Zsolt 22

Full text search

Zsolt 22
Zsolt 22.1
(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel...” dallamára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 22.2
Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
Zsolt 22.3
Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
Zsolt 22.4
Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
Zsolt 22.5
Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
Zsolt 22.6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
Zsolt 22.7
De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Zsolt 22.8
Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
Zsolt 22.9
„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”
Zsolt 22.10
Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
Zsolt 22.11
A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Zsolt 22.12
Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
Zsolt 22.13
Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
Zsolt 22.14
Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
Zsolt 22.15
Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
Zsolt 22.16ab
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
Zsolt 22.17
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,
Zsolt 22.16c
és a halál porába fektettek.
Zsolt 22.18
Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
Zsolt 22.19
elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
Zsolt 22.20
Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Zsolt 22.21
Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Zsolt 22.22
Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Zsolt 22.23
Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
Zsolt 22.24
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
Zsolt 22.25
Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
Zsolt 22.26
A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
Zsolt 22.27
A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
Zsolt 22.28
A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
Zsolt 22.29
hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
Zsolt 22.30
Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
Zsolt 22.31
Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
Zsolt 22.32
igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages