SZEREK, SZEGEK. SZERES TELEPÜLÉSEK

Full text search

SZEREK, SZEGEK. SZERES TELEPÜLÉSEK
Azt a településegyüttest, amely egymástól elhatárolódó, de egy közigazgatási keretbe tartozó, kis házcsoportokból áll, szeres településnek nevezi a magyar településföldrajzi irodalom. Ez a településforma a délnyugat-magyarországi Őrségben és Göcsejben jellemző. Párhuzamai megtalálhatók a szomszédos Lendva-vidéki, muraközi és stejer területeken is. A szeres település részeit képező kis házcsoportokat az Őrségben szernek, Göcsejben szegnek nevezik. A hasonló törpefalvakat a német irodalom Weiler, a francia hameau, az angol hamlet néven emlegeti. Magyarországon az efféle néhány házból álló apró falunak nem volt megkülönböztető neve. A néprajzi irodalomban a szer kifejezés terjedt el, amely azonban a népnyelvben nem településtípus értelmű, hanem egy településegyüttes részére utaló, más névvel, legtöbbször családnévvel, ragadványnévvel együtt szereplő szócska. Például Szalafő község szerei: Templomszer, Felsőszer, Pityerszer, Papszer, Csergőszer, Gyöngyösszer, Alsószer.
A délnyugat-magyarországi szeres települések többségét kisnemesek lakták, akiknek ősei határőrök és várjobbágyok voltak a középkorban. Településeik helyét és birtokaikat erdőkből irtották. A szerek egy része már a 12–13. században kialakult, valószínűleg létező falvak szétrajzásával és a kirajzással létrejött szórványok terebélyesedésével, nemzetségi telephellyé formálódásával. A falvak „szeresedésének” folyamata a 14–15. században tovább tartott, a 16–17. században azonban megtorpant.
A szeres településű községek általában 5–10 szerből állnak. Előfordul, hogy a szerek között csak néhány teleknyi távolság húzódik. Állhatnak azonban az apró házcsoportok 1–2 kilométerre is egymástól. Egy-egy szer 4–6–10 porta épületeit foglalja magába. Vannak lazább és tömörültebb szerek. A lazább szerek portái közé szántóföldek, legelők ékelődhetnek. Előfordul, hogy a „beltelkek” és a hozzájuk tartozó földek térben nem különülnek el egymástól. A tömörültebb, utcasorba rendeződött szerek esetében erre kevésbé nyílik lehetőség, mivel ezek portái egymással érintkeznek. A porta csak az utcával ellentétes oldalon, a „kertek alatt” találkozhat a szántókkal. Valószínűleg az utcavonal nélküli szórtabb, lazább szerforma tekinthető a régebbinek. Az utcás, tömör szerek a 19. század második felében és a 20. században, a tagosítások után váltak jellemzővé.
A korábbi évszázadokban a szerek történetéhez hozzátartozott a lassú településmozgás, a sokirányú helyváltoztatás. A szerek megnyúlhattak, megrövidülhettek, házaik szétszóródhattak, majd összetömörülhettek. A településmozgás során egyes szerek megszűnhettek, másik szerbe olvadhattak, másutt új szerek keletkezhettek. Ezt a folyamatos mozgást tükrözik a régészeti leletek és a szeres vidékek levéltári forrásai. (Bátky Zs. 1926: 11–13; Györffy I. 1943: 33; Mendöl T. 1963: 223; Takács L. 1964: 514–517; Bíró F. 1970: 121–122; Müller R. 1971: 80–90; Tóth J. 1975: 10, 16, 22, 41; Barabás J.–Gilyén N. 1979: 26–27.)

758. ábra. Őriszentpéter (Vas vm.) szerei 1859-ben
Bár az őrségi és a göcseji szerekről a 20. században sokan írtak, hiányzik még a szeres település monografikus bemutatása. Ezt a munkát valószínűleg csak akkor lehet eredményesen 76elvégezni, ha elkészül néhány szer modell értékű agrártörténeti, településtörténeti, történeti néprajzi elemzése. A magyar településtörténeti és néprajzi irodalomból figyelemre méltó párhuzamnak kínálkoznak: az újabb és újabb telepeket kibocsátó középkori gömöri kisnemes falvak (Maksay F. 1971: 104), a bihari Beznye falu egymástól elkülönülő 15. századi kis házcsoportjai (Szabó I. 1969: 129), a palócföldi Mátraderecske helyi hagyományban szereplő hajdani határbeli nemzetségi telepei (Bakó F. 1989: 219–221), a fokozatosan előretörő és tartozéktelepülés jellegüket lassan elvesztő Trencsén megyei szlovák családi telepek (Bednarik R. 1967), a Hont megyei szlovák irtásközségek házcsoportjai (Švecova, S. 1991), a tartozéktelepülés jellegüket elvesztett 19. század végi, 20. század eleji kisebb kalocsai szállások (Bárth J. 1975a), a kilenc házcsoportra tagolódó román irtásfalu, Biharkristyór, illetve a hozzá hasonló, ugyancsak román nemzetségi telepekből álló Belényesforró (Györffy I. 1942: 405), több csíki székely falu, mint egymástól térben elkülönülő „tízesek” együttese (Vámszer G. 1977: 259–284), valamint a hagyomány szerint családi telepek, kisebb házcsoportok besűrűsödésével keletkezett moldvai magyar falvak (Kós K. 1976: 172; 1981: 18).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages