, délben és este. A hajnali és az esti harangszó ideje évszakonként változó. A hajnali harangszó eredete a 15. századba nyúlik vissza. Az esti, úrangyalára való harangozást az 1309. évi udvardi zsinat már régi szokásként említette. A 16. században átmenetileg kiment a divatból, de a jezsuiták felújították. A déli harangszó a török felett aratott 1456. évi nándorfehérvári magyar győzelem emlékét hirdeti az egész katolikus világban.
350A reggeli, a déli és az esti harangszó hallatára az emberek a házakban és a határban egyaránt abbahagyták a munkát. Levették kalapjukat, elimádkozták a Miatyánkot és az úrangyalát.
Misére háromszor harangoznak. Misekezdés előtt félórával és negyedórával egy-egy hívogatót húznak, a mise kezdetén pedig beharangoznak. Mise közben általában úrfölmutatáskor szólal meg a harang.
Ha a templom hívei közül valaki meghal, a kis lélekharangot szólaltatják meg. Ennek csengése adja hírül a határban dolgozóknak a szomorú eseményt. A halál és a sírba tétel közötti időben a rokonok vagyoni helyzetének, áldozatkészségének és a helyi szokásnak megfelelő gyakorisággal harangoznak a halottra. A harangozási alkalmak és az egyszerre megszólaló harangok száma, a harangozások időtartama függ a halott nemétől, korától, vagyoni helyzetétől, a rokonok kívánságától, a faluközösség elvárásától, a halál fajtájától. A halottra húzott harang szava rendhagyó időben hallatszik, és mindig elgondolkozásra készteti a hagyományos életet élő paraszti közösségek tagjait. Az emberek a halottra gondolnak. A beszélgetők felidézik életútját, szenvedéseit, jobb sorsot kívánnak neki a másvilágon. A temetés alatt, amíg a menet a falun végighaladt, szólt a harang. Úgy tartották, a halottat kikíséri a harangszó. A népi humor szerint a szegényt kísérő harang ezt mondja: Nem volt itt kincs, csak fakilincs! A gazdag embert viszont a drága pénzen megfizetett nagyharang így búcsúztatja: Sok volt, sok volt, csak volt! (Kovács M. 1919: 14). Kiskunmajsai hagyomány szerint a szegény embert búcsúztató kisharang vékony hangja azt hirdeti: Inge-gatyája! Inge-gatyája! A gazdag embert búcsúztató vastag hangú nagyharang pedig azt mondja: Földje-tanyája! Földje-tanyája! Barnagulyája! (Csík 1986). A tréfás harangszó-magyarázatoknak se szeri, se száma. Sok adat vall arról is, hogy a harangszóból hajdan időjárási változásokra is következtettek (Lukács 1987).
A harangszó megtisztelő és híradó jellegével egyaránt összefügg, hogy hajdan a falvakba érkező urakat, hadvezéreket és más jeles vendégeket, így például a vizitációra, bérmálásra érkező püspököt harangzúgással fogadták. A kegyhelyeken harangzúgással fogadnak minden érkező búcsúskörösztöt. A búcsúsok ilyenkor átérzik a tiszteletükre húzott harang zengésének nagyszerűségét. Meghatódnak, sokan sírnak, mások a büszke örömtől a megszokottnál jóval erősebb hangon énekelnek.
Országszerte elterjedt szokás volt, hogy vihar közeledtével harangoztak. Úgy képzelték, hogy a megszentelt harang zúgása elűzi a gonosz lelkeket, amelyek a vihar képében jelennek meg. Árvíz, tűzvész esetén vagy ellenség közeledtével általában félreverték a harangot. Előfordult azonban, hogy külön tűzharangot tartottak, amely csak tűz esetén szólalt meg.
Némelyik városban és faluban különleges időpontokban is harangoztak. E harangozások régi események és fogalmak emlékét őrzik. Szegeden minden év március 12-én hajnalban egyórás harangzúgás emlékeztet az 1879. évi nagy vízre. A pesti belvárosi templomban éjjel 3 órakor felhangzik a pestis-harangszó.
Ahol nem volt templom vagy misézésre is használt iskola, ott a magában álló harangláb nagy szerepet kapott a népi vallásosság világában. A kalocsai szállások harangjai vasárnaponként gyülekezésre szólították az asszonyokat, hogy a szállásokon felállított Mária-képeket körbeülve és -térdelve előimádkozójuk vezetésével megtartsák ájtatosságukat.
Hegyszentmárton baranyai magyar faluban, ahol nincs templom, halottak napján este 351a férfiak összegyűltek a harangtorony körül. A közeli házakból rőzsekévéket hordtak ide, amelyeket meggyújtottak. A lángok a purgatórium tüzét idézték. Amíg égett a tűz, minden férfi harangozott egy verset a családjáért. Így több óráig is szólt a harang. Ezután a szegényeknek adományokat gyűjtöttek (Bálint S. 1977: II. 435).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages