ApCsel 2

Full text search

ApCsel 2
ApCsel 2.1
Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
ApCsel 2.2
Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
ApCsel 2.3
Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
ApCsel 2.4
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
ApCsel 2.5
Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
ApCsel 2.6
Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
ApCsel 2.7
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?
ApCsel 2.8
Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?
ApCsel 2.9
Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
ApCsel 2.10
Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,
ApCsel 2.11
krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”
ApCsel 2.12
Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?”
ApCsel 2.13
Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”
ApCsel 2.14
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
ApCsel 2.15
Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,
ApCsel 2.16
hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:
ApCsel 2.17
A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.
ApCsel 2.18
Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
ApCsel 2.19
Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.
ApCsel 2.20
A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
ApCsel 2.21
Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
ApCsel 2.22
Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.
ApCsel 2.23
Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.
ApCsel 2.24
Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
ApCsel 2.25
hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
ApCsel 2.26
Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.
ApCsel 2.27
Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
ApCsel 2.28
Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.
ApCsel 2.29
Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.
ApCsel 2.30
Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,
ApCsel 2.31
előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.
ApCsel 2.32
Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.
ApCsel 2.33
Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.
ApCsel 2.34
Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,
ApCsel 2.35
s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.
ApCsel 2.36
Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”
ApCsel 2.37
E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”
ApCsel 2.38
„Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
ApCsel 2.39
Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk.”
ApCsel 2.40
Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!”
ApCsel 2.41
Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.
ApCsel 2.42
Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
ApCsel 2.43
Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.
ApCsel 2.44
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.
ApCsel 2.45
Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.
ApCsel 2.46
Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
ApCsel 2.47
Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages