Iaszón

Full text search

Iaszón – iólkoszi királyfi, Aiszón és Alkimedé fia. Még csecsemő volt, amikor apját annak féltestvére, Peliasz erőszakkal megfosztotta a tróntól. Anyja féltette fiát a zsarnoktól, ezért a gyermeknek halála hírét költötte, közben titkon rábízta Kheirón gondjaira. A bölcs kentaur, aki egyebek közt Aszklépiosz, a Dioszkuroszok és Akhilleusz nevelője is volt, a fiúnak az ~ ('gyógyító') nevet adta (eredetileg Diomédésznek hívták), s megtanította őt a harc, a zene és a gyógyítás tudományaira. Húszéves korában az ifjú ~ elindult Iólkoszba, hogy apja trónját visszaszerezze. Útközben egy öregasszonyt (ez valójában Héra volt) átvitt a megáradt Anaurosz folyón, s a fél saruja ottmaradt. így került Peliasz elé, akit nemrég egy jóslat óvott a férfitól, aki fél sarut visel. Mikor kölcsönösen kiderítették egymásról, ki kicsoda, ~ bátran bejelentette igényét a trónra, amely apjának járt volna. Peliasz nem merte kereken elutasítani, mivel jelen volt Aiszón két fivére, Pherész1 és Amüthaón is, ám feltételül kötötte ki, hogy ~ hozza el neki annak az arany kosnak a gyapját, amelyen hajdan rokonuk, Phrixosz szállt a messzi Kolkhiszba, Aiétész király városába. ~ ekkor összetoborozta a görögség legkiválóbb vitézeit, és az Argó hajón elindultak a hosszú és veszedelmes kalandokkal teli útra (lásd argonauták). Kolkhiszban ~ megkísérelte szépszerével megkapni Aiétésztől az aranygyapjút, ám ez a király is feltételt szabott: ~ fogjon igába két tűzokádó bronzbikát, szántsa fel Arész mezejét, és vesse el benne a sárkányfogakat, amelyek Kadmosz vetéséből megmaradtak. Athéné és Héra, ~ pártfogói értékes ajándékkal rávették Erószt, hogy keltsen szerelmet a hős iránt Médeiában, Aiétész varázstudományú lányában. Médeia valóban első látásra beleszeretett ~ba, és kenőcsöt adott neki, hogy megvédje a tüzes bikák leheletétől, és hasznos tanácsokkal látta el, hogyan verheti le az ádáz fegyvereseket, akik a sárkányfogból sarjadnak ki; ennek fejében ~ megesküdött, hogy a lányt mint feleségét magával viszi hajóján. Ily módon ~ sikeresen megállta a próbát, Aiétész azonban szégyentelenül letagadta, hogy bármit is ígért volna. Ekkor Médeia az éj leple alatt elvezette ~ és társait Arész szent ligetébe, ahol az arany kos gyapja egy fára kifeszítve függött, varázslattal elaltatta az örökkön éber sárkányt, amely őrizetére volt rendelve, majd a gyapjúval együtt hajóra szállva sürgősen eleveztek. A kolkhiszi hajóhad üldözésükre indult, s be is érte őket az Isztrosz (Duna) torkolatában. Itt ~ tárgyalásra hívta a hajóhad vezérét, Médeia féltestvérét, Apszürtoszt egy közeli szigetre, orvul megölte, s feldarabolt testét tagonként a vízbe szórta; így egérutat nyertek az üldöző hajók elől, mivel azok kénytelenek voltak a vezér tagjait kiszedegetni a vízből, hogy illően eltemethessék. Az üldözők a phaiákok szigeténél érték utol őket; itt ~ házasságot kötött Médeiával, másképp Alkinoosz király ítélete szerint vissza kellett volna küldenie a leányt apjához, természetesen az aranygyapjúval együtt. Sok kaland árán végül Iólkoszba érve ~ megtudta, hogy távollétében Peliasz megölte, illetve halálba üldözte apját, anyját és öccsét, Promakhoszt, ezért Médeia segítségével bosszút állt rajta; a trónt azonban nem foglalta el, joggal félve Peliasz fiának, Akasztosznak a bosszújától, aki egyébként végig útitársa volt a kolkhiszi uton. Korinthoszba költözött Médeiával és két fiukkal együtt, ahol Kreón1 király fogadta be őket. ~ azonban mindenáron király akart lenni, ezért úgy döntött, hogy feleségét eltaszítva nőül veszi a király lányát, Glaukét. Médeia bosszúból olyan nászruhát küldött a királylánynak, amely megölte őt is és a lánya segítségére siető Kreónt is, és eltűnt sárkányfogatán. ~ ugyancsak elűzték Korinthoszból, s fiait is megölték (vagy maga Médeia ölte meg őket, hogy apjuk hűtlenségéért bosszút álljon), s öreg koráig bolyongott, sehol be nem fogadták. Végül az Argó hajó okozta halálát, amelyet hazaérkezésük után az Iszthmosznál partra vontattak; ~ le akart ülni árnyékába, s a korhadt hajó oldala ráomlott. – A görög hősök egyik legnevesebbje ~, életét s különösen a hajóúton átélt kalandjait Apollóniosz Rhodiosz Argonautika c. eposza örökítette meg. Az újkor főleg ennek nyomán ismeri, bár írt róla Ovidius is az Átváltozásokban, s fontos szereplője még Euripidész Médeia c. tragédiájának. Hírnevére leginkább kalandos életével szolgált rá, mert hőstetteit nem lehet Héraklészéhez vagy akár Thészeuszéhoz mérni. Jellemének árnyoldalait, kíméletlen önzését és képmutatását az Euripidész-mű tárja fel erőteljesen: a Média elhagyására készülő ~ azt bizonygatja, hogy csak gyermekei érdekében cselekszik, mert így királyfiak lehetnek belőlük. – ~ alakját szépszámú ókori vázakép és néhány dombormű örökítette meg; ezek egyike a monda neves epizódját a közismerttől eltérően mutatja, a sárkány ugyanis, amely az aranygyapjút őrizte, ezen éppen lenyeli a hőst, aki már derékig eltűnt a torkában. Egy pompeji falfestményen Médeiával látni; az újkorban Thorvaldsen mintázott szobrot róla. IX C2, XVI C3

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages