AZ ÁGYSZÉK
AZ ÁGYSZÉK
Az ágyszék, a bevezetésben említett másik nagyon egyszerű felépítésű és régies ágy, nem rendelkezik olyan tekintélyes múlttal, mint a dikó. Ezt a két bakra rögzítés nélkül ráfektetett deszkákból vagy kocsioldalból összerakott ágyat az egybeszerkesztett ágy helyettesítésére alakították ki, hihetőleg a bakos asztal mintájára. Mivel jellegénél fogva reprezentációs tárggyá sohasem vált, a rá vonatkozó dokumentum jóval kevesebb, mint a dikóké. A Fritz Krüger által összegyűjtött idevágó anyagból mindenesetre kitűnik, hogy Európában az ágyszék lényegében a kontinens déli felén terjedt el (Krüger F. 1963: LII. t. 465–469). A történeti adatok arra figyelmeztetnek, hogy ez a mai szemmel oly kezdetlegesnek tűnő ágy hosszú időn át korántsem volt kizárólag népi bútor. Így a minket közelebbről érintő Olaszországban a 15–16. században még városi polgári leltárakban sem volt ritka az említése (Thornton, P. 1991: 111–113), csak később vált a szűkös körülmények közt élők lakásának jellemzőjévé. Már mint ilyent szerepelteti, szegényes szobában a bolognai Giuseppe Crespi több változatban is megfestett képe, a Bolházkodó leány, ahol Thornton megállapítása szerint egy utcalány bogarászik a megágyazott ágyszéken felülve (a nápolyi Museo di Capodimonte példányát, 1725-ből lásd: Thornton, P. 1991: 111. kép).
Dél-Franciaországból és Spanyolországból ugyancsak ismeretesek adatok a 13–16. századból ágyszékek használatára. A spanyolországi meglehetősen általános továbbélésre 19. századi utazók feljegyzései figyelmeztetnek (Krüger, F. 1963: 465–466). Számunkra talán elegendő Miguel March, valenciai festőnek az Egri Képtárban őrzött, 1669-ből datált képére hivatkozni, mely Szt. József halálát jeleníti meg; az ácsmesteri műhelylakásba is ilyen szerény ágyat talált odaillőnek az alkotó (Czobor Á.–Bodnár É. 1979: 10, 37).
A Balkán-félszigeten is használatos volt az ágyszék, így a szerbeknél és bosnyákoknál (lásd pl. Deroko, A. 1951–1952: 7. t.; Krüger, F. 1963: LIIa. t., 465).
Magyarországra az ágyszék tehát délről vagy délnyugatról szüremkedhetett be, a régies ágyszék, ágyszékláb, kecskeláb elnevezések korai, hihetőleg középkori meghonosodást sejtetnek. Erre látszik utalni az ágyszék jelentős elterjedése is, így például a palócoktól le Szlavóniáig (lásd pl. Istvánffy Gy. 1911: 12; Garay Á. 1911: 16. kép, 232, 247; Viski K. 1941: 226–227; K. Csilléry K. 1952a: 85, 99; Cs. Sebestyén K. 1954: 376). Erdélyi alkalmazásának 405meglehetősen korai adata az, mely az 1680-ban Alsóporumbákon (v. Fogaras m.) felvett leltárban olvasható: „az kemencén tul a fal mellett bakokon két szél deszkából álló egy hitván ágy” (EMSztT 1975: I. 128). Hangsúlyozni kell, hogy az ágyszék, szemben a dikóval, a jelenkorig lakásbeli bútor volt, a jelen századig is azokon a vidékeken, ahol fennmaradt a hálókamrában való alvás gyakorlata. Alkalmi fekvőhelynek, gyermekek vagy betegeskedő személy részére néhol másutt is ilyent állítottak be a kemence mellé, így Szakmáron (Bács-Kiskun m.) még jelen századunk 1960-as éveiben is, miként a jelen kötetbeli kép mutatja.
78. ábra. Szúnyoghálós ágy terménytartó kamrában. Szakmár, Pécsi-szállás (Bács-Kiskun m.)
Azt, hogy mikortól tudta a magyarországi köznép szilárd építésű ággyal felszerelni a lakását, mai ismereteink alapján nem lehet pontosabban meghatározni. A pusztán ágyról beszélő, mondjuk, valamely személy ágyban történt bántalmazásáról szóló jelentések önmagukban nem sokat mondanak, minthogy az ágy szó jelenthette pusztán az ágyneműt is. Meggondolandó viszont, hogy a nappalra együvé félrerakott, majd idővel, különösen lányos háznál, közszemlére kitett ágyneműt valamiképp védeni kellett, nem lehetett kitenni a föld nedvességének. Márpedig – mint ezt a 14–15. századi hatalmaskodási esetek szomorú híradásai jelzik – a jobbágycsaládok értékei közt ott volt az ágyneműféle, addigra néha nem is kis számban (Szabó I. 1969: 221–223; K. Csilléry K. 1982a: 284–285).
Nem lehetetlen, hogy már azok a karónyomok, melyeket Árpád-kori veremházakban esetenként két fal összeszögellésében, a későbbi parasztházbeli ágyaknak megfelelő helyen találtak, cöveklábas fekhelyek meglétét jelzik (vö. K. Csilléry K. 1982a: 207, 225–226). Ilyen cövekeken álló ágyak, szükségmegoldásként sokfelé és sokáig megmaradtak lakásbeli bútornak. Mint láthattuk, 1845-ben ilyennek mondta Hölbling Miksa 406némely baranyai család szobabeli „további” ágyát, tehát azt, amelyen nyilván a házaspár aludni szokott, hiszen az elsőn, melynél megemlítí, hogy puhafából készült – tehát asztalostól vett fenyőfa ágy –, minden bizonnyal a díszágy emelkedett. Cövekeken álló egyszerű és régies ágy látható a jelen kötetben Forrófalváról, Moldvából, 1931-ből.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
