Szent Péter II. levele (2Pét)
Szent Péter II. levele (2Pét)
A levelet Péter apostol azoknak a keresztényeknek írja, akiknek hite veszélyben forog az eretnekek miatt. Péter Jézus szolgája és apostola, így joga van levelet írni. Jézus istenségére azzal utal, hogy a Megváltó szó előtt a görögben nem használ névelőt. A Megváltó címet, amelyet eredetileg a császárok adtak maguknak, ez a levél ötször adja meg Krisztusnak, a többi újszövetségi könyv ellenben összesen csak tizenegyszer.
Minél jobban megismerik a keresztények Krisztust, annál inkább elmélyül lelki életük, mert részesei lesznek az isteni természetnek. Az isteni természet kifejezést a pogányok is használták, de Péter keresztény tartalommal töltötte meg. Az isteni természet a kegyelem gyümölcse az ember lelkében. A kegyelmet már itt a földön megkapjuk, így a kifejezés nem csupán eszkatologikus értelmű. Szent Péternek erre a kijelentésére már a legrégibb egyházi írók is felfigyeltek, így Antióchiai Szent Ignác a keresztényeket „istenhordozóknak”, „Krisztus-hordozóknak”, „szentséghordozóknak” nevezi, bár az ember nem is részesül az isteni természet tökéletes bírásában, ahogy ez megvan a Szentháromságban. A keresztény életnek jellemzői a felsorolt erények: a tudás a gyakorlati keresztény eligazodást jelenti az életben a magunk fölötti uralom segít legyőzni a vágyakat a vallásos érzület az Isten igaz tiszteletét szabályozza a testvériesség egy családdá formálja a hívőket, ahol a szeretet uralkodik. Akiből hiányzanak ezek az erények, az erkölcsileg vak, mert nem látja a dolgok helyes sorrendjét. - Az apostol buzdítja a hívőket, mert isteni kinyilatkoztatásból tudja, hogy közeledik életének a befejezése, vagy amint a görög szöveg mondja: „sátorom lebontása”. Akarja, hogy levelét halála után is olvassák: ezekről megemlékezhessetek ezzel istentiszteleti használatra utal, ahogy a később említendő Pál-levelek is ezt sürgetik. Kezd kialakulni az újszövetségi szent könyvek kánonja, és talán ez a kijelentés adott létet azoknak az apokrif könyveknek is, amelyek Szent Péter neve alatt voltak forgalomban.
A szerző Krisztusról szóló tanítását megerősíti a színeváltozáskor elhangzott isteni szavakkal és a próféták tanításával. - A prófétai jövendöléseket a szerző lámpáshoz hasonlítja, amely megvilágítja a sötét szobát. A Szentírás Istentől származik, mert a próféták nem önkényes értelmezésből, nem saját kitalálásaik alapján írtak vagy szóltak, hanem a Szentlélektől sugalmazva írtak. A Szentírásnak az ember teljes jogú szerzőségén keresztül az Isten a fő szerzője.
E fejezetben a szerző szembefordul a hamis tanítókkal. Szent Péter levele itt nagyon hasonlít még szókincsében is Júdás apostol leveléhez. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy a szerző Júdás leveléből vette át ezeket a részeket, mert ugyanazokkal a tévtanítókkal állt szemben, akik tagadták Krisztus eljövetelét, s életükben a szabadosságnak voltak a hívei. Az Isten meg fogja őket büntetni, amint nem kegyelmezett sem a bűnbeesett angyaloknak, sem Noé kortársainak, sem Szodoma és Gomorra lakóinak. Büntetésük Bileámnak a büntetése lesz. Itt a szöveg Boszor fiának nevezi Bileámot ez Beornak az elírása, amely a betűcserére vezethető vissza (MTörv 23,5). Prófétának azért nevezi Bileámot, mert az Isten ösztönzésére szólt, különben a héber hagyomány Bileámot az elkárhozottak példaképének tartja, mert el akarta téríteni a zsidókat az igazi Isten tiszteletétől. - Vigyázzanak a hívők, nehogy visszaessenek a bűnökbe, amelyeket már elhagytak, mert akkor sorsuk rosszabb lesz, mint ha meg sem tértek volna. Ez Jézus tanításának visszhangja (Mt 12,43-45). - Az apostol a fejezetet két népi közmondással zárja le.
A tévtanítók kigúnyolják a Krisztus második eljövetelére vonatkozó tanítást, hogy így könnyebben megtévesszék a keresztényeket. - Az Úr és Megváltó szavakat azért használja az apostol, mert a tévtanítók tagadták Jézus istenségét. - A régi világot Istena vízözönnel pusztította el, ezt viszont tűzzel fogja elpusztítani. Az Újszövetségben Szent Péter az egyetlen, aki kifejezetten arról beszél, hogy a világ tűzben fog elpusztulni. Az elemek, az égitestek, a Nap, a Hold, csillagok, amelyek szintén tűzben pusztulnak majd el. A tűz a zsidóknál a legrégebb időtől fogva az Isten megjelenésének volt a formája, a jele (vö. égő csipkebokor), s főképp a próféták látomásában szerepel. Az Isten ítéletei igen sokszor tűz formájában sújtanak le (Szodoma és Gomorra, Nádáb és Abihu, Izrael bűnhődése Táberában), de az a vélemény, hogy tűzzel fog a világ elpusztulni, csak későn alakul ki, először a Szibilla-könyvek szólnak róla egész határozottan. Jézus a gonosz lelkek büntetésével kapcsolatban beszél a tűzről. A mai természettudományos felfogás nem lát ebben semmi lehetetlenséget. - Új eget és új földet várunk az Isten ígérete alapján (vö.: Iz 65,17).
Legyen a hívők élete kifogástalan. Emlékezteti őket Pál leveleire. Tudja, hogy a levelek egyik-másik egyházban megvannak. Tehát találkozunk a Pál-levelek kezdetleges gyűjteményével. Tudja, hogy egyik-másik nehezen érthető, amit az eretnekek kihasználnak. A többi Írással helyezi őket egy sorba, vagyis sugalmazottnak tartja őket, hisz az Istentől ajándékul kapott bölcsességben írta őket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
