ApCsel 5

Full text search

ApCsel 5
ApCsel 5.1
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét.
ApCsel 5.2
Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé.
ApCsel 5.3
Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?”
ApCsel 5.4
Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!”
ApCsel 5.5
E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.
ApCsel 5.6
A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették.
ApCsel 5.7
Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről.
ApCsel 5.8
Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, annyiért” - válaszolta.
ApCsel 5.9
Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek.”
ApCsel 5.10
Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették.
ApCsel 5.11
Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.
ApCsel 5.12
Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között.
ApCsel 5.13
Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket.
ApCsel 5.14
A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
ApCsel 5.15
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.
ApCsel 5.16
Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
ApCsel 5.17
A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük.
ApCsel 5.18
Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket.
ApCsel 5.19
De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk:
ApCsel 5.20
„Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!”
ApCsel 5.21
Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő.
ApCsel 5.22
Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és
ApCsel 5.23
jelentették: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.”
ApCsel 5.24
A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.
ApCsel 5.25
Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet.”
ApCsel 5.26
Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.
ApCsel 5.27
Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
ApCsel 5.28
„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.”
ApCsel 5.29
Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
ApCsel 5.30
Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek.
ApCsel 5.31
Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit.
ApCsel 5.32
Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.”
ApCsel 5.33
Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni.
ApCsel 5.34
De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez:
ApCsel 5.35
„Izraelita férfiak! - szólt hozzájuk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni!
ApCsel 5.36
Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszúrták és megsemmisítették.
ApCsel 5.37
Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak.
ApCsel 5.38
Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik.
ApCsel 5.39
De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” Elfogadták érvelését.
ApCsel 5.40
Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket.
ApCsel 5.41
Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
ApCsel 5.42
Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages