Számok könyve (Szám)

Full text search

Számok könyve (Szám)
A nép megszámlálása csak isteni parancsra történhetett. Először a Kiv 30,11-16 szól népszámlálásról, amikor is egy sékel váltságot kellett fizetniük az összeírottaknak. Ekkor a fegyverforgató férfiakat írták egybe. Az egyiptomi kivonulás adata - 600000 férfi - csak a hadköteleseket 20-60 év között adja becslés szerint (Kiv 12,37). Ha egyéni kezdeményezésből történt a népszámlálás, az bűnt jelentett Isten ellen (2Sám 24,1-25). A népszámlálás ezek szerint vallásos tevékenység volt.
A népszámlálást Mózes és Áron hajtják végre egy-egy törzsi megbízottal. A népszámlálás törzsek szerint történt. A törzsek fel voltak osztva nemzetségekre (klánok), családokra és egyénekre.
Az adatokat nem tudjuk kiértékelni, mert nem ismerjük az elgondolást. Az „elefnek” (ezer) más értéke lehetett, mint a későbbi időben, talán katonai egységeket jelentett, s így az adott számok más értelemben veendők. Különben is a meglevő számok igen magas értéket adnak, ami ellentmondásban van sok egyéb adattal.
Lévi törzse nem került be ebbe a népszámlálásba, mert nem teljesített katonai szolgálatot.
A népszámlálás katonai célja kiderül ebből a fejezetből, ahol elmondja a táborozás rendjét. Középen volt a szövetség sátra a levitákkal és a vezetőséggel. Ezt körülvette minden égtáj felől egy-egy hadtest, mely három törzsből állott. A hadtesteknek megvoltak a jelvényeik, míg a törzseknek és nemzetségeknek külön jelvényeik voltak. Ezzel a beosztással katonailag szervezte meg Mózes Izraelt.
A szűkebb értelemben vett papság Áronból és fiaiból állott. Ezek közül is kettő meghalt, mert idegen tüzet vittek a tömjén elégetésére (Lev 10,1-2).
Isten a levitákat rendeli a szent sátor szolgálatára. Eddig a család elsőszülöttei látták el a papi tisztséget. Az egyiptomi kivonulásnál Isten megmentette az elsőszülötteket a haláltól, magának foglalta le őket, most azonban felmenti őket e szolgálat alól. Itt fordul elő e kifejezés:Az Úr vagyok ezzel az Isten magára hivatkozik, mint abszolút tekintélyre, ezért rendelkezései megmásíthatatlanok.
A leviták megszámlálása azért történik, hogy megfelel-e számuk a felmentett elsőszülöttek számának.
A gersoniták feladata a szentély szövött dolgainak gondozása.
A kehatiták feladata a szentély eszközeinek gondozása.
A meráriták feladata a szentély vázának és az udvar kerítésének a gondozása. Mindezek leírása: Kiv 25,1-27,21.
Az elsőszülöttek összeszámlálásánál kitűnt, hogy a nem levita elsőszülöttek többségben vannak, 273-mal haladják meg a leviták számát. A többletért váltságdíjat kell fizetni. Egy sékel ezüstben 11,4 g egy sékel 20 gerát tartalmazott (0,6 g).
Megszámlálásra kerülnek azok, aki 30-50 év közt vannak. A táborbontásnál előbb a papoknak kellett mindent gondosan becsomagolniuk, hogy a leviták ne láthassák közvetlenül az általuk vitt tárgyakat. Finom bőr (tachasbőr) delfinnek a bőre. Ezzel volt fedve legfelül a szent sátor (Kiv 25,5). A szövetség ládájában a rudaknak mindig bent kellett lenniük, így csak meg kellett azokat igazítani. Bíborlila a bíborral festett szövet nem vörös, hanem kék színű volt. Aranyoltár a jóillatú füstölőszert elégető oltár, mely a szent sátor szentélyében állott. A 13. versben említett oltár az udvaron állott, és azon égették el a véres áldozatokat.
Részletezi a gersoniták munkáját.
Itt szerepel a leltár összeállítása, de ez valószínűleg az előzőkre is vonatkozik.
A szolgálattevő leviták megszámlálása külön isteni parancsra történt.
A tisztátalanság fogalma nem esik egybe a mi fizikai vagy erkölcsi tisztátalanságunkkal. A zsidó felfogás szerint a tisztátalanság sokszor nem is bűn, mégis akadályul szolgált, hogy az ember Istennel közlekedjék. A tisztátalanságot különböző szertartásokkal kellett kiengesztelni. Itt hármat említ meg Mózes: a leprát (Lev 13,1-14,57), a folyásos embert (Lev 15,1-15) és azt, aki halottat érintett (Lev 22,4).
Az okozott kárt a kárt okozó a kárvallottnak vagy legközelebbi hozzátartozójának térítette meg. Ha azonban ez nem volt lehetséges, akkor a kártérítés összege az Urat, illetve helyette a papot illette. A törvény értelmében kost kellett áldozatul bemutatni (Lev 5,25).
A féltékenységi áldozat hasonlít az istenítéletre, mely gyakori volt még a középkorban is. Olyan esetben alkalmazták ezt, amikor nem volt tanú. Egy tized éfa 4,5 l-nek felel meg. Emlékeztető ételáldozat nevét onnét vette, mert emlékeztette az Istent, hogy ítéljen az asszony felett.
A nazireus (elkülönített, Istennek szentelt) eleinte az Istentől meghívott ember volt, aki különös módon juttatta ezt kifejezésre: nem ivott bort, haját nem nyírta (Bír 13,4-5; Ám 2,11; 1Sám 1,11). Fogadalomként is lehetett tenni bizonyos időre szokás volt 30 napra tenni ilyen fogadalmat (1Makk 3,49; ApCsel 18,18; 21,24). Halott érintése megszakította a fogadalmat és újra kellett kezdeni. A fogadalom áldozatbemutatással szűnt meg ezt más is magára vállalhatta (ApCsel 21,23-26).
A papok ezzel az áldással áldották meg az istentiszteleten a népet. Az Úr arcának a ragyogása Isten szeretetét jelzi.
A szekerek a szent szerelvények szállítására szolgáltak, az egyes törzsek fejei adták ajándékba. A kehatiták azért nem kaptak szekeret, mert nekik a legszentebb tárgyakat kellett őrizniük.
Egy ezüsttál súlya 1482 g, egy ezüsttálkáé 798 g, az aranyszelence 114g súlyú volt. Az ezüstedények összsúlya 27,36 kg, míg az aranyedényeké 1,368 kg. A közösség áldozatául bemutatott állatok számából következtetni lehet az áldozaton részt vett emberek számára. Mert minden napon annyi állatot mutattak be, hogy az áldozati lakoma résztvevői, a jelen esetben legalábbis a férfi táborozók jóllakhassanak.
A mécstartó a szentély déli oldalán állott. A rá vonatkozó előírások: Kiv 25,31-39; Lev 24,1-4.
A leviták felszentelését Mózes a tisztulás szóval fejezi ki. A tisztító- vagy engesztelő víz készítését e könyv 19. fejezete írja le.
Meghatározza a leviták korát, mikor kezdhetik meg, és mikor fejezhetik be szolgálatukat. E könyv 4. fejezete értelmében 30 éves korukban kezdődött szolgálatuk, de kisebb szolgálatokat végezhettek 25 éves kortól, sőt, amikor megszűnt a sátor hordozása, akkor ez a 25 éves kor állandósult, sőt lement a 20 éves korig (1Krón 23,24).
Az izraelitáknak ez volt a második húsvétja. Az első a kivonulás alkalmával volt (Kiv 12, 1-28). Ennek a lényege a bárány vagy gödölye feláldozása volt különböző szertartások keretében. Most az Isten rögzíti ezt az ünnepet, s ha valaki nem tudná megtartani valamilyen okból, az egy hónappal később volt köteles megtartani, mintha rendes időben ülné.
A felhő- és tűzoszlop Isten jelenlétének két megnyilvánulása volt. Isten így fejezte ki, hogy népe körében lakik, és ő a legfőbb vezetője (Kiv 40,34).
Két kürt kellett, mert ekkor két pap volt. Ez a kürt azonban nem azonos a szarvból készült harsonával. A kürt alakja a mai fanfárhoz hasonlított, amint azt a Titus-diadalíven láthatjuk. A kürtök fúvása papi funkció volt.
Leírja a menetelés rendjét.
Hobáb Mózes apósa volt.
Mózes imát mond a szövetség ládájának elindulásánál és megérkezésénél.
Isten tüze valószínűleg villám, mely felgyújtotta a tábor szélét. Tabera (gyulladás) nem külön tábor volt, hanem a Kibrót-Hattava-i (kívánság sírjai) tábor egyik része.
Egyiptomban a robotmunkásokat hallal és zöldségfélékkel élelmezték, s ezt ingyen kapták. Erre a történetre hivatkozik Szent Pál (1Kor 10,6). A manna leírása Kiv 16,14-36-ban található. A bdellium a Dél-Arábiában honos balzsamcserje jóillatú, sárgás, áttetsző gyantája. A koriander egyéves, ernyős virágzatú növény magját, melynek szárazon ánizs illata van, kenyérbe szokták tenni.
Mózes segítőtársakat kér, s a lázadás okát abban látja, hogy egyedül van, s nem ér rá mindennel foglalkozni.
Isten teljesíti Mózes kérését, segítőtársakat kap, a nép pedig annyi húst, hogy megundorodik tőle.
A lélek kiáradása kegyelmi ajándék. Ezt Mózes a nép vezetésére kapta, ebben fognak részesülni Mózes segítőtársai. A prófétálás nem jövendölést jelent, hanem valamilyen elragadtatott állapotot, mely táncszerű mozdulatokban nyilvánult meg (1Sám 10,5; 18,10; 19,20; 19,23). A prófétálás e külső jele azonban csak egyszer mutatkozott. A hetven vén közül kettő nem ment el a szent sátorhoz, mégis megkapták a prófétálás adományát.
A fürjekre vonatkozólag vö.: Kiv 16,1-13. Egy homer 450 l. Itt nagy mennyiséget jelent. A fürjek szárítása szárazon a napon vagy tűzön történt, olyasféle eljárás ez, mint a füstölés.
Mirjam és Áron irigylik, hogy az Isten mindig Mózesen keresztül adja ki utasításait, ezért öccsük ellen fordulnak. Valószínűleg Mirjam biztatta fel Áront, mert a büntetés Mirjámot éri. Ürügyül Mózes kusita felesége szolgált, akit még menekülése idején vett nőül (Kiv 2, 21).
Mirjam a bőrleprát kapja meg, mely a bőrt fehérré teszi.
Apja köpte volna szembe: ha apját bántotta volna meg, az megvetését így fejezte volna ki.
Az izraeliták Kánaán déli határa közelében tartózkodtak, ezért küdött ki Mózes kémeket. Minden törzs adott egy-egy embert, hogy minden törzs saját embere által kapjon hírt az elfoglalandó területről. Hosea jelentése szabadító. Mózes megváltoztatja a nevét és Józsue nevet ad neki, hogy sose feledje el Izrael, hogy nem saját erejéből foglalta el az Ígéret földjét, hanem Isten segítségével, mert a név jelentése: az Úr a szabadító (Je-hosua). Cin puszta Kánaán déli határán feküdt, és nem tévesztendő össze a Sínainál levő Szin pusztával. Az első betű írásában van a különbség, a kiejtés azonban majdnem egyenlő. Rechob Kánaán északi részén terült el, ennek legszélsőbb városa volt, amikor Izrael birtokba vette Kánaánt. Innétindultak útnak az Orontes partján fekvő Hamat városába. A déli or-szágrész vagy Negeb Palesztina déli része, földrajzi tájegységet jelen-tős városa volt, ahol Enak utódai laktak. Az enakiták szálas, magas termetű emberek voltak. Tanisz a héberben Szoan, egyiptomi város a keleti Nílus-deltában. Eskol (szőlőfürt völgye) Hebrontól ÉNy-ra 6 km-re fekszik. A szőlőfürtöt azért vitték rúdon, hogy össze ne törjék; ma is találni hatalmas fürtöket e vidéken. Gránátalma Palesztina jellegzetes gyümölcse (MTörv 8,8; 1Sám 14,2; Joel 1,12). Faszerű cserje, sötétvörös, illatos virágokkal. Gyümölcse almaszerű, sok maggal, ezért a termékenység jelképe. A vallásos díszítésben szívesen alkalmazták. Ilyen dísz volt a főpap ruhájának szegélyén (Kiv 28,33) és a salamoni templom oszlopfőin (1Kir 7,18; 2Kir 25,17). Nedvdús gyümölcséből bizonyosfajta gyümölcsbort készítettek, sőt, festésre is használták.
A kémek fellázítják a népet Mózes ellen, csupán Józsue és Káleb állnak Mózes mellé. Párán a Sínai-félsziget egyik pusztája. Kádes bővízű, forrása, több kútja és egy tava van, ezért nagy oázissá alakult ki.
A nép fellázadt Mózes ellen és vissza akar térni Egyiptomba.
Az Úr a felhőben valamilyen fényjelenség által megjelent.
Isten Mózes könyörgésére megbocsátja a nép bűnét, de vezekelniük kell. A lázadókból a húsz év felettiek nem mehetnek be Kánaánba, negyven évig vándorolnak a pusztában, míg a lázadozó nép ki nem hal. Új népet nevel magának az Isten.
A nép megpróbálja, hogy továbbmenjen, de az amalekiták és a kánaániak fegyverrel útjukat állják. Ezzel megkezdődik a nép negyvenéves pusztai tartózkodása. Mózes a szent sátorral valószínűleg Kádesben maradt, míg a nép a környéken tengette életét.
A pusztai tartózkodás eseményei itt kezdődnek, és egészen 19,22-ig tartanak. Csupán ennyit jegyzett fel belőlük a szent író. Egy tized efa 4, 5 l; 1/4 hin 1,9 l; 1/2 hin 3,8 l; (vö.: Kiv 29,40 Lev 23,17).
Az elsőnek csépelt gabonából is áldozatot - zsengét - kellett bemutatni, ez a szérűről adott ajándék.
Bűnnek számított a nem szándékosan elkövetett parancsszegés is, amit ki kellett engesztelni (Lev 4,1-35). Az ószövetségi parancsmegszegés tárgyi értelemben volt bűn, mely megzavarta az Istentől megállapított rendet, amelyet ezért ki kellett engesztelni. Ezzel is a lelkiismeret érzékenységét akarta nevelni az Isten. A szándékosan elkövetett bűn büntetése halál volt.
Ebben a részben olyan esetet látunk, amelyre még nem volt büntetés kiszabva, csupán a parancs volt meg (Lev 20,3-10 32,12-17; 35,1-3). A parancs súlyos megszegése után következik a büntetés megállapítása és annak végrehajtása.
A felsőruha sarkára bojtokat (cicit) kellett készíteni, amelyet átkötöttek az égre emlékeztető kékes színű zsinórral. Az Istennel szemben elkövetett hűtlenséget paráznaságnak is nevezték, mert a keleti vallások egy részénél a paráznaság az istentisztelethez tartozott. Igazodjatok parancsaimhoz: ezen az alapon hordták a bojtokat a Jézus korabeli zsidók is. Jézus ruháján ezt érintette a vérfolyásos asszony (Mt 9,20; 14,36). A farizeusok hosszú bojtokat készítettek, hogy vallásosabbaknak lássák őket (Mt 23,5). Erről a parancsról Mózes még egyszer szól (MTörv 22,12), hogy ne feledkezzenek meg róla.
A lázadás két okra vezethető vissza. Korach levita volt és valami okból mellőzték, nem lett pap, hanem lefokozták és a leviták közé került. Datan az elsőszülött Ruben törzséből származott, mellőzve érezte magát, mert a politikai hatalom Mózes kezében volt, amire elsőszülöttségi jogánál fogva igényt tartott. Korach lázadását azzal indokolja, hogy az egész nép szent, senki sincs kiválasztva, ezért pap mindenki. Annyira elkészültek a lázadással, hogy már füstölőt is készítettek maguknak (vö.: Szám 26,8-11; Zsolt 106,16-18; Sirák fia 45,18-20; Júdás 11).
A lázadókat az Isten villámmal sújtotta, ez az égből leszálló tűz. Leszálltak az alvilágba élve: nem haltak meg természetes halállal. Az ószövetségi felfogás szerint a halál utáni állapotban együtt éltek a jók és rosszak egy sötét, homályos, szomorú helyen. A túlvilági életre vonatkozó kinyilatkoztatást elég későn adta az Isten (vö.: Bölcs 3,1-5,23; 2Makk 12,38-45). Az 1930-ban kiadott magyar Szentírás-fordítás még ehhez a fejezethez kapcsolja a büntetés befejezését is, úgy, hogy ott a versek számozása 36-50-ig tart, míg itt ez a rész a 17. fejezethez tartozik, az 1-15-ig tartó versekben van meg. A régi kiadásban a 16-23-ig tartó versek alkották a 17. fejezetet.
A füstölők bronzanyaga lemezzé kovácsolva az égő áldozati oltár borítását szolgálta (Kiv 38,2) és egyszersmind emlékeztető volt Áron törvényszerű papságára.
A nép újból lázadozni kezdett, de az Isten azonnal közbelépett és büntetett. Nagyon megható Mózes szeretete a néphez, ami-kor Áront felszólítja, hogy engesztelje az Istent. A vész (a zsidóban harag és csapás) Isten megszemélyesített haragja és a nyomában bekövetkezett halálozások.
Isten csodával mutatta meg, hogy Áront választotta ki a papi teendők ellátására. Bizonyság a Tízparancsolat kőtáblája.
A papságnak engesztelő szerepe van. A papság látja el az oltár és a szent sátor belső szolgálatát, kisegítőül maguk mellé kapták Lévi törzsét.
A papság illetményei különböző csoportba tartoztak. A szent adomány az ételáldozatok, a bűn- és vétekáldozatok el nem égetett részei a papokat illették, de ezt kizárólag ők és csakis a szent helyen belül fogyaszthatták el. A lengetés szertartásával bemutatott ajándékokat a papok férfi és női hozzátartozói is fogyaszthatták. Átok alatt van tulajdonképpen minden dolog (személy), melyet véglegesen Istennek szenteltek (vö.: Lev 27,28-29; Lev 6-7. fejezetek).
A leviták járandósága a tized, mert ők nem kaptak részt az elfoglalt területekből.
A leviták a tizedből tizedet adtak a papoknak (vö.: MTörv 14,22-29).
A tisztítóvíz elkészítését mondja el. A vörös szín az élet színe, és a tehén az élet jelképe. A cédrusfa a romolhatatlanság jelképe, az izsóp (seprűságú cserje) hintésre használt növény. Karmazsin: a bíbortetűvel megfestett fonal szintén az élet jelképe volt színénél fogva.
A tisztítóvizet holttest érintése alkalmából kellett használni, hogy a törvényszerű tisztaságot visszanyerjék. A vörös tehén hamva előképe Krisztus bűntől megváltó vérének (Zsid 9,13).
Mirjam Mózes nővére a vándorlás utolsó éveiben halhatott meg.
A negyvenedik évben a nép újból kezd gyülekezni, s így történhetett meg, hogy nem volt vizük. A Vulgáta hozza Mózes imáját,mely sem az eredeti héber szövegben, sem más fordításban nem található: „Úr Isten! Hallgasd meg a nép kiáltását és nyisd meg nekik tárházadat, az élő víz forrását, hogy kielégíthessék szomjukat, s megszűnjék zúgolódásuk.” A bot Mózes csodatevő botja, amelyet a szövetség sátrában őriztek. Mózes kétszer ütött a sziklára, ezt egyesek úgy magyarázzák, mint Mózes kishitűségét. A jelenet hasonlít a Refidimben lejátszódó jelenethez (Kiv 17,1-7).
A vizet Meribának, a pörölés vizének nevezték el. Mózes és Áron büntetésből nem mennek be az Ígéret földjére (MTörv 1,37; 3,26-27; 32,51; 33,8; Zsolt 106,32).
Kádestől K-re feküdt Edom. Ezen kellett keresztül menniük az izraelitáknak, ha a Jordánon túli területre akartak eljutni. Izrael-Jákob testvére volt Ézsau-Edomnak. Mivel az edomiták testvérnép volt, nem volt szabad ellenük harcolniuk (MTörv 2,1-8). Mózes emiatt az ország határán vezeti a népet, megkerüli az országot, és így jut el kitűzött céljához.
Hor hegye Edom Ny-i határa közelében feküdt. Áron halálozási helye Mozerot. Itt temették el a 123 éves Áront (Szám 33,38-39; 33,30; MTörv 10,6). Elköltözött ősrégi kifejezés, a túlvilági életben való hitet fejezi ki (Ter 25,8; 37,35; MTörv 32,50; Bír 2,10).
Árad Negeb vidékén feküdt, mintegy 30 km-re Hebrontól a déli irányba. Betöltöm rajta átkomat, cheremmé teszem, s innét van a hely neve: Horma. Ekkor mindenkit kardélre hánytak, a várost teljesen elpusztították, ilyenkor a katonák nem jutottak zsákmányhoz, mert mindent megsemmisítettek.
A tüzes kígyók (száráfkígyók) marása égető fájdalommal járt, innét kapták a kígyók nevüket. A rézkígyót magukkal vitték, később babonás tiszteletben részesítették, végül is Ezekiás király (Kr. e. 721- 693) megsemmisítette (2Kir 18,4). Az Úr Jézus előképe magának az Úr Jézusnak szavai szerint (Jn 3,14).
Az említett helyeket nem lehet biztonságosan megállapítani, csak annyit mondhatunk, hogy nemcsak Edomot, hanem Moábot is meg kellett kerülniük. Moáb is rokon nép volt, ezzel sem kerülhettek fegyveres összeütközésbe az izraeliták. Zered, Arnon a Holt-tengerbe ömlöttek. Az Úr háborúinak könyve csak ez az egy hely említi ezt a könyvet, mely énekgyűjtemény lehetett. Mások szerint azoknak a helyeknek a nevét tartalmazta, melyeket az izraelitáknak meg kellett szerezniük. Moáb rónája Arnontól É-ra terült el a Holt-tenger K-i oldalán.
Izrael megveri a déli amoreusokat. Ezek országa a Jordánon túl Arnon és Jabbok patak közt feküdt. Ennek volt fővárosaHesbon, és királya Szichon, aki országát úgy szerezte meg, hogy régebbi lakóit, az ammonitákat és moabitákat kiszorította innét és közéjük ékelődött. Rajta Jesbon: az amoreusok diadaléneke lehetett, amellyel Szichonnak, a moabiták feletti győzelmét örökítették meg. Kamos a moabiták istene, aki nem tudta megvédeni népét. Dibon, Notach, Medba, Jazer Moab városai. Az északi amoreusok országa a Jabboktól É-ra terült el egészen a Nagy Hermonig. Fővárosa Edrei és Astarot. Ennek a területnek északi része Básán. A zsidók ezzel a Jordán keleti részén levő földnek jutottak birtokába Arnontól felfelé egészen a Hermon hegyig (vö.: MTörv 3,1-18).
Moáb rónája vagy mezeje a Jordán keleti pártján elterülő síkság.
A moábita király két követséget küldött Bileámhoz vagy Bálámhoz, a híres prófétához. Úgy látszik a király előbb szövetséget kötött a midianitákkal, akik Moáb keleti határán laktak. A Folyó Eufrátest jelenti. Ammav a Petor melletti vidék neve, erre csak a legújabb kutatások derítettek fényt. Átok a keleti ember szemében igen hathatós eszköz volt az ellenség ellen. Erre mutatnak az ún. berlini és bruxellesi átokszövegek, amelyek az ellenséges királyok ellen készültek; ide tartoznak a zsidóknál az átokzsoltárok és ebben a könyvben szereplő féltékenységi áldozat (Szám 5,3-31).
Az egész történetet csak Isten mindenhatóságával tudjuk megmagyarázni.
Ar-Moab valószínűleg az északi határszélen feküdt. Kirját-Hucot helye ismeretlen. Bamot-Baal: Baál magaslatai, egy hegycsúcsnak a neve.
Az egészen elégő áldozat és az Isten megjelenése szoros kapcsolatban van egymással (Bír 6,25).
Bálám vagy Bileám áldásai, jövendölései versben vannak, ezért néha „költeménynek” fordítják a beszédeket. Az átok érvényesüléséhez hozzátartozott nem egy esetben, hogy lássa azt, amit megátkoz. Piszga a Holt-tenger ÉK-i szögleténél emelkedett ki az Abarim-hegységből. Peor szintén az Abarim-hegység egyik csúcsa a Jordántól K-re.
Bileám extatikus állapotban mondja az áldást, illetve a jövendölést. Erre utal „látja a Mindenható arcát”. Agagra való hivatkozás vagy Saulra (1Sám 15,8), vagy Dávidra (1Sám 30,1-20) vonatkozik.
Ez a rész Bileámnak önként adott jövendölése. Elragadtatásában beszél csillagról és jogarról. Ez Dávidra, a moábiták legyőzőjére és Krisztusra, ellenségei legyőzőjére vonatkozik. Talán ez a jövendölés maradt fenn Keleten, s indította útnak a napkeleti bölcseket, hogy hódoljanak az Úr Jézus előtt (Mt 2,1-12). Szet beduin törzs. Halánték egyszersmind határt is jelent. Szeir: a Holt-tenger D-i végénél terült el ez a hegyes vidék. Ár a midianiták fővárosa. Keniták, akikhez Hobáb is tartozott, Mózes szövetségesei. Úgy látszik Edom elől menekültek s egyik részük Júdában, Hebron mellett telepedett le, míg a másik részük eljutott az Ezdrelon síkságra (Bír 1,16; 4,11; Józs 15,13-19). Kain a keniták helyett áll, valószínűleg szójáték miatt került a szöveg-be, mert a fészekre utal (kén). A keniták elhurcolására Kr. e. 8-7. században került a sor (2Kir 15,29). A jövendölés vége arról szól, hogy a nagy keleti népeket a nyugatiak (kitteusok = Ciprus, görögök, rómaiak) pusztítják el. Eber a Folyamon (Eufrátes) túl lakók.
Moáb áldozatain való részvétel vallási jellegű, s ez Izrael részéről hitehagyást jelentett ezt Bálám tanácsolta (Szám 31,16). Peorbeli Baál Peorban tisztelt Baál, melynek tisztelete paráznasággal történt és ezért volt különösen veszélyes az izraelitákra. 24000 emberből a hagyomány szerint ezret a bírák végeztettek ki, ezért beszélt Szent Pál 23 000 emberről, akik a csapásoktól haltak meg (1Kor 10,8). Vö.: MTörv 3,29; 4,3; Zsolt 106,28-31.
Ez a népszámlálás a negyvenedik év végén történt, mielőtt elfoglalták volna Palesztinát.
Bizonyos eltérések találhatók a felsorolásban. (Vö.: Kiv 6,16-25; Szám 3,1-4.; 17-33; 1Krón 5,27-6,14; 23,6-23.)
Az örökösödési jognak egy része, amikor a fiúörökös nélkül elhunyt apa vagyonáról kell intézkedni.
Az eddigi törvények összefoglalása és kiegészítése (Kiv 23,14-17; 29,38-42; 31,12-17; Lev 23,1-44; Szám 15,1-12).
A mindennapi áldozat egészen elégő áldozat volt, s mivel mindennap kellett bemutatni, azért a neve állandó áldozat (vö.: Lev 6,2; Ez 46,13-15).
Vö.: Ez 46,4-5.
Újhold-áldozat. Vö.: Ám 8,5; Iz 1,13; Ez 46,6-7.
Kovásztalan kenyerek ünnepe (vö.: Kiv 12,1 sk Ez 45, 21- 24). Pászka (húsvét) a fáze szóból ered, s jelenti az Úr elvonulását. Vö.: Kiv 12,11. A szó jelenti magát az ünnepet és az ünnepi áldozatot is.
A hetek ünnepe (hétszer hét nap múlt el húsvéttól; görög neve pentekosztész - ötvenedik nap, s ebből lett a magyar pünkösd). Az új termést, a zsengét ekkor mutatták be (vö.: Kiv 23,14 sk; Lev 23,15-21).
A harsonázás ünnepe a hetedik hóra esett, amely hónap majdnem a maga egészében ünnep volt, később ez az ünnep lett a polgári év első napja (vö.: Lev 23,24; Szám 10,10).
Az engesztelés napja vagy hosszú nap (vö.: Lev 16,1 sk; Ez 45,18-20).
A sátoros ünnepeket a pusztai tartózkodás emlékére tartották. Ez idő alatt sátorban laktak (vö.: Kiv 23,14 sk; Ez 45,25). A következő fejezet 1. verse még ehhez a fejezethez tartozik.
A fogadalomról és az ígéreti esküről szól a fejezet, és annak különböző eseteit tárgyalja.
A szent háborúnál nem volt fogoly, nem volt zsákmány, mindent az Istennek kellett szentelni. Jelen esetben nem a legszigorúbb értelemben vett szent háborúról van szó, mert zsákmányt szerezhettek. Vö.: MTörv 20,1-21,14; Józs 6,17; 1Sám 15,7-33.
A zsákmány és a hadakozók megtisztítása.
A zsákmányból részesült a csatában részt nem vett nép is a papok és a leviták a megfelelő tizedet kapták.
Az aranyból külön juttattak a szent sátornak.
Ruben, Gád és Manassze féltörzse a már meghódított területen telepednek le, de úgy, hogy részt vesznek továbbra is a háborúban. Vö.: MTörv 3,12-20; 33,6. 20-21.
Az állomásokra vonatkozólag (vö.: Kiv 12,37; 13,20 14,1-4; 15,23. 27; 16,1).
A föld megtisztítása főleg a bálványokra vonatkozik. Öntött szobrok: bálványok; magaslat: istentiszteleti hely (vö.: Lev 26. fejezet MTörv 7,1-6, 16; 12,2-3).
A határok az ún. Jordánon inneni területre vonatkoznak. Sós-tenger mai nevén Holt-tenger. Tenger vagy Nagy Tenger a Földközi-tengerrel azonos. Hor hegye nem azonos azzal a heggyel, ahol Áron meghalt (Szám 20,22), mert az délen fekszik (Bír 20,1 sk; Józs 14-19. fejezet, Ez 47,15-20).
A felosztásban részt vevők tekintélyes emberek.
A leviták nem kaptak külön területet, hanem 48 várost jelölt ki számukra az Isten (vö.: Szám 18,20-24; 35,1-8; Józs 20-21. fejezet).
Az örökös leány csak törzsbelihez mehetett férjhez, hogy a törzsi birtok csorbát ne szenvedjen.
A záró mondat arra mutat rá, hogy mindezek a törvények Istennek a törvényei, melyeket Mózesen keresztül adott.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages