Ozeás könyve (Oz)

Full text search

Ozeás könyve (Oz)
A könyv tartalma alapján valószínű, hogy a próféta 740-720 között működött.
Az első három fejezet leírja Ozeás házasságát. Ez bizonyára nem prófétai kép, hanem valóságos házasság, melynek prófétai jelentősége van. Ozeás hiába szerette feleségét, az hűtlen lett hozzá. A próféta azonban visszavezeti őt a helyes útra (3,1-3). Az Isten is hűséges szeretettel szerette a választott népet, de a nép hűtlen lett hozzá: elkövette a bálványimádás, az idegen istenek tiszteletének házasságtörését. Isten azonban nem veti el népét, hanem megbocsát neki, és megfelelő bűnbánat, próbatétel után visszavezeti magához. A jegyesek, házastársak közötti kapcsolat fejezi ki legszemléletesebben azt a viszonyt, amely a Sínai szövetség óta Isten és Izrael között fennáll. Vö.: Iz 1,21-26; Jer 2,2; 3,1; 3,6-12; Ez 16; 23; Énekek éneke. Az Újszövetségben Jézus a messiási ország ábrázolására az esküvői lakoma képét használja (Mt 22,1-14; 25, 1-13), Pál apostol pedig Krisztus és az Egyház kapcsolatát keresztény házassághoz hasonlítja (Ef 5,23-33; vö.: 1Kor 6,15-17; 2Kor 11,2).
„Parázna” abban az értelemben, hogy később hűtlen lesz. Hasonló értelemben nevezi a gyermekeket is „paráznaságban fogantak”-nak; olyan anyától születtek, aki (később) bűnös(sé lett). Vö.: Ez 16,14; Sir 41,5.
A jelképes, prófétai nevek használata gyakori az Ószövetségben, pl. Iz 1,26; Jiszreel az izraeli királyok tartózkodási helye volt. Jehu ott ölte meg Omri leszármazottait.
Jiszreel völgye (Megiddó közelében) volt a legtöbb csata színtere Palesztinában.
A prófétai nevek az Úr fokozódó haragjáról tesznek tanúságot. A „Nem népem” már a szövetség végleges felbomlását jelenti. A szövetségkötéssel kapcsolatban ugyanis Isten a közte és a választott nép között kialakult kapcsolatról ezt mondja: „Én Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” vö.: Jer 31,31.
Az Úr itt mintegy a szerelem szavaival szól a néphez. Hűtlen jegyesét, a hálátlan Izraelt megfelelő büntetés, próbatétel után visszafogadja szeretetébe, és elhalmozza minden jóval.
Szokás volt a bűnös nőket ilyen módon megszégyeníteni.
Az anya a megszemélyesített Izrael népe, gyermekei a nép tagjai. Az egész nép és az egyén bűne egymástól elválaszthatatlan.
A szeretőik a Baálok, a kánaáni pogány népeknél a termékenység istenei.
A 8. és a 9. vers a 15. után található. Hasonló - értelem szerinti - sorrendváltoztatásra gyakran szükség van a prófétai szövegekben.
„Kiviszem őt a pusztába” - utalás a pusztai vándorlás idejére, amikor Isten gondviselő szeretetével oltalmazta a népet.
Izrael „ifjúsága napjai” a Sínai szövetségkötést követő időszak, az „első szeretet” ideje. - Ákor völgye Jerikó közelében található. Jelentése: „nyomorúság völgye.”
A messiási korban Isten minden élőlényt elhalmoz jótéteményeivel.
Isten a hűtlen népét újra és örökre vissza akarja fogadni szeretetébe.
A hűség a szövetségnek leglényegesebb feltétele. Isten mindig hű az ígéretekhez, de hűségére a népnek is hozzá való hűséggel kell válaszolnia. A két fél kölcsönös hűség, szeretet, ragaszkodás által ismeri meg egymást igazán.
Valószínűleg ez is Gomerre (1,3) vonatkozik. A próféta vissza akarja szerezni hűtlen feleségét. Ozeás megbocsátó szeretete Isten magatartásának jelképe a bűnös nép iránt.
A prófétának úgy kell visszavásárolni volt feleségét jelenlegi férjétől, vagy valamely pogány templomból, ahol szertartásszerű paráznaság folyt.
Gomernek (és Izraelnek, vö.: 4. vers) próbát kell kiállnia, mielőtt helyre áll a régi szeretetközösség.
Keresni fogják Dávidot, vagyis az északi országrész újból csatlakozik a délihez a dávidi uralkodó alatt. A két országrész egyesülése a messiási kor boldogságát fejezi ki. - Az Úr javai kifejezés itt a föld gazdag termését jelenti.
A bűnök miatt Isten szárazsággal sújtotta az országot. A bűnért az egész természet bűnhődik, vö.: Ter 3,17-18; Jer 4,23-28 stb.
A vád természetesen az egész megromlott papi rendhez szól.
A tudás itt a héber törvény szó szerinti fordítása.
A papok a bűnökért bemutatott áldozatokból részt kaptak, ezért örültek a nép bűneinek.
Az idegen istenek tiszteletét, vagy a szertartásszerű paráznaságot nevezi kéjelgésnek.
A vers második része a többi szövegtől független szólás.
A fadarab a bálványszobrok megvető megjelölése. A karó, mely oktat, valószínűleg a pogány jósok eszközére utal.
Pogány szent helyeket említ. Bet-Aven Bétel másik neve.
Micpa a Jordánon túl található.
Ez a rész a szír-efraimita háborúra vonatkozik (735-34), vö.: 2Kir 16, 5 kk.
Izrael (Efraim) és Júda lakói nem kerülhetik el Isten büntető ítéletét, amellyel Isten sújtotta őket bűneik miatt. A legnagyobb csapás az idegen elnyomás és a babiloni fogság volt.
A vers utal arra, hogy Izrael eleste után Júda határa is dél felé tolódott.
Efraim (Izrael) elnyomó, mert Damaszkusszal szövetkezett Júda ellen.
A vers utal arra, hogy Menahem (Izrael királya) adót fizetett III. Tiglatpilezernek 738-ban (2Kir 15,19), Acház (Júda királya) pedig 735-ben segítségül hívta az asszír uralkodót (2Kir 16,7-8).
Isten visszavonul az égbe, vagyis megvonja gondviselő segítségét.
A próféta bűnbánati liturgia keretében mutatja be a nép megtérését (1Kir 8,31-53; Jer 3,21-25). Ez a megtérés azonban nem tartós, mint az a 4-6. versekből kitűnik.
Adam valószínűleg nem az első embert jelenti, hanem egy hasonló nevű várost a Jordán keleti partján. Lehetséges, hogy ez is pogány istentiszteleti hely volt.
Aratás = büntető ítélet.
Az északi országrészben 737-ig hét királyt gyilkoltak meg. A 3-7. versek egy összeesküvésre utalnak, amikor a királyt és főembereit lakoma keretében gyilkolják meg. Így halt meg pl. Ela (1Kir 16,9-10).
A lángos vagy lepény élvezhetetlen, ha csak az egyik oldalát sütötték meg.
Izrael politikai magatartásában olyan oktalanul viselkedik, mint az értelmetlenül csapongó galamb.
A fekvőhely lehet tényleges fekvőhely, vagy pedig imaszőnyeg.
Az Úr háza itt az egész országot jelenti.
Az ellenség Asszíria.
Vö.: Iz 40,20 kk; 41,21 kk.
Ez a rész valószínűleg az első deportálás után készült (734 után). Vö.: 2Kir 15,29.
„Pénzen vásárolt”, utal arra, hogy adót fizettek Asszíriának (5,13; 7,11). Egyiptomnak pedig ajándékokat küldtek (12,2).
Ez a jövendölés valamilyen betakarítással kapcsolatos ünnepen hangzott el.
A paráznaság bére minden földi jó, mert mindezért Baal, pogány istennek ad hálát Izrael.
Pogány földön minden étel tisztátalan.
„Gyalázat”=bálványimádás.
Gilgálban kértek először királyt az Istentől (1Sám 11). A királyság intézménye ellenkezett a próféták (és Isten) akaratával.
Kétszínű a szívük: mert meg van osztva Isten és Baal között.
A törvény helytelen alkalmazása bomlasztó hatással van a népre.
A kettős gonoszság kifejezés utalhat a bűn súlyosságára (hogy Izrael királyt kért), vagy pedig egy másik bűnt is hozzávesz, amelyről a Bír 19-ben olvashatunk.
Igazság: vallási értelemben használva kifejezi azt, hogy az ember akaratát az Istenéhez igazítja.
Salmán, pontosabban Salamanu moabita király III. Tiglatpilezer idejében (745-727) uralkodott. Elfoglalta Gileád városát, Bet-Arbelt. - A városok kifosztása alkalmával gyakoriak voltak a versben említett kegyetlenkedések, vö.: 14,1.
11,
Az apa és a gyermek kapcsolatával világítja meg Isten és a választott nép viszonyát.
Ozeás csak a kivonulás idejétől kezdve ábrázolja Izrael történetét. Az ősatyák korára csak ritkán utal, akkor is eléggé negatív szempontból, vö.: 12,4-5. 13.
A próféta a vers első részében a gazdaembert tartja szem előtt, aki emberi módon, szelíden bánik háziállataival.
Adma és Cebojim a pentapolisz (=Öt város) két városa volt, vö.: Ter 10,19; 14,2. 8. Egyes szentírási szövegek éppen olyan elrettentő példaként állítják szemünk elé, mint Szodomát és Gomorrát szokás.
12,
Mozaikszerű gyűjtemény. Egyes részek a próféta korára vonatkoznak, mások az ősatyák korának bűneit idézik. A régi bűnök a jelen korra is hatással vannak.
A keleti szél, mely a sivatag felől fúj, forró, száraz és pusztító szél. Az asszír pusztításra vonatkozik.
A vers elmarasztaló ítéletet mond Jákobnak az Istennel való küzdelméről: Jákobot vakmerőnek tartja. Jákob életének egyéb epizódjait is negatív szempontból említi.
A próféta kortársaihoz szóló intelem.
A próféta Izraelt Kánaánnak nevezi, mert átvette a kánaáni népek bűneit.
A Találkozás napja a Sínai szövetségkötés napja (Kiv 5; 19).
A prófétai látomások gyakorisága az Isten jóindulatának, kegyelmének jele. Vö.: MTörv 18,9-22; Zsolt 74,9. - A próféták által Isten halálbüntetést is küldött, pl. Illés esetében (1Kir 18,40).
Efraim politikai jelentősége valamikor nagy volt. Vö.: Józs 24; Bír 8,1-3.
Borjú=bálványszobor.
Lehetséges, hogy a vers ironikusan Hosea királyra (732-24) utal, akinek a neve azt jelenti: „az Úr megszabadít”.
Valószínűleg közmondásszerű kijelentés.
Szent Pál a halottak feltámadására alkalmazza a verset (1Kor 15,55), mely itt az eredeti összefüggésben a nép fennmaradására vonatkozik.
A próféta az újjászületés ígéretével fejezi be fenyegető beszédeit. Hasonló részletekkel már korábban is találkoztunk a könyv folyamán: 2,16-25; 8-11; 12,10.
Isten bűnbánó szavakat vár a néptől.
A lóra szállni kifejezés az Egyiptommal való kapcsolatokra utal.
A ciprusfa a legtekintélyesebb fának számított keleten.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages