ugrós
ugrós: a magyar tánckincs régi stílusrétegének legfontosabb tánccsaládja, melynek különböző nevű változatai és altípusai a népterület nyugati és déli részén élnek. (Rábaköz: → dus, mars; Bakony-vidék–Balatonfelvidék: dusolás; Mezőföld: ugrós, bérestánc; Tolna–Baranya: ugrós, → cinege, → csillagtánc, verbung, → háromugrós; Somogy–Zala: → kanásztánc, verbung; Bácska: ugrós, dus, háromugrós; Kalocsa-vidék: mars, Solt-vidék → tustoló, tust; Galga-vidék: → druzsbatánc, mars, → pajtástánc; DK-Alföld: ugrós, → induló, → oláhos.) Az ugrós táncfajta zenei, formai és funkcionális szempontból igen differenciált és különböző fejlettségű altípusokban és változatokban él. Legrégiesebb altípusa a somogyi kanásztánc, legfejlettebb a rábaközi dus és az alföldi oláhos. A Mm. 
= 120–138 tempójú, → esztam kíséretű, régi stílusú táncdalokra (főleg D-Dunántúlon), néhol (Rábaköz, Solt-vidék, Kalocsa-vidék) újabb indulózenékre járják. A viszonylag egyszerű – 2–5 tagú – motívumokból felépülő, szabályozatlan szerkezetű ugrós táncok műfaji-formai szempontból sokfélék, kevertek. Férfitáncként, női és vegyes-, valamint szóló-, páros (→ páros táncok) és csoportos (→ lánctánc) változatokban, továbbá eszközös formákban (→ eszközös táncok) is előfordulnak. Gyakori bennük az összefogódzás nélküli táncolás, s emellett csupán a nyílt fogásmódokat (kézfogás) alkalmazzák. Az ugrós táncok a paraszti táncrend szerves részeként már alig fordulnak elő, csupán lakodalmi menettáncként, bemutató, szertartásos vagy játékos funkcióban használatosak (→ lakodalmi táncok). Legfejlettebb altípusai közvetlenül kapcsolódnak a közép-erdélyi → legényes egyszerűbb típusaihoz (féloláhos, ardeleana). Az ugrós táncfajta érintkezik az eszközös pásztortáncokkal, tkp. ezek eszköz nélküli formájának is tekinthető. Kapcsolatban van a mo.-i → cigánytáncokkal és a szlovák, ún. valach táncréteg táncaival is. Az ugrós táncfajtát egy régi, közös K-európai, Kárpát-medencei tánccsalád (nyugati és déli) magyar tagjaként tartjuk számon. Az ugrós táncfajta gyakori motívuma a → háromlépés. (→ még: gazdasszonyok tánca, → hajdútánc, → táncdialektus, → tánctörténeti rétegek, → verbunk, → vőfélytánc) – Irod. Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Pesovár Ernő: A simonfai verbunkok formai elemzése (Népr. Ért., 1961); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963); Martin György: Magyar tánctípusok keleteurópai kapcsolatai (MTA I. Oszt. Közl., 1964); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp. 1964); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V of CMPH (Studia musicologica, 1972).
= 120–138 tempójú, → esztam kíséretű, régi stílusú táncdalokra (főleg D-Dunántúlon), néhol (Rábaköz, Solt-vidék, Kalocsa-vidék) újabb indulózenékre járják. A viszonylag egyszerű – 2–5 tagú – motívumokból felépülő, szabályozatlan szerkezetű ugrós táncok műfaji-formai szempontból sokfélék, kevertek. Férfitáncként, női és vegyes-, valamint szóló-, páros (→ páros táncok) és csoportos (→ lánctánc) változatokban, továbbá eszközös formákban (→ eszközös táncok) is előfordulnak. Gyakori bennük az összefogódzás nélküli táncolás, s emellett csupán a nyílt fogásmódokat (kézfogás) alkalmazzák. Az ugrós táncok a paraszti táncrend szerves részeként már alig fordulnak elő, csupán lakodalmi menettáncként, bemutató, szertartásos vagy játékos funkcióban használatosak (→ lakodalmi táncok). Legfejlettebb altípusai közvetlenül kapcsolódnak a közép-erdélyi → legényes egyszerűbb típusaihoz (féloláhos, ardeleana). Az ugrós táncfajta érintkezik az eszközös pásztortáncokkal, tkp. ezek eszköz nélküli formájának is tekinthető. Kapcsolatban van a mo.-i → cigánytáncokkal és a szlovák, ún. valach táncréteg táncaival is. Az ugrós táncfajtát egy régi, közös K-európai, Kárpát-medencei tánccsalád (nyugati és déli) magyar tagjaként tartjuk számon. Az ugrós táncfajta gyakori motívuma a → háromlépés. (→ még: gazdasszonyok tánca, → hajdútánc, → táncdialektus, → tánctörténeti rétegek, → verbunk, → vőfélytánc) – Irod. Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Pesovár Ernő: A simonfai verbunkok formai elemzése (Népr. Ért., 1961); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963); Martin György: Magyar tánctípusok keleteurópai kapcsolatai (MTA I. Oszt. Közl., 1964); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp. 1964); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V of CMPH (Studia musicologica, 1972).
„Ugrós” táncírása
Martin György
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
