MTörv 32

Full text search

MTörv 32
MTörv 32.1
Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára!
MTörv 32.2
Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre.
MTörv 32.3
Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket.
MTörv 32.4
Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes.
MTörv 32.5
Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék!
MTörv 32.6
Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart!
MTörv 32.7
Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik!
MTörv 32.8
Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott.
MTörv 32.9
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.
MTörv 32.10
A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát.
MTörv 32.11
Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza.
MTörv 32.12
Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele.
MTörv 32.13
Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből.
MTörv 32.14
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital.
MTörv 32.15
Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette.
MTörv 32.16
Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték.
MTörv 32.17
Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket.
MTörv 32.18
Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.
MTörv 32.19
Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket.
MTörv 32.20
Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség.
MTörv 32.21
Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.
MTörv 32.22
Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját.
MTörv 32.23
Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam.
MTörv 32.24
Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt.
MTörv 32.25
Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget.
MTörv 32.26
Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül,”
MTörv 32.27
Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!”
MTörv 32.28
Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás.
MTörv 32.29
Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat.
MTörv 32.30
Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket!
MTörv 32.31
Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk.
MTörv 32.32
Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók.
MTörv 32.33
Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge.
MTörv 32.34
Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban?
MTörv 32.35
Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket.
MTörv 32.36
(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad.
MTörv 32.37
Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?
MTörv 32.38
Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek!
MTörv 32.39
Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)
MTörv 32.40
Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz!
MTörv 32.41
Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek.
MTörv 32.42
Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével.
MTörv 32.43
Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől.
MTörv 32.44
Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.
MTörv 32.45
Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja,
MTörv 32.46
ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák.
MTörv 32.47
Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.”
MTörv 32.48
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
MTörv 32.49
„Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul.
MTörv 32.50
Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén,
MTörv 32.51
mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt.
MTörv 32.52
Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages