Szent Jakab levele (Jak)

Full text search

Szent Jakab levele (Jak)
Jakab a kor szokása szerint kezdi levelét. Az „Isten szolgája” címmel sokszor találkozunk az Ószövetségben az Újszövetségben az apostolok és az egyes keresztények nevezik így magukat (ApCsel 4,29; 16,17; Jel 1,1). Az „Úr” a „Jahve” megfelelője, így amikor Jézus neve előtt szerepel, kifejezi Jézus istenségét. - A zsidóság egy része a római birodalomban szórványokban élt, de közülük sokan már keresztények voltak.
A testvéreim megszólítás kedves szava Jakabnak. A keresztények egy nagy családnak a tagjai, amelyben az Atyaisten a családfő és Krisztus az idősebb testvér. - A megpróbáltatás a keresztény számára öröm, mert bőséges lesz érte a jutalom a mennyben (Mt 5,12). A megpróbáltatás gyümölcse, az állhatatosság biztosítja az örök életet (Mt 24,13). Arról a bölcsességről van szó, amelynek kezdete az „Úr félelme” (Péld 1,7). - A szegény testvér dicsősége nemcsak lelki értelmű kifejezés, mert anyagilag is segítettek rajta a gazdag úgy alázódott meg, hogy megtapasztalta a vagyon másodrendűségét a lélekkel szemben. A vagyon mulandóságát Jakab apostol Izajásból vett képpel (Iz 40,6-8) mutatja be.
A kísértés nem az Istentől jön, hanem a bűnös szenvedélyekből fakad. A halál a kegyelem hiányát vagy a kárhozatot jelenti. Az Istentől csak jó jön. Jósága hozott minket létre nemcsak a természetes, hanem a természetfölötti életre is, az igazság szavával a keresztségben. - Az ember a legértékesebb az összes teremtmény közt, ezért első termés.
A vallásosságot az apostoli egyház a karitatív intézményeivel vitte át az életbe a diakonátusnak volt a feladata a karitatív munka (ApCsel 6, 1-4; 9,39; 1Tim 5, 3-16).
Az apostol rámutat a keresztények egy elterjedt hibájára, a személyválogatásra. Ennek nem szabad előfordulnia, mert mindannyian testvérei egymásnak. - A keresztények gyülekezeteikre még a régi elnevezést, a zsinagóga szót alkalmazták, a görögben ez áll. Az előkelőknek a zsinagógában az olvasóemelvény mellett elhelyezett üléseken volt a helyük, a szegények pedig az olvasóemelvény lépcsőin vagy a zsámolyokon foglaltak helyet. - A fenséges név, amelyről a keresztényeket elnevezik, Jézus Krisztus neve: „mert nincs másban üdvösség” (ApCsel 4,12). Először Antióchiában nevezték el a hívőket Krisztus nevéről (ApCsel 11,26). A keresztényeket csak a szeretet törvénye köti. Ez a szabadság törvénye, hisz mentek a farizeusi szabályok kényszerétől.
Jakab apostol az elméleti hitről szól, ami nem más, mint az értelemnek és az akaratnak a kinyilatkoztató Istenhez való ragaszkodása. A hit a belőle fakadó tettek nélkül halott. „Tettek”-nek a zsidó törvény rituális előírásainak megtartása nem nevezhető, csak a szeretet tettei, amikre Jézus az irgalmas szamaritánus példabeszédében hívta fel a figyelmet (Lk 10,25-37). - Jakab az ószövetségi Szentírásból hoz bizonyítékot, amikor Ábrahám áldozatáról (Ter 22,1-14) beszél, aki az Isten akaratát akkor is kész volt teljesíteni, amikor az Isten a fiát követelte tőle áldotzatul. Ezért lett az Isten barátja (Iz 41,8; 2Krón 20,7). a második bizonyíték Rácháb története (Józs 2,1-24; 6,17-25). Szent Jakab állítása („A hit tettek nélkül holt dolog”) és Szent Pál tanítása („Az ember hit által válik igazzá, törvény szerinti tettek nélkül”, vö.: Róm 3,28) közt nincs ellentmondás: Pál a Mózes-féle szertartási törvények előírásairól beszél, míg Jakab a szeretetből fakadó tettekről.
Az apostol figyelmezteti a zsidóságból jött hívőket, hogy ne akarjanak tanítók lenni, mert a tanító sokkal nagyobb felelősséggel tartozik, mint más ember. Már Jézus is szólt róla, hogy a zsidók rabbinak szeretik magukat hívatni, és az apostolokat óvja ettől (Mt 23, 6-8). Szent Pál is beszél a zsidók e szokásáról (Róm 2, 17-24), s óvja Timóteust és Tituszt a hamis tanítóktól (1Tim 1, 3-7 Tit 1, 10-14). Az apostoli egyházban gyakori volt a karizmatikus tanító (a karizma Isten kegyelme a közösség javára), Szent Pál értékelte őket (1Kor 12, 28-29 Ef 4,11), mert különleges isteni kegyelemmel magyarázták a hitigazságokat. Jakab apostolnak is volt karizmája, ezért mondja: súlyosabb ítélet vár ránk. - Az emberi életet Jakab apostol forgó kerékhez hasonlítja: életkörünk. Elindul ez a kerék a születésünkkor és megáll a halálunkkor. - Ebben az életben a legtöbb bajt a nyelv okozza: vele áldjuk vagy átkozzuk - végeredményben - az Istent, mert az emberek, akiket megátkozunk, az Isten képmására vannak teremtve. A természetben ilyen kettősség nem fordul elő, csak az emberben, az ő szájából származik jó is, rossz is egyszerre.
Az igazi bölcs nem irigy természetű, hanem tele van szeretettel. A hamis bölcsesség földi, mert nem az Istentől van, érzéki, mert a külső kísértéseknek enged, sátáni, mert a hazugság atyjától származik, aki irigységet támasztva idézte elő a halált (Jn 8, 44-45 Bölcs 2,24). Jakab előadásában a bölcsesség jellemzője az embertársi szeretetnek, és szoros kapcsolatban áll a megszentelő kegyelemmel.
Az előző fejezetet a béke gondolatával zárta le az apostol, ez eszébe juttatja az állandó háborúságok, veszekedések gondolatát, keresi ezek okát, és a rendetlen szenvedélyekben találja meg. Jézus a Hegyi beszédben mutatott rá a bűnös vágyakra, amelyekből a bűnös tettek fakadnak (Mt 5,21-32). Nem tud az ember két úrnak szolgálni (Mt 6,24), aki a világgal barátságot tart, az házasságtörő, ószövetségi értelemben. Jézus maga is „házasságtörő nemzedéknek” nevezi kortársait, mert nem ismerték fel benne az Istentől küldött Messiást (Mt 12,39). - Isten a kevélyeknek ellenáll - a görög szöveg van idézve (Péld 3,34) ez a gondolat bekerült a Magnificatba is (Lk 1,51-52). - Mossátok tisztára, tisztítsátok meg - a megfelelő zsidó szavak liturgikus tisztulásra használt kifejezések, itt a bűnöktől való megtisztulást jelentik. A bánkódjatok ige a belső bánatra mutat rá, míg a sírjatok ennek külső kifejezése. - Egymással egyenlők vagyunk, ezért az ítéletet az Istenre, kell bíznunk. Jakab újra a Hegyi beszéd gondolatait hangoztatja (Mt 7,1-2).
A keresztények vegyék számításba az isteni gondviselést, mert nem az ember tetteitől függ minden. Hagyatkozzanak az Istenre, és mondják: Ha az Úr akarja. A gazdag ember példabeszédében erre adott Jézus tanítást (Lk 12,16-21).
Éles szavakkal fordul az apostol a gazdagok ellen, akik nem élnek keresztény életet. Az újonnan megtértek között, úgy látszik, elég sokan lehettek olyanok, akik továbbra is a vagyonban látták életük célját. Ezekre vonatkozik Jézus szava: „Jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat” (Lk 6,24).
Az elnyomottaknak türelmet ajánl, mert dicsőségesen el fog jönni Jézus. Eljövetele biztos, csak az ideje bizonytalan. - A panaszkodás a türelmetlenség jele, és súlyosbítja a bűnöket az Isten ítélőszéke előtt.
A zsidóknál rossz szokás volt a sok eskü. Az eskü zsidó szokása ellen Jézus is élesen kikelt a Hegyi beszédben (Mt 5,33-37).
Az Újszövetségben e helyen van szó a szentkenet szentségéről. A trienti zsinat szerint ebben a részben minden megvan, ami a szentséghez szükséges: a külső jel az olaj, ehhez a pap imát mond-a belső kegyelem a bűnbocsánathoz, sőt a testi felépüléshez is. Az Úr rendelésére lehet következtetni abból, hogy az Úr nevében kell megkenni a beteget. Csakis az Isten vagy az Istenember, Jézus Krisztus rendelhet saját tekintélyével olyan külső szertartást, amely belső kegyelmet közvetít. Az apostol csak kihirdette ezt a szentséget, „mint Krisztus szolgája és az Isten titkainak megbízottja” (1Kor 4,1). A szentkenet szertartását tartalmazza az 1962-ben talált ezüstlemez, mely a palesztinai Tekoa környékéről került elő, s Kr. u. 70-90 közt keletkezhetett. - Valljátok meg egymásnak bűneiteket - ez érthető a gyónásra is, de egyszerűen arra a bűnbánati cselekvésre is, amikor a hívők egymás előtt bűnösnek vallják magukat.
A levél lezárása buzdítás az apostolkodásra, hogy az eltévelyedett keresztényeket vezessék vissza az Egyházba.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages