ApCsel 16

Full text search

ApCsel 16
ApCsel 16.1
Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, aki egy hívő zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia.
ApCsel 16.2
A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla.
ApCsel 16.3
Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
ApCsel 16.4
Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben.
ApCsel 16.5
Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt.
ApCsel 16.6
A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat.
ApCsel 16.7
Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.
ApCsel 16.8
Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba.
ApCsel 16.9
Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt előtte, és kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!”
ApCsel 16.10
A látomás után rajta voltunk, hogy mielőbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.
ApCsel 16.11
Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba,
ApCsel 16.12
onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk.
ApCsel 16.13
Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.
ApCsel 16.14
Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.
ApCsel 16.15
Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett erre minket.
ApCsel 16.16
Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak.
ApCsel 16.17
Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek.”
ApCsel 16.18
Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!” Ki is ment akkor mindjárt.
ApCsel 16.19
Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belőle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé.
ApCsel 16.20
Bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
ApCsel 16.21
olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk.”
ApCsel 16.22
A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették őket.
ApCsel 16.23
Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk.
ApCsel 16.24
Ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította.
ApCsel 16.25
Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.
ApCsel 16.26
Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs.
ApCsel 16.27
Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
ApCsel 16.28
Pál hangosan rászólt: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!”
ApCsel 16.29
Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult,
ApCsel 16.30
aztán kivezette őket s megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”
ApCsel 16.31
„Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!” - válaszolták.
ApCsel 16.32
Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát.
ApCsel 16.33
Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.
ApCsel 16.34
Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.
ApCsel 16.35
Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat az embereket!”
ApCsel 16.36
A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: „Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!”
ApCsel 16.37
Pál azonban így válaszolt: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!”
ApCsel 16.38
A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek,
ApCsel 16.39
odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost.
ApCsel 16.40
A börtönből kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages