Kivonulás könyve (Kiv)

Full text search

Kivonulás könyve (Kiv)
A szent szerző a régi hagyományból - főleg J-ből és E-ből - meríti az elbeszélés tárgyát. De Izrael életéből és az Egyiptomból való kivonulásból csak azokat az eseményeket ragadja ki, amelyek az üdvösség történetének megírásához és megértéséhez szükségesek: a nép szaporodását és elnyomatását. Így készíti elő a Sínai szövetségkötés elbeszélését.
A kényszermunka általános keleti szokás. Később Dávid 2Sám 20,24 és Salamon 1Kir 4,6; 5,28 is alkalmazták. Fáraó - „Paraa”= magas ház átírása. A 18. dinasztia óta a király személyét jelentette. Ramszesz a Nílus deltájában II. Ramszesz székhelye volt.
A két nemre... lehet úgy is olvasni, hogy a „két kőre” a két kőülésre, amelyekre a szülő nő elhelyezkedett.
A folyó... Egyiptom folyója, a Nílus. De jelenti a delta ágait, vagy a belőlük kiágazó csatornákat is.
Népies etimológia: a héber „masa” = kihúzni. Filó és Jozefusz Fláviusz legendákat közölnek Mózes neveltetéséről. Az ApCsel 7,22 csak annyit mond, hogy „részesült az egyiptomiak minden tudományában”.
Midián... Edomtól délre, az Akabai öböltől keletre. A Ter 25, 1-4 a midiánitákat más törzsekkel együtt úgy emlegeti, mint Keturának, Ábrahám feleségének leszármazottait. A bírák korában Gedeon legyőzi őket (Bír 6-8. fejezet). Iz 60,6-ban is szerepel a nevük, amint a Messiás egyetemes országában Istennek hódolnak.
Reuel, Mózes apósa még Jetró, 3,1, és Hobab, Bír 1,16; 4,11, néven is szerepel.
Hóreb... a Sínai hegy másik neve.
Jahve angyala... a Sínai hegy másik neve.
Istenre rátekinteni... ebben a félelemben nemcsak a szent előtti borzongás fejeződik ki, hanem Isten abszolút világfelettisége és fönsége is: élő ember nem láthatja.
Tejjel-mézzel folyó ország... Mózes könyveiben gyakori kifejezés az ígéret földjének jelzésére.
Ez az elbeszélés az Ószövetség egyik legnevezetesebb helye. Az értelmezésnél először a nyelvi kérdésre kell tekintettel lennünk, vagyis a Jahve szó eredetére. A Biblián kívül Jaho és Jah formában is előfordul. Mindegyik szónak a töve valószínűleg a „lenni” ige régi alakja. Nemcsak az elvont létezését jelzi, hanem a jelenlétet és hatékonyságot is.
A második kérdés az, hogy mi az elbeszélés értelme és jelentősége, vagyis mi a kinyilatkoztatott tartalom? A régi embernél a név a dolog lényegét és rendeltetését is meghatározta. De ha Isten felfoghatatlan és abszolút transzcendens, lehet-e róla igazán találó nevet adni, amely mintegy a kilétét is meghatározza? Azonkívül szemita felfogás szerint a név ismerete a dolog felett való hatalmat is jelentette. Isten nevének ismerete pedig együtt járt a bizonyossággal, hogy az ember segítségül hívhatja és számíthat a meghall-gatásra. A Mózesnek adott kinyilatkoztatásban benne van a tanítás, hogy Isten nem szolgáltathatja ki magát az embernek, amikor a nevét közli. Olyan nevet mond, amely éppen felfoghatatlanságát fejezi ki, de amely azt is jelzi, hogy ő örök és jelen van: vagyok, aki vagyok, „ehje aser ehje”, harmadik személyben: aki van: Jahve. A név tehát nem Isten meghatározása, hanem emlékezteti Izraelt jelenlétére, jótéteményeire, a kiszabadításra, továbbá a hűségre, hatalomra, jóindulatra, amelyet a kiszabadítás feltételez. A keresztény hagyomány meglátta benne az utalást arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, Iz 42,8.
Letekintettem rátok... a szó Isten különleges, kegyelmi közeledését akarja kifejezni.
Isten botja a csodatevés eszköze... Kifejezi azt, hogy a karizmatikus erő Istentől van, s hogy ő az üdvösség rendjében természetfölötti eszközökkel is dolgozik.
Megkeményítem a szívét.... Istennek, mint végső oknak tulajdonítja azt is, ami a szabad akarattól van. Isten nem oka az erkölcsi rossznak, legföljebb megengedi, illetőleg előre látja és nem akadályozza meg.
A jelenet emlékeztet Jákobnak az Istennel való küzdelmére. Ter 32,25. Talán ez a tanítás áll mögötte: az ember legyen tudatában, hogy a felfoghatatlan szentség előtt áll, annak a kegyelméből él. Mózes nincs körülmetélve, így annál inkább kell semmiségére gondolni. Felesége körülmetéli fiát és előbőrét Mózes ágyékához érinti, így jelképesen megjátssza a körülmetélést.
A napon szárított téglába pelyvát kevertek, hogy erősebb legyen.
Kinyújtott kézzel, vagyis lendülettel rácsapni.
Az én népem... a ti Istenetek... a szövetségből és a kiválasztottságból fakadó kifejezések, főleg Mózes könyveiben, Jeremiásnál és Ezekielnél.
Ügyetlen a beszédben... szó szerint: körülmetéletlen ajkú.
A 7-13. fejezet az egyiptomi csapások leírása. Szerkezetileg a jahvista, elohista és papi hagyomány összedolgozása. A csapások leírásában felismerhető a helyi színezet. Olyan jelenségekről van szó, amelyek Egyiptomban előfordulhatnak. Teológiailag kérdezni lehet, hogy Isten természeti csapást használ-e fel akaratának keresztülvitelére, vagy külön csodaszerű beavatkozást? Az ószövetségi szerző így különválasztva nem teszi fel a kérdést. Számára Isten egyaránt ura a természetnek és a természetfölötti rendnek. A természet rendjében is minden az ő akaratától függ. Ezért a természeti katasztrófákat is felhasználhatja büntetésre. A szerző szándéka azonban világos: azt akarja leírni, hogy Isten külön belenyúlt a történelembe a választott nép kedvéért. Így értelmezi a jelenségeket a Zsolt 78 és 105, továbbá a Bölcs 11,14-20 valamint a 16-18. fejezete is.
A botot az Úr tartja a kezében, Mózes az ő eszköze.
Amon istenség szent állata a kos volt, más istenségeket bak vagy bika alakjában tiszteltek. Mózes ezekre gondol.
Az asszonyok és gyerekek maradjanak otthon kezesnek.
A „nyugati szél” kifejezés, szó szerint: tengeri szél, Palesztinában keletkezett, mert ott a tenger nyugatra esik.
A 12-13. fejezet a húsvéti előírásokat tartalmazza. Emlékeztet a MTörv stílusára. A bárány feláldozása ősi nomád hagyomány lehetett, s a tavaszi ellés utáni hálaadásnak számított. Itt új értelmet kap. A kovásztalan kenyér ünnepe meg esetleg a földmívesek ünnepe volt. Az árpát korán aratják, s így a két tavaszi ünnepet összekapcsolták. A kivonulás után mindkettő az Istentől eszközölt szabadulást fejezi ki. Ezzel a zsidó húsvét a keresztény húsvét előképe. Jézus, a húsvéti bárány, a zsidó húsvét keretében adja magát áldozatul, s áldozati lakomáját kovásztalan kenyérrel ünnepli meg. Megváltó tettének misztikus megújítása lesz az egyház liturgiájának középpontja: az Eucharisztia.
Ez a hónap... Abib hónap, vagyis a kalászok hónapja. A fogság után a Niszán nevet kapja.
A két este között... a naplemente és a sötétedés vagy a szürkület és a naplemente között.
Azért kell elégetni, mert szent dolog, s így kell megóvni a profanizálástól.
A héber „peszach” átvonulást jelent. A szót lehet alkalmazni a nép kivonulására, illetőleg arra, hogy Isten maga is együtt vonult népével, de eredetileg talán inkább azt jelentette, hogy Isten a vérrel megjelölt házakat mintegy átugrotta, vagy elvonult mellettük.
Izsóp... illatos növény, amelyet különféle tisztulási szertartásoknál alkalmaztak, Szám 19,6; Zsolt 51,9.
Az ártó angyal... aki az Úr ítéletét, büntetését végrehajtja. Ha a gyermekek halálát fertőző betegség okozta, végső fokon az is lehet Isten büntetése, hiszen ő a természetben is mindent kezében tart és mindent előre lát.
A húsvéti bárány elköltésének szertartásánál főleg arra tér ki, milyen körülmények között vehetnek részt benne azok, akik nem tartoznak Izrael népéhez. A leírás egyébként az izraelitákat már úgy tekinti Kánaán földjén, mint bennszülötteket, mindenki más „idegen” (48. vers). A szóhasználat mögött az isteni ígéret áll. Ezek az idegenek a szombatot kötelesek megtartani, de a húsvétot csak azok ünnepelhetik, akik körülmetélkednek.
Az elsőszülöttek papi tisztsége már a pátriárkák korában megvolt. A mózesi törvény az elsőszülöttséget, főleg az Istennek való felajánlást, a 10. egyiptomi csapással hozza kapcsolatba. Minden elsőszülött az Istené a tiszta állatokat fel kell áldozni, a tisztátalant megváltani vagy megölni. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, akkor meg kell váltani. A levitákat általánosságban Istennek szentelték, cserébe azokért az elsőszülöttekért, akiket Isten megkímélt Egyiptomban, Szám 3,12; 8,16.
A rövid út a tenger partján vezetett volna. Ott húzódott a kutakkal ellátott karavánút. - Az Egyiptomból való kivezetés egyébként az egész Ószövetségen át „Isten nagy tette”. A nép a végleges haza felé vonul, de Isten vezeti, és legyőz minden akadályt. Közben természetfölötti jelekkel ébreszti fel bennük a hitet és a bizalmat. Iz 40,3-ban a fogságból való hazatérés az Egyiptomból való szabadulás hasonmása. A keresztény hagyományban, főleg a Zsid. levélben az örök haza felé vezető út előképe.
A tűz és a felhő a Szentírásban állandó jelképe Isten jelenlétének és világfelettiségének, mintegy Isten dicsősége válik benne tapasztalhatóvá.
A tengeren való átkelést kettős hagyomány alapján írja le. A jahvista arról beszél, hogy Isten keleti széllel visszaszorítja a vizet. Az ún. papi irat pedig arról, hogy Mózes rácsapott a botjával, s a víz kettévált. A sugalmazott szerző mindenesetre Isten rendkívüli közbelépését hangoztatja még akkor is, ha Mózes és a nép bizonyos természetes jelenségeket vett figyelembe. Az elbeszélésben egyúttal benne van a keleti ember előadásmódja, költőisége, továbbá a hit tárgyának kiemelése és színezése is. - Az Újszövetségben a tengeren való csodálatos átkelés a keresztség előképe lett, (1Kor 10,1).
A reggeli őrség 2-6-ig tartott.
Hála és dicsőítő ének. A keresztény liturgia is átvette az Ószövetségből. A szerző egyre jobban kiszélesíti a látóhatárt: az átkelés mellett beszél az egyiptomi csodákról, Kánaán meghódításáról, sőt a templom felszenteléséről is. Valóságos üdvtörténeti visszatekintést ad, tehát későbbi eredetű.
Mara = keserű, keserűség.
A nép zúgolódása újra meg újra felhangzik, hol a szomjúság, hol az éhség, hol a fáradtság miatt. Nincs elég hitük, azért mondja őket „keménynyakú népnek” (32,9).
A fürjek időszaki vándorlása ismeretes. Isten irányíthatta a természetes jelenséget úgy, hogy természetfölötti célt szolgáljon. A manna lehet az ottani egyik növényfajta levelének produktuma. De a szerző a természetes jelenségen túl itt is Isten különleges beavatkozását hangoztatja. A zsoltárok és a bölcsességi irodalom is különle-ges ajándékként dicsőítik a mannát. A keresztény hagyomány az Oltáriszentség előképét látta benne: ahogy a manna őket táplálta az Ígéret földjére vezető úton, úgy táplál minket az eucharisztia az örök haza felé való vándorlásban.
Man-hu = Mi ez? A manna népies etimológiája.
A bizonyság elé helyezte... A bizonyság a két kőtábla, amelyről később lesz szó. A szöveg elővételezi a későbbi állapotot.
Refidim... völgy a Sínai hegységben. A Szám 20,1-13 szerint Kádes környékén hasonló csoda történt. A két csodát együtt vagy külön több helyen említi az Ószövetség.
A Hórebnél... a helymeghatározás későbbi betoldás lehet. Egyes rabbik véleménye az volt, hogy a szikla követte Izraelt, lásd 1Kor 10,4. A Zsolt 18,3-ban Jahve Izrael sziklája.
Massza = próbatétel; Meriba = pörlekedés.
Harc az amalekitákkal, akik a Szeir hegységben laktak. Horma ezen a vidéken lehetett.
Oltárt emel, hogy hálaáldozatot mutasson be.
Jahve az én hadijelvényem.
A hazaküldés közelebbi körülményeit nem ismerjük.
Gersom jelentését lásd 2,22 Eliezer = az Istenem segítség.
Isten hegye = Hóreb.
Isten előtt lakomát tartottak.... Jetró az áldozatbemutatással Jahvét elismeri Istennek, Áront és társait erre az áldozati lakomára hívja meg.
A Ter 9,9 beszél a Noéval kötött szövetségről, a Ter 17-ben szó van az Ábrahámmal kötött szövetségről. Isten ebben az utóbbiban is csak egy emberrel köt szövetséget, és csak egy feltétele van: a körülmetélés. A sínai szövetséget az egész nép vállalja, mégpedig a tízparancsolat és a szövetség törvénye alapján. Ez a magja az egész ószövetségi törvényhozásnak. A Sir 24,9-27 az egész törvényt bölcsességnek nevezi. A törvény egyúttal tanú a néppel szemben: kimutatja hogy a nép hol követ el hűtlenséget. Átlépése meghiúsítja az ígéretet és átkot hoz, MTörv 31,26. Mint nevelő eszköz előkészítette a népet a Messiás eljövetelére, aki majd új szövetség közvetítője lesz. A törvény későbbi magyarázói az aprólékos követelményekkel elviselhetetlenné tették a törvény igáját, ApCsel 15,10. Pál apostol azt hirdeti, hogy a mózesi törvénynek csak ideiglenes szerepe volt, Gal 3; Róm 7.
A szövetségkötés elbeszélése egyébként a J és E hagyományok alapján készült, ezekhez hozzáadták a deuteronomikus reflexiókat és a szerzői betoldásokat. A hagyomány a színteret a Sínai félsziget déli részén elterülő Dzsebel Musza-Mózes hegyére (2285 m) teszi. Északioldala egy sík területet ölel át, s ez a sík terület jól illik a szöveghez. Ez egyúttal Mózes meghívásának is a helye, később ide zarándokol Illés próféta is, mint a Jahve-kultusz kiinduló pontjához, 1Kir 19. Innen indul el a nép Mózes vezetése alatt az ígéret földjének meghódítására.
Papi királyság és szent nép... A szövetség Izraelt Isten választott népévé teszi. Küldetése papi és prófétai: tanúskodnia kell Isten mellett, hirdetni kell nagyságát és irgalmát. Szent nép: azért mert Isten lefoglalta magának, rajta keresztül nyilatkoztatja ki magát, mint az üdvösség szerzője. A népet kötelezi a kultusz és a kinyilatkoztatott erkölcstan. Az Újszövetség is szentnek mondja azokat, akiket Isten a keresztségben lefoglalt magának, ApCsel 9,13.
Az intézkedés Isten abszolút szentségét akarja érzékeltetni. Ezért nem szabad a szövetség ládáját sem megérinteni. A szent és a profán szétválasztásának pedagógiai célzata van. Egyúttal kifejezésre jut benne a szent előtti borzongás, amely minden vallásban megtalálható.
A nemi aktus kultikus tisztátalanságot von maga után, 1Sám 21,5.
A papok beiktatása később történt (29. fejezet), de már itt elővételezi.
A tíz szó vagy tíz parancs eredetileg rövid lehetett, mint pl. az 5, 6, 7 parancs, s később bővítették ki. Két változatban maradt meg: az itteni (P) és a MTörv 5,6-21. Tartalmilag átfogja az egész vallási és erkölcsi életet, hiszen az ember alapvető kötelességeit fejezi ki Isten és embertársai iránt, azért Krisztus is hivatkozik rá. A tízparancsolatot az egyház is átvette annak ellenére, hogy az Ószövetség megszűnt.
A szombat a „szabbat” = pihenni, nyugodni szóból származik. A hetedik nap megszentelése régi hagyomány. De a fogság idején a törvénynek új jelentősége lett. A szombat megtartása ismertető jel, és a nép összekötő kapcsa volt. De a moralizáló szellem az öröm napjából aprólékos kényszer napját csinált. Jézus ettől szabadította meg követőit (Mt 12,1).
A szövetség könyve: ide illesztették be, mivel valójában a tízparancsolatot fejti ki. Felismerhető benne a hasonlóság a keleti népek és uralkodók törvényhozásával (Hammurabi, Lipit-Istár, Bilaláma, hetica törvény-szövegek stb.). A hasonlóság megmagyarázható a szemita népek közös szokásjogából.
Itt még több istentiszteleti helyet emleget. A MTörv 12,11 csak egyet ismer el.
Aki az áldozatot bemutatta, egyiptomi rítus szerint egyszerű kötényt viselt. Innen a veszély, hogy meztelensége botrányt kelt.
A véletlen emberölést úgy tekinti, mint Isten titokzatos végzését. Az ilyen menekülhet a vérbosszú elől, Szám 35,11; MTörv 4,42; Józs 20,1-9.
A megtorlásnak ez a körülírása gátolta az egyéni bosszú elharapódzását. Krisztus ezzel szemben is a megbocsátás szellemét hozza.
Akit Isten bűnösnek nyilvánít... ti. istenítélet, kinyilatkoztatás vagy eskü által.
Azon be kell tölteni az átkot... tulajdonképpen a hadi átok alkalmazása az egyesre (Józs 6,17).
A többesszámú főnevet lehet úgy fordítani, hogy „Isten”vagy istenek... ebben az utóbbi esetben a bírákat jelenti, mint a Zsolt 82,1-ben.
A három nagy ünnep a Törvénykönyv minden forrásában megtalálható: tavasszal a húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér ünnepe, ötven nap múlva az aratási ünnep vagy hetek ünnepe, a pünkösd, és ősszel a sátrak ünnepe, a szüreti hálaadás, amely később a pusztai vándorlás emléke lett. A későbbi korban más ünnepek is keletkeztek: újév (Lev 23,24); az engesztelés napja, Lev 16 és 23,27a; fogság után a Purim ünnepe (Eszt 9,17), és a templomszentelés ünnepe (1Mak 4,59).
A gödölye megfőzése anyja tejében már a Ras-Samra-i leletekben is előfordul, mint ismert kánaáni szokás.
Itt az angyal Istentől különböző személy, őrző és vezető angyal (Ter 24,7; Tób 5,4).
Emlékoszlop... „maccebot”, a kánaáni vallásokban a férfiistenségek szimbóluma (34,13; MTörv 7,5 12,3).
A puszta itt az arab pusztaság, a folyó az Eufrátesz. Ez volt Salamon országának határa (1Kir 5,1).
A szövetség megkötéséhez két rítus tartozik: az Isten előtti áldozati lakoma és a vérrel való meghintés.
A szavak és az utasítások... a tízparancsolat és a többi törvény, 21,1-22.
Mózes közvetít Isten és a nép között. A vért az oltárra önti, amely Istent jelképezi, utána a vérrel meghinti a népet. Később majd Jézus vére is így pecsételi meg az Újszövetséget.
Jahve dicsősége: fényjelenség, amelyet a szöveg megkülönböztet a felhőtől. A tűz és a fény Isten fönségét és megközelíthetetlenségét jelzi. Ezek az egyes vonások annak a nagy teofániának a részei, amelyek a vihar képében játszódtak le, 19,16. Isten dicsőségének ez a szemléltetése később is visszatér: eltölti a sátrat, 40,34, és a salamoni templomot (1Kir 8,10).
A 25-31. fejezet a szent sátornak, a ládának és a kultusznak a leírása. Maga a leírás a későbbi fejlettebb formát tükrözi, de a lényeg Mózeshez nyúlik vissza. A szerző főleg az ószövetségi kultusz isteni eredetét akarja hangsúlyozni.
A régi időkben azokat a helyeket választották ki istentiszteleti célra, ahol valamilyen teofánia lejátszódott. A sátor Isten hajléka lett, a szövetség ládája pedig jelenlétének szimbóluma, azért a kultusz hozzá van kötve.
A tanúság vagy bizonyság: a két kőtábla.
Az engesztelés táblája: a láda arany fedele a két kerubbal.
Kerub... babiloni karibu: félig ember, félig állati alak. Jahve kerubok felett trónol (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; Zsolt 80,2).
Isten innen szól Mózeshez és rajta keresztül a néphez, ezért nevezik a sátrat „találkozás sátorának”.
Kitett kenyerek... szó szerint: az arc kenyerei.
A szent sátor megszerkesztésénél használt korabeli szakkifejezések ma nehezen érthetők, ezért nem lehet pontos leírást adni.
Minden ezüsttalpnak két nyílása volt a deszka két eresztéke számára.
A függöny eltakarta a „szentek szentjét” vagy a „legszentebbet” a nép elől. Oda csak a főpap léphetett be az engesztelés napján, Lev 16. Hasonló válaszfal volt a salamoni templomban is.
Az oltár szarvai... a négy sarkán levő nyúlványok különösen szentnek számítottak. Ha valakit gyanúsítottak és üldöztek, ide menekülhetett, 1Kir 1,50; 2,28.
Az előudvar... oszlopokkal és függönyökkel körülzárt terület a sátor előtt. Később hasonló szerepet töltenek be a jeruzsálemi templom előcsarnokai.
Az „efod” szó igazi jelentése ismeretlen. A Bibliában három dolgot neveznek így: a) az Úr megkérdezésére szolgáló eszközt, 1Sám 2,28; b) a vászonkötényt, amelyet az áldozatbemutatásnál viselnek, és c) a főpap efodját, a vállán átvetett ruhadarabot, amelyet övvel erősítettek meg. Erre helyezték rá a melltáskát, amelyben a sorsvetés eszközei voltak (urim és tummim). A főpap efodjának leírása a fogság utáni időből való. A jövendölésre szolgáló efod használatáról a Dávid utáni időkből nincs emlék.
A csengők hangja arra szolgált, hogy a szentélyen kívül állók értesüljenek a főpap mozgásáról és tetteiről, amelyeket a függöny mögött végez.
Itt teljes fürdőről van szó, nem egyszerű mosakodásról, 30,19.
A papok kézrátétele azt jelzi, hogy saját áldozatukat mutatják be.
A lengetés szertartása... így ajánlották fel azokat az adományokat, amelyek azután a papoknak jutottak.
Ilyen illatoltár keleten mindenütt volt a pogány szentélyekben is.
A papok felkenésének a leírása a későbbi időből való. Régen csak a királyt kenték fel. A felkenés szakrális jelleget kölcsönzött az illető személynek, azért alkalmazták a papoknál is. Az igazi felkent a Messiás lesz, aki király és pap egy személyben.
Isten lelke különleges képességeket ad, illetőleg a küldetés elvégzésére képesít. Itt a művészi képességet is neki tulajdonítja a szerző.
Közösségi áldozatról van szó, amellyel mindig lakoma volt egybekötve.
Mózes imája. Mózes már az egyiptomi csapások leírásánál is úgy szerepel, mint aki közbenjár a népért. (Kiv 5,22; Szám 12,13; MTörv 9,25).
Háromezer ember... a Vulgáta szerint 23 ezer ember, talán az 1Kor 10,8 alapján, amely azonban eredetileg utalás a Szám 25,1-9-re.
Az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel... Nem lehet úgy értelmezni, hogy Mózes látta az Urat, hiszen a 20. vers világosan megmondja, hogy ez lehetetlen. Csak arra gondolhatunk, hogy Mózesnek joga volt kérdezni és kapott is feleletet.
Arcomat nem láthatod... A gyarló ember és Isten végtelen fölsége között áthidalhatatlan a különbség. Isten látása fenn van tartva az örök élet számára, s ott is csak külön természetfölötti adomány képesíti rá a teremtményt. Az Ószövetségen végigvonul az a meggyőződés, hogy az ember meghalna a végtelen fölség megpillantásától, Kiv 19,21. Az ember arra sem képes, hogy közvetlenül hallja Őt, Kiv 20,19; MTörv 5,24. Ezért Mózes, Kiv 3,6; Illés, 1Kir 19,13, sőt, a szeráfok is, Iz 6,3 betakarják arcukat előtte. Mózes tehát csak Isten dicsőségének valamilyen ragyogását szemlélhette. Krisztus világosan megmondja, hogy az Atyát csak a Fiú látja, és csak ő adhat róla kinyilatkoztatást (Jn 1,18; 6,46).
A szövetség megújításának történetét a szerző jahvista hagyományokból meríti. Szerkezetileg az előbbiekhez kapcsolódik. Mózes széttörte a két kőtáblát, azért újra volt szükség, 32,19. Isten megmutatta irgalmát, hogy Mózes imájára és a nép fogadkozására megbocsát, s hogy ígéretét nem vonja vissza.
Az itt következő 10-16. verseket mondják „kultikus tízparancsolatnak”, bár nincs benne tizes beosztás.
Az emlékoszlopok a kánaáni férfi-istenségek szimbólumai, 23,24, Asera a szerelem és a termékenység istennője.
Isteneikkel fajtalankodnak... Célzás arra, hogy a pogány kultusz kapcsolatos volt a prostitúcióval. De még inkább azt fejezi ki, hogy Jahve és a választott nép szövetsége olyan, mint a jegyesi kapcsolat. Aki bálványokhoz fordul, az hűtlenséget követ el, „házasságtörő” lesz (Ez 16; Jel 17).
Mózes arca ragyogott... Az átélt teofánia hatását hordozta. A Vulgáta úgy fordította, hogy „szarvai voltak”. A héber „qaran” = és a „qeren” = szarv felcserélése.
Ettől kezdve a szerző úgy beszél, mintha mindent a munka vezetője, Becaleel csinált volna: a többes számot egyes számra változtatja.
A nők tükrei csiszolt bronzból voltak. A szolgálattevő nők szerepéről semmi közelebbit nem tudunk. Lehet, hogy csak későbbi szokás visszavetítése.
Ez a részlet - 21-31. vers - eredetileg másutt lehetett, mert megszakítja az előadás menetét és újra az előkészületekről beszél.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages