Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1Tessz)

Full text search

Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1Tessz)
Pál Szilvánusszal (Szilás ApCsel 17,4) és Timóteussal együtt alapította a tesszalonikai egyházat.
A hit, remény, szeretet alapvető keresztény erény. Az apostol sokszor hivatkozik rá (1Kor 13,13; Ef 1,15; Kol 1,4).
A kiválasztottság azt jelenti, hogy meghívást kaptak az evangélium hitére, Isten országának tudatos szolgálatára.
A nehézségeket az ApCsel 18,5 kk. említi.
Utalás a vádakra, amelyeket zsidó ellenfelei mindenütt terjesztenek, hogy tudniillik nem igazi apostol, mert nem kívánja az ószövetségi előírások megtartását.
Az apostol példájával is akarta hirdetni az evangéliumot, nemcsak szavával.
A zsidók úgy tekintették kereszténnyé lett honfitársaikat, mint akik az igaz vallástól és a nemzeti hagyománytól elszakadtak. A nemzeti érzés belejátszása magyarázza a Pál apostol iránti gyűlöletet is. A 15. vers kemény szavai a kor felfogását tükrözik. Hasonló kifejezéseket találunk Claudius rendeletében, Tacitusnál és Pliniusnál.
Az apostol Bereában elvált Szilástól és Timóteustól, és nélkülük ment Athénbe (ApCsel 17,14). Timóteus nemsokára utána ment, dePál visszaküldte Tesszalonikába. Megbízatása befejeztével csak Korintusban érte utol az apostolt.
Krisztus maga megjövendölte, hogy a régi környezet rendszerint üldözést vált ki a megtértek ellen (Mt 10,21).
Az apostol reménye a harmadik térítő úton teljesedett (ApCsel 20, 1-4).
Szó szerint: tisztán őrizze meg „edényét”. Lehetne a testre érteni, mint a lélek eszközére, de valószínűbb, ha a rabbik nyelvhasználatát vesszük alapul és a feleségre vonatkoztatjuk.
A pogányok hittek a lélek halhatatlanságában, legföljebb a test feltámadását nem remélték és az örök igazságszolgáltatást.
A rövid tesszalonikai működés alatt az apostol nem fejthette ki részletesen az egész keresztény tanítást. Sokan azt hitték, hogy Krisztus még az ő életükben eljön ítéletet tartani, és sajnálták az elhunyt keresztényeket, hogy nem láthatják dicsőséges megjelenését. A paruzia leírása követi az úgynevezett apokaliptikus stílust. Az angyalok szava, a harsonazengés, a felhő az isteni fönség és hatalom kifejezői. Nehéz volna megmondani, mi benne a jelkép és mi a valóság. Az apostol beleéli magát az életben maradottak helyzetébe, azért beszél első személyben. Mint az 5,1 mutatja, a világ vége idejére vonatkozólag teljes bizonytalanságban voltak, de azért az ősegyház - Pállal együtt - várta és remélte, hogy megéri az Úr második eljövetelét.
Mindezt a Krisztustól kapott kinyilatkoztatás alapján mondja.
Az apostolok tehát nem tudtak és nem is akartak semmi biztosat mondani az Úr eljövetelének idejéről. A keresztények számára az állandó készenlét a döntő, hiszen a halál órája, ami lezárja az érdemszerzés idejét, éppen olyan bizonytalan.
Magától értetődő szabály volt, hogy minden egyházközség élére elöljárókat, papokat állítottak.
A Lélek kioltása a Szentlélek karizmatikus adományaira vonatkozik. Ezt is vissza lehet utasítani, mint az egyéni megszentelés kegyelmét. A prófétai beszéd szintén karizma: ihletett tanítás és buzdítás.
Elsősorban a karizmatikusnak látszó jelenségekre gondol, hiszen ott is előfordulhatott tévedés, önszuggesztió vagy akár csalás. De érthetjük az élet és a kultúra minden természetes értékére is. Ami jó, az mind helyet kaphat Isten országában.
A szellem, a lélek és a test felsorolása nem azt jelenti, hogy az emberben külön van szellem és lélek. Az apostol népszerű nyelven vallási utasítást ad, nem élettant vagy lélektant. Az értelem ez: benső gondolatvilágotokat és annak külső megnyilatkozását hassa át.
Úgy látszik, az apostol szükségesnek tartotta a határozott felszólítást, mert ellenfelei már ott is éreztették befolyásukat.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages