Zsolt. 102

Full text search

Zsolt. 102
Zsolt. 102.1
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Zsolt. 102.2
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és * kiáltásom jusson te hozzád!
Zsolt. 102.3
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Zsolt. 102.4
Mert elenyésznek az én napjaim, mint * a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Zsolt. 102.5
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Zsolt. 102.6
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz * ragadt.
Zsolt. 102.7
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Zsolt. 102.8
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Zsolt. 102.9
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Zsolt. 102.10
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Zsolt. 102.11
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Zsolt. 102.12
Napjaim olyanok, mint a * megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Zsolt. 102.13
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Zsolt. 102.14
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a * megszabott idő.
Zsolt. 102.15
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, * és a porát is kímélik.
Zsolt. 102.16
És félik a népek * az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Zsolt. 102.17
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Zsolt. 102.18
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Zsolt. 102.19
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja * az Urat.
Zsolt. 102.20
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Zsolt. 102.21
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza * a halálnak fiait.
Zsolt. 102.22
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Zsolt. 102.23
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Zsolt. 102.24
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Zsolt. 102.25
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; * a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Zsolt. 102.26
Régente fundáltad a földet, s az egek * is a te kezednek munkája.
Zsolt. 102.27
Azok elvesznek, de * te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Zsolt. 102.28
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Zsolt. 102.29
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen * megáll előtted.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages