tánciskola
tánciskola: a táncoktatás szervezett intézménye, amelynek a keretén belül hivatásos, vagyis működési engedéllyel (korábban tánctanítási iparral), később oklevéllel rendelkező → táncmesterek tanítanak. A tánciskolák a múlt század második felében még csak a városokban, mezővárosokban működtek, de utolsó harmadában már egy-egy város kisugárzó környezetében, sőt nagyobb területeken is (pl. Szatmár megyében) feltűntek az első vándor táncmesterek. A századforduló idején már szórványosan mindenütt, legerőteljesebben ÉK-Mo.-on működtek alkalmi tánciskolák. Elterjedésük csak az I. világháború után vált általánossá. Ekkor már a modern társastáncok fokozatos előretörése mellett a paraszti tánchagyomány sorvadni kezdett. A táncmesterek a tánciskolákban mindig a korszaknak megfelelő polgári divattáncokat, valamint a reformkori elődök gyakorlatának megfelelően a → népies műtáncokat is tanították. (A kor divattáncait Szatmár megyében a századforduló idején → túrtáncoknak nevezték.) A korábbi neves táncmesterek táncműveinek (pl. Szőllősi-Szabó Lajos körtánca) gyakran eltorzított változatai mellett, a sémák nyomán, maguk szerkesztette népies műtáncokat is tanítottak. – A tánciskolák táncait a parasztság kezdetben nagy ellenszenvvel fogadta. Egy ideig csak az iparosság és esetleg a módosabb gazdaréteg fiai, leányai vettek azokon részt. Egyes vidékeken (pl. Szabolcs-Szatmár megyében) a tánciskolákban tanult táncok mellett sokáig párhuzamosan éltek a hagyományos paraszti táncok is. Sőt a népies műtáncok egyes motívumai – amelyekhez olykor egyes vidékek néptáncaiból is merítettek a táncmesterek – termékenyítőleg hatottak vissza a paraszttáncokra. A tánciskolákat a múltban a mester vagy valamelyik helybeli segédje szervezte meg, aki gyakran a környéken mint kontár (engedéllyel nem rendelkező) táncmester működött. A néhány (5–6) hétig tartó tánciskola végén vizsgabált tartottak, amelyen közönség előtt bemutatták a tanult táncokat (modern és népies műtáncokat egyaránt) és a városi szokások szerint táncversenyt, sőt bálkirálynő választást is rendeztek. A tánciskolák közvetítésével a falu népe a polgári társastáncokkal együtt a polgári táncszokásokkal is megismerkedett. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Táncmesterek a szatmári falvakban (Tánctud. Tanulm., 1959– 60., Bp., 1960); Kaposi Edit: Adalékok az európai és a magyar táncmesterség történetéhez (Tánctud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970).
Pesovár Ferenc
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
