Korintusiaknak írt II. levél (2Kor)

Full text search

Korintusiaknak írt II. levél (2Kor)
Az Isten országáért elviselt fáradalmakat és szenvedéseket mondja Krisztus szenvedésében való részvételnek. A híveknek javukra válik, mert az apostol felajánlhatja értük, mint áldozatot, azonkívül épülhetnek türelmén.
Valószínűleg Efezusban az ezüstművesek zendülésére utal (ApCsel 19,23-40), amikor élete is veszélyben forgott.
Titusz bizonyára hírül hozta az apostolnak, hogy némely ellenfelei, akik a zsidó szertartás elvetésében sem értettek egyet az apostollal, kétségbe vonták nyíltságát és azzal vádolják, hogy könynyelmű ígéreteket tesz látogatására vonatkozólag. Amit eddig írt és tanított, mindenért vállalja a felelősséget. Utánozta Krisztus egyenességét, nem voltak hátsó gondolatai. Hívei iránt való szeretete sem engedett volna neki kétszínű magatartást. Az igazi keresztény-hez azért sem illenék a kétszínűség, mert a Szentléleknek, az igazság Lelkének pecsétjét kapta. Még kevésbé az apostolhoz, akit a Lélek külön felvértezett az evangélium hirdetésére.
Az első levél után írt levélről van szó, amely nem maradt ránk. Az apostol valamelyik rágalmazójára, egy korintusi pártvezérre céloz, aki már megbánta tettét, ezért az apostol kéri a híveket, hogy fogadják vissza szeretetükbe.
A korintusi egyház helyzete annyira szívén feküdt az apostolnak, hogy Troászban félbeszakította munkáját, Macedóniába ment, hogy találkozzék Titusszal - aki Korintusból érkezett vissza (7,5). Titusz általában jó híreket hozott, az apostol ezért ad hálát. Akadtak azonban pártoskodók, akik továbbra is izgattak az apostol ellen, és személyét különféle gyalázkodásokkal igyekeztek lejáratni. Ezekkel a vádakkal száll szembe Pál ebben a levélben.
Az evangélium hirdetése választásra készteti az embereket Isten mellett vagy ellen, ezért az emberek nem nézik őket közömbösen.
Utalás az igehirdetés természetfölöttiségére. Krisztus biztatása alapján beszélünk Istenről, az ő kegyelmi segítségével.
A természetfölötti világban minden indíttatás a kegyelem hatása.
Utalás Jeremiás szövegére (31,31), hogy Isten az Újszövetségben a hívők szívébe írja parancsait.
A törvény betűje öl abban az értelemben, hogy az ószövetségi törvény nem volt kegyelmi forrás, csak parancsokat adott, tehát fölébresztette az ellenszegülést, és így alkalmat adott a bűnre. Ezzel szemben a lélek éltet, hiszen a Szentlélek kegyelme megadja a szeretet szellemét, és ez vezeti az embert az Isten iránti engedelmességben. Az ószövetségi kinyilatkoztatás tehát csak kezdetleges az újszövetségihez viszonyítva, Mózes szerepe mégis dicsőséges volt, amikor közvetítette, ennek jele volt arcának ragyogása, amikor lejött a Sínai-hegyről. Az apostoli működés, a maradandó szövetség szolgálata még fönségesebb.
Az ószövetségi jövendölések alapján a zsidók felismerhették volna Krisztust, de előítélettel olvasták, ezért mondja, hogy fátyol borult szívükre.
Az Úr Szent Pálnál Krisztust jelenti. A nehéz szöveg értelme valószínűleg ez: Ha Izrael megtér, lehull róla a fátyol, és felismerik, hogy Krisztus nem csupán ember, hanem Isten, aki a Szentlélek által fejti ki hatását az Egyházban. Aki a Szentlelket befogadja, aza szeretetben és a kegyelemben átéli Isten gyermekeinek szabadságát.
A kegyelmi újjászületés a keresztségben Isten gyermekévé tesz, Krisztushoz hasonlóvá alakít. A végleges átalakulás azonban csak az örök életben következik be.
Az Istentől elfordult „világ” istene a bukott angyal, a sátán.
Ter 1,3. Krisztust csak a hit világosságánál ismerjük meg, mint Megváltót, mint Isten Fiát.
Minden kegyelmi kiváltság ellenére megmaradunk embereknek, alávetve testi-lelki szenvedésnek. De a remény állandóanerőt ad, hogy Krisztus sorsában lesz részünk. Mint titokzatos testének tagjai, hordozzuk szenvedését és halálát, de megvan a biztosítékunk, hogy feltámadásában és dicsőségében is részünk lesz, ha kitartunk a hitben.
Az apostol bátor igehirdetése, a szenvedések elviselése mind a hívek lelki javát szolgálja. Az evangélium felajánlása és a kegyelem kiérdemlése folytán egyre többen törnek meg, a megtértekben erősödik a hit, és így Isten imádása tökéletesebb lesz.
A láthatatlan dolgok Isten ígéretei, amelyek az örök életre vonatkoznak.
Földi sátrunk a test, égi lakásunk a feltámadt test. Az apostol és mindenki más azt szeretné, ha a dicsőséges testet közvetlenül itt felölthetnénk, és nem kellene a halál borzalmán átmenni. A megdicsőülés vágyát és reményét maga Isten adta nekünk a kinyilatkoztatással és a hittel.
A szemlélet, a színről színre látás az üdvözültek kiváltsága. Hozzájuk mérten mi távol járunk az Istentől, bár a kegyelem révén bennünk lakik. A 8. vers azt a tanítást tartalmazza, hogy a testtől elvált lélek azonnal a mennyei boldogság birtokosa lehet, nem kell megvárnia a test feltámadását.
Talán célzás arra, hogy az apostolnak a különleges kegyelmekre való hivatkozásait némelyek dicsekvésnek vették. Ő viszont csak úgy hivatkozott rájuk, mint küldetésének isteni igazolására.
Őszinte szeretete készteti, hogy mindent feltárjon és megmagyarázzon a híveknek. Krisztus önfeláldozását és önkiüresítését utánozza ezzel. Példája viszont mindenkit figyelmeztet az önzetlenségre. Annál inkább, mivel a keresztségben misztikus módon osztoznak Krisztus halálában (Róm 6,8). Az áldozatos szeretet alapvető keresztény kötelesség.
„Bűnné” tette, mert Krisztus magára vállalta a világ bűneit, és áldozatul adta magát a bűnök levezeklésére. Szenvedésében valamiképpen a bűn átka is ránehezedett, innen érthető fohásza a kereszten: Istenem, miért hagytál el engem?
Iz 49,8. A megváltással beköszöntött az üdvösség ideje. Krisztus példája és kegyelme lehetővé teszi az erények gyakorlását és az üdvösség elnyerését. Különösen szükség van türelemre, mert az élet minduntalan megpróbáltatások elé állít.
Szó szerint: Jobbról és balról az igazság fegyverzetében. A római katona jobb kézben a támadó fegyvert, baljában a védő pajzsot tartotta. A hívő így készüljön fel az igazság védelmére és a kísértés elleni küzdelemre. Egyéni lelkiélete mellett kötelessége az apostolkodás is. Példájával és szavával tovább kell adnia Krisztus evangéliumát.
A pogányok életmódjának utánzásától óvja az apostol a híveket.
Beliál az ördög neve az ószövetségi Szentírásban. Jelentése: Semmirekellő. Lev 26,11-12.
Az őszinte szeretet és a félreértések teljes tisztázása vezeti az apostolt, amikor újra visszatér az előbb említett sértésekre. A 8. versben arról a levélről van szó, amit Titusszal küldött, de ami nem maradt ránk. A 10. versben arra céloz, hogy csak az a bánat üdvös, amellyel az Isten előtti engedetlenséget fájlaljuk, nem csupán tetteink emberi következményeit.
Az Apostolok Cselekedeteiből ismerjük Macedóniában a filippi, tesszalonikai és beröai egyházközséget, de valószínűleg több is volt.
Titusz már előző útja alkalmával előkészítette a gyűjtést Korintusban.
Lásd Jézus szavait a szegény özvegy fillérjéről (Mk 12,42).
Kiv 16,18. Utalás a manna gyűjtésére.
Pál a jeruzsálemi zsinaton megígérte, hogy gyűjteni fog a jeruzsálemi szegények részére. Eljárásában tanúkat vesz maga mellé. Az említett testvérek nevét nem ismerjük.
Iz 55,10.12.
Az emberek iránti szeretet gyakorlati megnyilatkozását az apostol szent szolgálatnak, tehát istentiszteletnek nevezi. Szent jellege nem csupán abban van, hogy erényt gyakorolunk, hanem abban is, hogy akik a jótéteményben részesülnek, hálával gondolnak Istenre és az evangélium hatékonyságára.
Test szerint élni annyi, mint földies, önző célokat követni.
A gondolat Jer 1,10-ből való. A lelki hatalom az üdvösséget és Isten országát szolgálja. Az erélyes hang mutatja, hogy nem olyan emberek ellen szól, akik gyengeségből botlanak, hanem rosszakaratú ellenfelek ellen küzd, akik aláássák apostoli tekintélyét, és hamisnak mondják az általa hirdetett evangéliumot, főleg azért, mivel a zsidó hagyományt a megtért pogányoknak nem írja elő.
Ellenfelei nem új területeken hirdetik az evangéliumot, hanem a már megalakult egyházközség életét zavarják.
Az ószövetségi Szentírás Isten és a vallásos nép viszonyáta jegyesek kapcsolatához hasonlította, innen a „féltékeny” Isten kifejezés.
Ellenfelei behízelgő modorral sokakat megtévesztettek a „más evangéliummal”, azzal ti., hogy a körülmetélés szükséges. Valószínűleg a jeruzsálemi egyházközségből jött megkeresztelt zsidók voltak, ezért mondja őket Szent Pál „fő-fő apostoloknak”.
Szent Pál keze munkájával, sátorkészítéssel kereste kenyerét apostoli útjain is (ApCsel 18,3). Adományt csak ritkán fogadott el. Ezt az önzetlenséget tartja az apostoli lelkület megnyilvánulásának.
A dicsekvés ugyan helytelen, de mivel Korintusban néhányan meghatódtak a tévtanítók alaptalan dicsekvésétől, eltűrték anyagi követelődzésüket, fölényeskedésüket, azért az apostol megmutatja, hogy igazi munkával, Krisztusért vállalt fáradozással, szenvedéssel is lehet dicskedni. Az Apostolok Cselekedetei túl keveset mond el életéből ahhoz, hogy a felsorolt viszontagságos eseményeket időben rögzíteni tudjuk.
A mózesi törvény negyven botütést engedélyezett. A zsidók gyakorlatilag csak harminckilencet adtak, nehogy a törvényt megsértsék esetleges téves számolással.
Az ApCsel 27-ben elmondott hajótörés eszerint már a negyedik volt.
A kapott kinyilatkoztatások közül csak ezt az egyet említi, amit ő is a legnagyobbnak tart. A levél írása előtt 14 évvel, tehát Kr. u. 43-ban. A régiek felfogása szerint a levegőég és a csillagok ege után következik a harmadik ég, Isten világa. A Paradicsom a menynyek országának jelképe. Az élmény egészen természetfölötti volt, ő maga sem tudja, hogy lelke testében maradt-e. Mindenesetre az érzékek teljes kikapcsolódásával történt. Nem valószínű, hogy magát az isteni lényeget szemlélte, hiszen másutt ő maga írja, hogy Istent élő ember nem láthatja (1Tim 6,16). Mégis az isteni dicsőségnek és boldogságnak egészen különös visszfényét foghatta fel. Az örök életnek ez a valósága és boldogító volta késztette arra, hogy minden áldozatot meghozzon Krisztusért.
Apostoli útjain szerzett feltűnő betegségről, talán maláriáról van szó, ami Kis-Ázsiában ma is gyakori. A Gal 4,14-15-ből látjuk, hogyez térítő munkájában is akadályozta. Ezért mondja a sátán angyalának.
Isten akarta, hogy az apostol a betegség hordozásával is mutassa meg lelki erejét. Ezzel is példát kellett adnia, hiszen Isten a hívőkről sem veszi le a test terheit.
Ellenfelei azzal rágalmazzák, amit éppen ők maguk csinálnak, hogy ti. az apostol nem az evangéliumnak nyerte meg a korintusiakat, hanem önző céllal saját magának.
Krisztus erejét a hívő is megtapasztalhatja magában. Tőle kapja a segítséget, hogy kitartson a hitben, reményben, állhatatos maradjon a szeretet gyakorlásában, türelemmel viselje az élet terheit. Az apostoloknak azonban külön csodatevő erőt is adott, ezért lehettek Isten büntető végzésének is eszközei.
A köszöntés egyúttal a Szentháromság megvallása: Jézus (a Fiú) kegyelme, az (Atya) Isten szeretete és a Szentlélek közössége.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages