2 Sám. 1

Full text search

2 Sám. 1
2 Sám. 1.1
És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és * Dávid két napig Siklágban időzött:
2 Sám. 1.2
Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, * fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
2 Sám. 1.3
Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
2 Sám. 1.4
Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és * Jonathán az ő fia meghalának.
2 Sám. 1.5
Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
2 Sám. 1.6
Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul * az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
2 Sám. 1.7
Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
2 Sám. 1.8
Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
2 Sám. 1.9
Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, * pedig a lélek még teljesen bennem van.
2 Sám. 1.10
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
2 Sám. 1.11
Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és * megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
2 Sám. 1.12
És nagy zokogással sírának, és bőjtölének * mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
2 Sám. 1.13
És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
2 Sám. 1.14
Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet * az Úr felkentjének elvesztésére?
2 Sám. 1.15
És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg * őt. Ki általüté azt, és meghala.
2 Sám. 1.16
És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem * meg az Úrnak felkentjét.
2 Sám. 1.17
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, * Saulon és Jonathánon, az ő fián,
2 Sám. 1.18
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a * Jásár könyvébe):
2 Sám. 1.19
Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
2 Sám. 1.20
Meg ne mondjátok * Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
2 Sám. 1.21
Gilboa * hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna + olajjal.
2 Sám. 1.22
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem * tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
2 Sám. 1.23
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették * és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
2 Sám. 1.24
Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
2 Sám. 1.25
Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
2 Sám. 1.26
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves * valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
2 Sám. 1.27
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages