fürdés
fürdés: 1. → tisztálkodás; – 2. a népszokások gyakori → rítusa, ill. rítuseleme; a → népi gyógyászat alapvető → mágikus eljárása. A jelképes „tisztulást”, → egészségvarázslást és → szépségvarázslást szolgáló fürdés és mosdás legfontosabb időpontja a → nagypéntek volt, de → újév, → vízkereszt, → húsvét és → Szent György napjához is fűződött ilyen szokás (→ katartikus rítusok); és nevezetes ilyen alkalom volt az újszülött első fürdetése (→ fürösztés). Mindezek elsősorban a víznek régóta tulajdonított gyógyító-tisztító erején alapultak, de gyakran kaptak szerepet bizonyos vízbe helyezett → mágikus tárgyak is (pl. szépségvarázsló mosakodás almáról, újszülött fürdővizébe helyezett tojás, só, vastárgyak stb.). A gyógyító célú fürdés esetén elsősorban ezeken és a fürdés mikéntjén volt a hangsúly. Ez lehetett önálló művelet is, gyakran azonban más gyógyító eljárásokkal társult. Pl. a → szemverést gyógyító fürdés többnyire vízvetés vagy a mérés kísérő eljárása; önálló eljárás volt viszont gyakran az → agos gyerek fürdéssel való gyógyítása, továbbá a különböző ízületi bántalmakra és bőrbetegségekre használt fürdés (pl. tarlóvaras beteget tarlófőzetben, keléseset szénamurva főzetében, ótvarast széksós vízben, bárányhimlőst dohánylevél főzetében, sebes bőrű beteget bab, kukorica, krumplihaj főzetében fürdettek stb.). A fürdővízbe helyezett hatóanyagok sora igen változatos (régen is az volt a → boszorkányperek tanúsága szerint); növényi, állati és ásványi eredetű termékek egyaránt szerepeltek (csalán, agyagos föld, kékkő, harmat, cserefahéj, libaláb stb.). Gyakran tisztán mágikus jellege volt a vízbe helyezett tárgyaknak: pl. kilenc sírról hozott fű, kilenc vakondtúrás földje, hétféle szemes termény, talált lópatkó, úrnapi sátorfű stb. Legkimódoltabb országszerte a szemverést gyógyító fürdés volt, de más betegségek kapcsán is sokféle mágikus kísérőcselekménnyel találkozunk. Ilyenek pl.: szótlanul hozott víz, madár át nem repülte folyóból hozott víz, a művelet háromszor vagy kilencszer való elvégzése vagy → imával, keresztezéssel, → köpéssel, → ráolvasással való kísérése. Sokszor előírt sorrendben kellett a beteg tagjait lemosni; néha csak – jelképesen – homlokát és nyelvét kenték meg vízzel. Gyakran ivott is a beteg a fürdővízből. Elterjedt kísérője volt a gyógyító fürdőnek (főleg gyereknél) a pendely vagy kötény visszájával való letörlés, valamint a fürdővíz járatlan helyre öntése (nehogy a betegség a belelépőre ragadjon). – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Szendrey Ákos: Az életvize karácsonyi népszokásainkban (Ethn., 1940).
Gyógyító fürdő készítése. A patakról hozott kövekre öntik a vizet (Szuhahuta, v. Heves m.)
Gyógyítás fürösztéssel (Szuhahuta, v. Heves m.)
Pócs Éva
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
