Építési áldozat
Építési áldozat. A néphiedelem szerint nem minden hely szerencsés, tehát nem minden hely alkalmas az építkezésre. Az építés megkezdése gyakran isteni biztatásra történik; helyét is régi hit szerint felsőbb lény jelöli ki vagy hagyja helyben. Magyar László, hires afrikai utazó Bihében házat akart építeni; szerecsen udvarmestere kijelentette, hogy azon a helyen egy bübájos embert végeztek volt ki, ott gonosz szellemek tanyáznak; csak mikor a jósló papok kecske-áldozat vérével elüzték e szellemeket, építhette palotáját. Ezt a hitet a mostani európai népek körében is megtaláljuk. A bukovinai hucul s a mi havasi oláhunk jól megvizsgálja a helyet, mielőtt kunyhóját építené. Hiedelmök szerint építésre alkalmas, mert szerencsés az a hely, a hová a marhák le szoktak heverészni, vagy ahol fekete hangyák tanyáznak; ellenben szerencsétlen az a hely, hol veres hangya van. A hová a havasi oláh kunyhóját építeni akarja, ott egy éjszakát tölt, s ha marháról vagy szerencsét jelző más tárgyról álmodik, építésre alkalmasnak találja a helyet. A hucul meg ugy győződik meg építő helyének szerencsés voltáról, hogy oda éjjelre vizzel telt poharat állít, melyet egy levéllel beföd. Ha reggelre szaporodott a viz, a hely szerencsés; ott gonosz szellemek nem tanyáznak. Boszniában és Hercegovinában kiki oda épít házat, a hol alkalmas a talaj. Ha az ottani paraszt alkalmas helyre talál, ott az egész térségen körül nagy köveket rak le. A hol a kő alatt harmadnapra férget, gilisztát talál, oda építi házát, mert a «föld ura» (sahibija zemlja) jelölte ki neki igy a helyet. Az erdélyi szászoknál szokás, hogy mielőtt építeni kezdenek, a gazda pálinkával vagy borral megvendégeli a munkásokat, az italból pedig nehány cseppet azon helyre önt, a hová az épületet emelni fogják. A huculok és oláhok előbb tömjénnel kifüstölik azt a helyet, hová építeni akarnak. A húnokról Jornandes azt beszéli, hogy mikor Szkítiába érkeztek, azokat, kik sorsolás utján mint elsők léptek a szittya földre, áldozatul és engesztelésül megölték «hogy a nemzet a földet szerencsésen elfoglalhassa». Krónikai hagyományaink elbeszélik, hogy midőn a magyarokat választott fejedelmök, Álmos Pannoniáig vezérelte, a határon, Erdélyben a fejedelemséget Árpád veszi át, mert atyját, Álmost engesztelő áldozatképen megölték, hogy a nemzet szerencsésen foglalhassa el a földet.
Nemcsak a hely, hanem az építkezés megkezdésének ideje is hatással van a néphit szerint az épület tartósságára, szerencsés voltára. Az ó-korban bizonyos ünnepeken kezdték meg az építkezést. Az egész középkorban, sőt még jóval azután is, minden monumentális építkezés megkezdésénél beható csillagvizsgálatot végeztek. Modern építkezésnél rendesen valamelyik örvendetes esemény évfordulójának napját választják. Erdélyi magyar néphit szerint jó kedden, de különösen jó szombaton hozzáfogni az építéshez. Az építkezés megkezdésénél az alapkőbe valami áldozat elhelyezése ősrégi általános szokás. Ez áldozati adományok szerves tárgyakból vagy drágakövekből, ércdarabokból, érmekből vagy irásbeli feljegyzésekből állanak. E tárgyakat rendesen tervszerüen befalazzák. E régi szokás most is gyakorlatban van. Azonban ma már nem mindenki tudja, hogy mikor bort és gabonát falaznak az alapkőbe, ez régi véres áldozat maradványa és helyettesítője; hogy mikor érmeket raknak le oda, öntudatlanul régi képvarázslást gyakorolnak; mikor okiratokat rejtenek az alapkőbe, nem sejtik, hogy régi időben az irott szónak az épület tartósságára nézve különös varázshatalmat tulajdonítottak. Ez ősrégi szokás a primitiv miveltségü népek azon mitikus felfogásán alapul, hogy a természet minden tárgya élettel bir, vagy máskép kifejezve: minden tárgynak megvan a maga ura, benne rejlő szelleme, melylyel az embernek alkuba kell bocsátkoznia, ha a tárgyat birni akarja. Ezt a hiedelmet a tudomány aninizmusnak (l. o.) nevezi. Ennek egyik legszembetünőbb nyilvánulási alakja az E., melynek alapgondolata minden népnél lényegesen ugyanaz. Egyrészt az ember meg akarja vásárolni a talaj szellemétől az építési jogot, őt kiengesztelvén; másrészt a leendő épület számára védőszellemet igyekszik nyerni. Ez utóbbira nézve az a hiedelem, hogy a hol a test, ott van a szellem is, ezért különösen kutyát, kakast, lovat használnak építési áldozatul. Összefügg ezzel az az európaszerte elterjedt hiedelem, hogy az uj házba elsőnek beköltöző lény megbetegszik s csakhamar meghal, s ezért is szokás, előbb egy kutyát, macskát vagy szárnyas állatot belökni a házba, mielőtt ember költözik be oda. Buda környékén lakó svábok azt hiszik, hogy minden uj házban a beköltözött családból a nő vagy a család más női tagja csakhamar elhal. Apátfalván a gazda, mielőtt beköltözik az uj házba kutyát vagy macskát ereszt be és rázárja az ajtót, hol az állat csak az ablakon át szabadulhat. Boszniában a méhes építésénél annak alapjában egy élő malacot vagy egy sündisznót ásnak el, hogy a méhek gyarapodjanak. Az erdélyi szászok és magyarok a szalmából készült méhkasokba ugyan-e célból holt ember haját fonják bele; holt ember csontját pedig a csür és ház alapjában nemcsak azért ásnak el, hogy az épület tartós, de azért is, hogy patkányoktól és egerektől ment legyen. Az állati áldozatnál is az állat feje, illetve kőből, fából, ércből készült alakja vagy testrésze helyettesíti gyakran az élő állatot. Németországban a házak tetején látható, fából faragott lófejek, és nálunk a templomokon levő református kakas eredeti rendeltetése ily áldozatok jelképezése, helyettesítése volt. Ilyen jelképes ló- vagy ökörfejet a Karthágó alapításáról szóló mondák is említenek, s a római Diana-templomban is volt ilyen jelentéségü ökörfej. Az ember- és állatáldozatot más tárgyak is helyettesítik. Ilyenek Siam-ban, hol az emberáldozat is divik, a Luk-nimit nevezetü kerekded kövek, melyeket a templomok talpkövei alá ásnak el. Magyar helyeken néhol szokás, hogy sütőkemence építésekor a gazdasszony teszi le az utolsó téglát, hogy jól süljön a kenyér.
Élő állatokat a tojás is pótolja, mely magában foglalja az élet csiráját. A monda szerint Nápoly városát egy tojásra alapították, azaz tojást hantoltak el a falak alapjába. Számos régi épület lebontásakor befalazott üregekben tojást találnak. A bukovinai örmények hiedelme szerint a husvéti szentelt tojások közül egyet meg kell tartani, mert ez megóvja a házat a villámtól. E célból a telepített cigányok is tojást, vagy réce-, vagy harkálycsontot tesznek kunyhóik alapjába. Az élő É. másik helyettesítője a bor és gabona, melyet az alapkőbe, vagy az alapzat egyik üregébe szoktak befalazni. 1479-ből való a württembergi mengeni templom egyik sarkkövének felirata, mely szerint abba bort és buzát falaztak. A kolozsvári piárista társház alapfalába is van bor és gabona befalazva, melyet minden századik évben jubileum alkalmával ujjal pótolnak. S még a mult évtizedben, midőn a Niederwaldban a német nemzeti emléket építették, annak alapjába bort és gabonát raktak le; éppugy a berlini Reichstagsgebäude alapzatába is; 1893. május 18. pedig a pforzheimi városház alapkövébe. Lengyelországban szokás az építendő ház négy talpköve alá virágot és szentelt vizzel locsolt koszorukat tenni. Délvidéki telepített cigányok kunyhóik alapjába szintén növényeket tesznek; az oláhcigányok pedig tömjént és szenet. A huculoknál szokás a ház négy szögletébe tömjént, pénzt, sót és kenyeret tenni, a ház jóakarói számára, ellenségei részére pedig szenet és meszet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
