Siralmak könyve (Siral)

Full text search

Siralmak könyve (Siral)
Ez a költemény valószínűleg az első babiloni elhurcolás (Kr. e. 597) idejéből származik. Nincs még szó azokról a szörnyűségekről, melyek 587-ben történtek a város és a templom teljes elpusztulása alkalmával. Két részre tagolódik: az 1-11. versben a költő harmadik személyben beszél Sionról; a 12-22. versben maga Jeruzsálem mondja el panaszát az Úrnak.
A költő gyászéneket zeng Jeruzsálem felett. A várost özvegyhez hasonlítja, aki keservesen sírdogál, mert nincs megmentője. Még a templomhoz vezető utak is gyászolnak a megalázott várossal együtt.
A régi dicsőségre való visszaemlékezés csak gyarapítja a kínt és a fájdalmat.
A vétek szinte hozzátapadt Jeruzsálemhez, és tisztátalanná tette. A megalázott város mégis Istenhez fohászkodik; lakói minden kincsüket odaadnák egy darab kenyérért.
Itt maga Sion panaszkodik a szenvedései miatt. Négy képet sorol fel: a tűz, a háló, az iga és a szőlőtaposó képét, hogy érzékeltesse büntetését.
Újra a költő beszél, s rámutat a panaszkodó városra.
Jeruzsálem hangja csendül fel megint. A csapások okát kérdi, s rádöbben: saját vétke okozott minden bajt.
Ez a siralom az 587-ben bekövetkezett nagy nemzeti katasztrófáról szól. Isten végrehajtotta ítéletét, de azért ő marad továbbra is Izrael Istene. A nép számára nem marad más: imádkozva az Úrhoz fordulni.
Panasz a végbevitt isteni ítélet miatt.
Ezek a versek a templom és a város pusztulását ábrázolják.
Az ostrom idején fellépett éhínség költői leírása.
Az álpróféták becsapták a népet, amikor nem figyelmeztették bűneire.
Szó szerint: fölemelte szarvát. Most még az úton átmenők is gúnyolódva szólnak Jeruzsálemhez.
Ebben a szörnyű helyzetben nem marad más lehetőség a menekvésre, csak az eget ostromló, állhatatos imádság.
Sion imádsága nyomorúsága mélységéből.
A 22 strófából álló költemény 3-3 sora kezdődik a héber betűsor egy-egy betűjével. Egyéni és közösségi panaszok váltják egymást.
A panaszt zengő költő bemutatkozik.
Képszerűen felsorolja mindazt a csapást és szenvedést, amit az Úr kezéből el kellett szenvednie.
Itt közvetlenül az Istenhez fordul énekében, s úgy kérdi: van-e még számára remény?
Úgy tudja, hogy aki Istenhez emeli tekintetét, annak van reménye. Isten irgalma ugyanis végtelen.
A bölcs ember tudja azt is, hogy önmagában semmit sem használ a panaszkodás. Csak a bizalom és az alázat készíthet utat a jobb jövőnek.
A lesújtott ember hitvallása Isten jóságát illetően.
Itt már a közösség szólal meg. Belátja vétkeit elfordul bűneitől és Istenhez tér.
A költő közbenjár népéért. Panaszos imáját nem hagyja abba, míg az Úr rá nem tekint.
Már a hála motívumai is felcsendülnek az ima meghallgatásáért. Az utolsó versekben, amikor a felfuvalkodott ellenség megbüntetését kéri a költő, ezzel a választott népnek és Isten ügyének diadalát kéri.
A negyedik siralom szintén az 587-es év szomorú helyzetét ábrázolja. Egyes emberek és különféle csoportok szenvedése a költemény tárgya.
Az egész város nyomorúságban senyved.
A védtelen gyerekekre lesújtó rettenetes éhség rajza. Ha Jeruzsálemnek ilyen büntetést kellett elszenvednie, akkor bűne bizonyára súlyosabb volt Szodoma bűnénél.
Az ifjak éhezése és pusztulása. Megrázó visszaemlékezés: akadtak anyák, akik a halotti torra saját gyermekeiket főzték meg.
A pusztulásért súlyosan terheli a felelősség a papokat és prófétákat, mert bezárták fülüket az Úr szava előtt, s a népet félrevezették.
A harcosok epedve figyeltek az Egyiptomból várt felmentő sereg jövetelére, de hiába. Az Úr felkentje a király, aki az ostrom vége felé elmenekült a városból, de elfogták (2Kir 25,4-6; Jer 39,4-5).
Az Edomra vonatkozó fenyegetés Sion számára adott biztatással párosul: az Úr Sion elleni haragja véget ér!
Ez az ének 22 versből áll, mint a héber betűsor, de a versek kezdőbetűi itt már nem követik a betűsort. Tulajdonképpen közösségi imádságról van szó, amelyet a város pusztulására emlékező istentisztelet alkalmával mondtak el.
Isten megszólítása és az első kérés.
A legyőzött s elpusztított nép nyomorúságának rajza.
A bűnök alázatos megvallása. Az atyák vétke az volt, hogy idegen, pogány hatalmak szövetségét keresték, s nem bíztak Isten oltalmában.
Az egyes emberek szenvedése az ellenséges megszállás idején.
Újabb bűnvallomás.
A gyász legfőbb oka: a templom pusztulása.
Dicséret és kérés: ha elpusztult is a templom, az Urat nem lehet legyőzni. Ő nincs helyhez kötve mindörökké él, s hatalma fogyhatatlan. Ő állítja vissza a szövetséget, és ő adja meg a népnek a megtérés kegyelmét.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages