Jób. 17

Full text search

Jób. 17
Jób. 17.1
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő * patvarkodásuk között virraszt.
Jób. 17.2
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Jób. 17.3
Minthogy az ő szívöket * elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Jób. 17.4
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Jób. 17.5
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Jób. 17.6
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Jób. 17.7
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Jób. 17.8
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Jób. 17.9
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Jób. 17.10
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Jób. 17.11
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Jób. 17.12
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
Jób. 17.13
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; * a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Jób. 17.14
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Jób. 17.15
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages