5 Móz. 2

Full text search

5 Móz. 2
5 Móz. 2.1
Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába * a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
5 Móz. 2.2
De szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2.3
Elég már e hegyet * kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
5 Móz. 2.4
Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú * fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
5 Móz. 2.5
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir * hegyét örökségül.
5 Móz. 2.6
Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is * pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
5 Móz. 2.7
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
5 Móz. 2.8
És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
5 Móz. 2.9
És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb * ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
5 Móz. 2.10
(Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.
5 Móz. 2.11
Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.
5 Móz. 2.12
Szeirben pedig Horeusok * laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)
5 Móz. 2.13
Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
5 Móz. 2.14
Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt * vala az Úr nékik.
5 Móz. 2.15
E felett az Úrnak keze is * vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
5 Móz. 2.16
És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
5 Móz. 2.17
Így szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2.18
Ma te általmégy a Moáb * határán Ar felé,
5 Móz. 2.19
És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
5 Móz. 2.20
(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.
5 Móz. 2.21
Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
5 Móz. 2.22
A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a * Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
5 Móz. 2.23
Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
5 Móz. 2.24
Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; * lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.
5 Móz. 2.25
E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek * és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
5 Móz. 2.26
És * követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:
5 Móz. 2.27
Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
5 Móz. 2.28
Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
5 Móz. 2.29
A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú * fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!
5 Móz. 2.30
De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.
5 Móz. 2.31
Monda pedig az Úr nékem: * Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
5 Móz. 2.32
És kijöve Szihon * mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.
5 Móz. 2.33
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
5 Móz. 2.34
És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
5 Móz. 2.35
De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.
5 Móz. 2.36
Aróertől * fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
5 Móz. 2.37
De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész * oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől + eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages