Krónikák I. könyve (1Krón)

Full text search

Krónikák I. könyve (1Krón)
Az első 10 fejezet majdnem teljes egészében családfák sorozata. Míg a Teremtés könyvében a régi családfák Ábrahámra irányulnak, akiben Isten áldást ígér minden népnek, itt a középpontban Dávid áll, a Messiás ősatyja. Őt papok, leviták és énekesek veszik körül. A papi rendhez tartozó szerző a királyok különös érdemének mondja az istentisztelet szervezését. A felsorolt családfák sok esetben nem is személyeket jelölnek meg, hanem a törzsek és nemzetségek közötti kapcsolatot tüntetik fel. A szerző csak azt veszi át a Teremtés könyvéből, ami neki fontos.
Kelubáj... talán ugyanaz, mint Káleb, Józs 14,6.
Fiai... ti. Azuba fiai.
Káleb utódainak újabb jegyzéke - olyan időből, amikor a nemzetségek kapcsolata más volt.
Hur neve kapcsolatos az Áronhoz fűződő tradícióval, Kiv. 17,10. Ugyanezt a nevet viselte egy régi népcsoport, amely Jeruzsálemtől délre lakott.
Júda királyainak jegyzéke a Királyok könyvéből való. Sallum, Jozija fia, azonos Joachásszal, Jer 22,11.
Ez a jegyzék valószínűleg a szerző koráig nyúlik.
Más szövegekben Zerubbabel Sealtiel fiaként szerepel, Ezd 3,2.
Szójáték: „Jabec” és „oceb”= fájdalom.
A szerző a hagyományokból vett adatokkal félnomád törzseket sorol fel, amelyek akkor még Izrael földjén éltek, de az adatokat nem egyezteti össze.
Ge-Harasim, a kézművesek völgye.
A kézművesekre vonatkozólag lásd Neh 3,8-31.
A szerző így egyenlíti ki a feszültséget a Júda törzséhez, illetve Dávid családjához kapcsolódó messiási remény és József törzsének előjoga között.
Úgy látszik, Ruben törzséből Joel nemzetsége tért vissza az asszírok fogságából. A nemzetség feje akkor Bela lehetett.
A Gád és Manassze fél törzsére vonatkozó adatok eltérnek a többi bibliai forrástól. Valószínűleg azokról a nemzetségekről van szó, amelyeket Kr. e. 732-ben hurcoltak el.
Pul és Tiglatpilezer egy és ugyanaz a személy, 2Kir 15,19.
A főpapok családfája. Lévi törzsének szemléjét a főpapok sorozatával kezdi, és levezeti egészen a fogságig. Így párhuzamba állítja őket Dávid leszármazottaival. Jelzi, hogy a választott nép közössége a papságon és a fejedelemségen nyugszik. Ezekielnél ugyanezt a szemléletet találjuk. Zakariás főpap jogai mellett meghagyja Zerubbábel utódainak jogait is.
Gersom az északi törzsek hagyománya szerint Mózestől származik, Kiv 2,22; Bír 18,30. Ennek a családnak a gondjaira bízták a Dán területén levő szakadár szentélyt. Ezért a jeruzsálemi papi hagyomány a kehatitákat előnybe részesíti, Szám 3,22-26.
A szerző a szent éneket és zenét az istentisztelet lényeges elemének tekinti, és szervezését Dávidhoz vezeti vissza. A leghíresebb énekeseket kapcsolatba hozza a három nagy levita családdal.
Egészen a szolgálatra vannak rendelve, ők az „odaadottak” ,Ezd. 2,43.
Bilha fiai Dán és Naftali voltak. Husim itt valószínűleg Dán törzsét képviseli, amelyről külön nincs szó.
Csak a másodiknak a nevét jelzi, az első nyilvánvalóan Aszriel.
Beria nevének népies értelmezése: „bajban”, „szerencsétlenségben”. Beria itt így szerepel, mint Efraim egyik nemzetsége, amely később átment Benjaminhoz.
Áser törzse Fönícia és a Karmel között lakott, Józs 19,24.
A gebai (gibeai) eseményekről a Bír 19-21 ad hírt. A szerző ezt Ehud apjának, Gerának az idejére teszi.
A szöveg a fogság utáni időkről beszél, amikor Jeruzsálembe benjaminita családok is letelepedtek.
Saul családját csak a nyolcadik nemzedékig vezeti le, Dávidét ellenben a fogságig, így jelzi az utóbbinak maradandóságát.
Íjat feszítettek... a benjaminiták tipikus megjelölése, 12,2; 2Kir 14,7.
Úgy írja le Jeruzsálem és az ország lakosságát, ahogy a fogságból visszatért csoportok letelepedtek, és megkezdték az újjáépítést.
Ezdrás és Nehemiás könyve nem említi, hogy Manassze törzsének családjai is letelepedtek volna Jeruzsálemben. A szerző felfogása szerint azonban a szent város minden törzs közös birtoka. Lehet, hogy a Szamariából ide menekült családokról van szó.
A szerző úgy tekinti Jeruzsálemet, mint a pusztai tábor képét: mindkettőben megvolt Isten jelenlétének a szimbóluma.
A szent hajlék még Gibeonban van, a leviták külső telepeken laknak, onnan járnak be szolgálatuk elvégzésére.
Énekkarok már Dávid előtt is szerepeltek az istentiszteletnél. A szerző már Gibeonban is úgy látja az istentiszteletet, ahogy azt később Jeruzsálemben megszervezték.
Az északi törzsek csak Saul halála után hét évvel gyűltek össze, hogy Dávidot királlyá kenjék. A szerző itt azt emeli ki, hogy Dávid egyesítette a törzseket Jahve körül azzal, hogy Jeruzsálemben megszervezte az istentiszteletet.
Azzal is Dávid nagyságát akarja hirdetni, hogy neki tulajdonítja a város falainak építését, Joábnak pedig a kisebb jelentőségű házakét. Nem tudjuk, hogy Milló mi volt. Talán csak helymegjelölés, 1Kir 9,15; Neh 2,17.
A törzsek képviselőinek felsorakoztatása szintén annak a kimutatása, hogy Dávid egyesítette a nemzetet.
Nagy tábor... szó szerint: Isten tábora, jellegzetes héber felsőfok.
Szentelődjetek meg... szertartásos mosakodás által, áldozati lakoma által, Lev 22,2, és nemi megtartóztatás által, 1Sám 21,6.
Csomózott hárfa... a héber szöveg bizonytalan értelmezése, nem tudjuk, milyen hangszerről van szó.
Jedutun neve néhány zsoltár címében is szerepel, 39, 62, 77. Úgy látszik, azonos személy Etánnal. A szerző itt majdnem szó szerint követi 2Sám 7-et.
A szerző így magyarázza a 2Sám 21,19 nehezen érthető szövegét, ragaszkodik ahhoz a hagyományhoz, amely Golját legyőzését Dávidnak tulajdonítja, 1Sám 17.
Itt következik a könyv egyik főrésze, az istentisztelet megszervezése a Dávid által létrehozott nemzeti közösségben. Nátán jövendölése az isteni terv kinyilvánítása. A szerző, éppúgy mint Ez 40-49, az istentisztelet megszervezését Dávidnak tulajdonítja, és a templomépítés előtti időre teszi. Itt egyébként a 21,1 a népszámlálást, mint az akkori vallási felfogással ellenkező gondolatot, a sátán sugallatára vezeti vissza. Ez már fejlettebb teológia a 2Sám 24,1-hez viszonyítva, ahol „Isten haragja” a végső ok.
A számok eltérnek a 2Sám 24 adataitól.
Megbánta... a szerző jobban hangsúlyozza Isteni jóindulatáta szent város iránt, mint a 2Sám 24.
Az angyal kilétének új megvilágítása. Már közel áll a Dán 9,21-hez és a 2Makk 10,29-hez.
Az itt következő fejezetek nem támaszkodnak előző bibliai szövegekre, hanem más vallási hagyományra. Az „idegenek” ebben a korban talán már nemcsak az ott lakó kánaániak, hanem más bevándorolt prozeliták is. Iz 60,10 szerint a messiáskori Jeruzsálemet idegenek fogják felépíteni. Ez már a Messiás egyházának egyetemességét hirdeti.
A papi iratokban a vérontástól való idegenkedés egyre jobban kifejezésre jut. A templom az Istennel fennálló örök békés kapcsolat jelképe, azért Isten nem akarja, hogy a harcok embere építse. Salamon nevében benne van a „salom”, a béke szó.
Ugyanazt találjuk itt is, mint Ezekiel sémájában: Dávid megteszi az előkészületeket a templom építéséhez, utána az istentiszteletet szervezi.
Más helyeken azt olvassuk, hogy a leviták szolgálata 20 éves korukban kezdődött, lásd alább 6. és 24. verseket.
A nagy számok itt sem megbízhatók.
A leviták szerepe már nem a szent sátornak és felszerelésének hordozása, mint a pusztában volt, Szám 3-4, hanem a templom körüli szolgálat.
Az 5,27 ellenére itt megkülönbözteti Gersomot és Gersont.
Űr- és hosszmérték... utalás a szentély sékelmértékére és a templomépítéshez használt könyökmérték ellenőrzésére.
Eleazár leszármazottai alkotják a Cádok-vonalat, 6,35-38. Itamár leszármazottainak későbbi szerepe nem határozható meg. Ezekiel csak a Cádok-vonalat ismerte el, de itt a szerző a rivalizáló papi családokat még mind Dávid köré csoportosítja.
Abija osztályához tartozott Zakariás, Keresztelő János apja, Lk 1,15.
Itt 24 papi osztályt találunk, Neh 12 még csak 22-t említ.
A próféták... a szerző számára a szent éneknek prófétai jellege van. A papok 24 osztályának megfelelően az énekeseknek is 24 osztályát említi, s ezek kapcsolatban állanak a három nagy névvel: Aszaf, Heman és Jedutun nevével.
A Parbár jelentése ismeretlen.
Az állami ügyek intézését Salamon 12 kerületre bízta. Itt a szerző a törzsi beosztást veszi alapul.
A két megjegyzés a 21. fejezetre vonatkozik és megvilágítja, hogy miben állt Dávid bűne, 21,23, és hogy az 1Krón 21-ben megadott számok miért alacsonyabbak, mint a 2Sám 24,9-ben.
Valószínűleg Ebjatárról, a papról van szó, de itt nem említi papi tisztségét.
Az intelem emlékeztet a MTörv stílusára, s már érezhető rajta a próféták hatása, akik a szív vallásosságát hangoztatták, a külsőségekkel szemben.
A Kiv 25,9 szerint Mózes Istentől kapta a szent sátor tervét. A templom terveivel kapcsolatban a szerző nem hivatkozik ilyen isteni beavatkozásra. Úgy beszél, mintha Dávid maga gondolta volna el a templom alakját és berendezését. Lényegében azonban a szent sátor utánzása volt. Talán ennek alapján vezet vissza mindent Istenre a 19. versben.
A szent sátorban csak egy arany lámpatartó volt, itt több.1Kir 7,49.
Ezüstasztalok... a 2Krón 4,8 szerint 10 ilyen asztal volt, de a szent sátorban és a salamoni templomban csak egy, 1Kir 7,48.
A szövetség ládája Isten trónját jelképezte, nem szekerét. A szerző itt Isten szekerére gondol, amelyről Ez 1. és 10. fejezete beszél.
A hálaima az ószövetségi liturgiában áldásnak felelt meg.
Ettek és ittak... mint az első szövetségkötésnél, Kiv 24,5.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages