Luk. 18

Full text search

Luk. 18
Luk. 18.1
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy * mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Luk. 18.2
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
Luk. 18.3
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
Luk. 18.4
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
Luk. 18.5
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
Luk. 18.6
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
Luk. 18.7
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
Luk. 18.8
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Luk. 18.9
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők * igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Luk. 18.10
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik * farizeus, és a másik + vámszedő.
Luk. 18.11
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Luk. 18.12
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
Luk. 18.13
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Luk. 18.14
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, * megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Luk. 18.15
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; * mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
Luk. 18.16
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Luk. 18.17
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, * semmiképen nem megy be abba.
Luk. 18.18
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, * hogy az örökéletet elnyerhessem?
Luk. 18.19
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
Luk. 18.20
A parancsolatokat tudod: * Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Luk. 18.21
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Luk. 18.22
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy * fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Luk. 18.23
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
Luk. 18.24
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek * gazdagságuk van!
Luk. 18.25
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Luk. 18.26
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
Luk. 18.27
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, * lehetséges az Istennél.
Luk. 18.28
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és * követtünk téged!
Luk. 18.29
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, *
Luk. 18.30
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
Luk. 18.31
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a * próféták megírtak.
Luk. 18.32
Mert a pogányok * kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
Luk. 18.33
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
Luk. 18.34
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
Luk. 18.35
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak * ül vala az út mellett koldulván.
Luk. 18.36
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
Luk. 18.37
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
Luk. 18.38
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Luk. 18.39
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Luk. 18.40
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
Luk. 18.41
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
Luk. 18.42
És Jézus monda néki: Láss, a * te hited téged megtartott.
Luk. 18.43
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages