TEMPLOMI KERESZTELÉS

Full text search

TEMPLOMI KERESZTELÉS
Az idevonatkozó egyházi előírások egybeestek a parasztság körében általános törekvéssel, hogy minél előbb keresztvíz alá tartsák az újszülöttet. A népi indoklás többoldalú. Egyrészt, hogy megrövidítsék azon időszakot, amikor a gyermeket leginkább fenyegetik a mágikus ártalmak, másrészt nagy szerencsétlenségnek tartották, ha a keresztség felvétele nélkül hal meg a csecsemő. Az ilyen halott lelkére vonatkozó egyes elképzelések összhangban állnak a keresztény vallás tanításaival („nem lesz belőle angyalka”, a 27tisztítótűzbe, limbusba kerül), a kereszteletlen gyermek hiedelemköre azonban jóval összetettebb ennél. Itt mindössze annyit emelünk ki, hogy az ilyen csecsemő sírja körül hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, ritkábban fellángoló tüzet láttak. Mindez addig ismétlődött, amíg egy arra járó el nem mondta a keresztelési szövegformulát, kibővítve olyanformán, hogy „ha gyerek vagy, legyél Ádám, ha leány vagy, legyél Éva”. Szokás volt az is, hogy az illető valamilyen (lehetőleg fehér színű) ruhadarabját a hang irányába dobta. Túlvilági nyugalma érdekében, ha félő volt, hogy az újszülött nem marad életben, mindjárt szaladtak vele a paphoz, vagy végszükségben a bába megkeresztelte (bábakeresztség, földi keresztség, szárazkeresztelő).
Régebben a szülés után egy-két nappal, századunkban általában egy héten belül sor került a templomi keresztelésre. Nagyobb halasztásra inkább protestáns vidékekről vannak adatok. A szertartás hétköznap, vasárnap egyaránt történhetett, s az egyházi előírásoknak megfelelően reggeli, délelőtti miséhez, istentisztelethez kapcsolódott.
A csecsemőt a bába és a keresztanya készítették fel ünnepélyesen. Az ország nagyobb részén a gyermek keresztelői öltözetét, pólyázásának ünnepi kellékeit a komaasszony hozta ajándékba. Hagyományőrzőbb vidékeken egy, a helyi szokások szerint összehajtogatott, -csavart, átkötött vászon- vagy gyolcsdarabot (korozsma) adott ilyenkor, amit magukkal vittek a keresztelőre, s később az anya varrt belőle inget a gyereknek. Halott kisgyermeknek ez a textildarab lett a szemfedője. Volt, ahol pénzzel váltották meg a ruhaajándékot. Kalotaszegen az utóbbi időben nemcsak csecsemőholmit, hanem hatéves korig teljes öltözeteket visznek a keresztanyák vállfára, bábura felaggatva (Vasas–Salamon 1986: 167–171).
A keresztanya és a bábaasszony ment a gyermekkel a templomba. Ha több komapár volt, vagy azok is kísérték őket, vagy a templomban találkoztak. Változó volt egyébként, hogy a rokonok közül ki vett részt a szertartáson. Főleg katolikusoknál (hétköznap, nagy dologidőben, nem elsőszülöttnél, főleg, ha „csak” lányka volt) a keresztapa és az apa jelenléte sem volt fontos. Protestánsoknál a kereszteléshez szükséges, tiszta vizet a háztól a bába vitte kancsóban, üvegben. Különböző változatai voltak annak, hogy ki vitte, hozta a gyermeket, illetve a templomban kiknek, milyen sorrendben adták a karjába. A szertartás alatt azonban mindig a (fő-, első) komaasszony tartotta. A papot a keresztszülők fizették ki, egyes vidékeken a pénz mellett ajándékot (kakas, tyúk, cifra vászonkendőbe kötött kenyér, sütemény) is kapott. A magyar nyelvterület nyugati és déli részéről származó adatok szerint, a templomból jövet a keresztanya megvendégelte a bábát a kocsmában. Hazafelé tartván csúsztatta bele a komaasszony a vánkuspízt (bölcsőpénz, komaasszonypénz) a gyermek pólyájába, ami része volt a keresztelői ajándéknak.
A keresztelés is alkalmul szolgált a gyermek jövőjével kapcsolatos hiedelmekhez, szokásokhoz. Számított, hogy jövet, menet kivel találkoznak. Ha a templomban felsírt a csecsemő, úgy tartották, nem él sokáig. A Dél-Alföldön a templomból kijövet, vagy hazaérkezvén, a keresztanya cukorkát szórt szét, hogy amint azt kapkodják a bámészkodó gyerekek, olyan kapós leány, legény legyen az újszülöttből. Másutt hasonló indoklással 7–8 cifra selyemkendőt terítettek a kislány pólyájára templomba menet. Ezen a napon a keresztszülőknek nem volt szabad elmenniük hazulról, mert akkor csavargó válik a gyermekből.
Hazaérkezvén a templomból, a keresztanya „Pogánykát (farkast, rosszat) vittünk, keresztényt (báránykát, jót) hoztunk!” szöveg kíséretében a csecsemőt a küszöbre vagy 28a szoba földjére tette. Ilyenkor az apa emelte fel, ez a családba fogadás szimbolikus aktusa volt. Noha a földretétel szokása szinte mindenütt élt még századunkban, eredeti értelme elhomályosult, illetve újabb magyarázatokat fűztek hozzá, például: aki legjobban szereti, az veszi föl; a földről felemelve magasra tartják, hogy nagyra nőjön. Ezután már a bölcsőbe fektették a gyermeket, mondván, hogy a keresztelés révén megszűnt a „gonoszok” hatalma fölötte.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages